[Napi e-vangelium] 2017-01-24

[Evangélium365]

   2017. január 24. – Kedd

   Egy alkalommal Jézust  fölkeresték anyja és  rokonai. De nem  mentek be  a
   házba, ahol  Jézus  tanított, hanem  hívatták  őt. Akik  körülötte  ültek,
   odaszóltak Jézusnak: „Anyád és rokonaid  kint vannak, és keresnek  téged.”
   Jézus azonban így válaszolt: „Ki az  én anyám? Kik az én rokonaim?”  Aztán
   végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: „Ezek
   az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem,
   nővérem és anyám!”
   Mk 3,31-35

   Elmélkedés:

   Az ördöggel  való  szövetkezés  képtelen  rágalma  után  Márk  evangélista
   visszatér  a  Jézust  felkereső  családtagokhoz,  akik  hallhatták  azt  a
   szóbeszédet, miszerint  Jézus „eszét  vesztette.” Most  már kiderül,  hogy
   anyjáról és más  rokonokról van  szó. Egyáltalán nem  biztos, hogy  hitelt
   adtak ennek a szóbeszédnek, de úgy gondolták, hogy már maga a  híresztelés
   is rossz fényt  vet a  családra, s ezért  jobb volna  mielőbb véget  vetni
   ennek. Érdekes mozzanat, hogy amikor  megérkeznek, nem mennek be a  házba,
   ahol Jézus  éppen tartózkodik  és tanít.  Nem arról  van itt  szó, hogy  a
   nagyszámú tömeg megakadályozza őket ebben, hanem inkább távolságtartásukat
   fejezik ki ilyen módon. Nem mennek  be a házba, hanem üzennek Jézusnak  és
   megpróbálják kihívni őt.
   A történetben  szereplő  személyek helyzete,  tartózkodási  helye  ezúttal
   jelzi a szereplők  Jézushoz való  viszonyát. A  házon kívül  tartózkodókat
   inkább kívülállóknak,  keresőknek, bizonytalanoknak  neveznénk, míg  azok,
   akik bent vannak a házban és hallgatják az Úr tanítását, egységben  vannak
   vele. Az  épület látható  viszonyítási pontja  helyett azonban  válaszában
   Jézus egy új viszonyítási pontot jelöl meg: „Aki teljesíti Isten akaratát,
   az az én testvérem, nővérem és anyám!”
   A mennyei Atya akaratának elutasítása  vagy elfogadása határozza meg  azt,
   hogy kívülálló maradok-e vagy egységben élek Krisztussal.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jóságos Istenem, hálás  szível köszönöm neked  mindazt, amivel minden  nap
   elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok  helyett és nevében is,  akik
   ezt nem teszik meg.  Édes Jézusom, határtalan  jóság! Milyen sokat  tettél
   azért, hogy az emberek  viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis,  hogy
   sokan nem szeretnek  téged? Szent kegyelmeddel  eltökélem, hogy  amennyire
   csak képes vagyok, szeretlek téged mindenekfölött!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170124.mp3