[Napi e-vangelium] 2017-01-22

[Evangélium365]

   2017. január 22. – Évközi 3. vasárnap

   Amikor Jézus  meghallotta,  hogy (Keresztelő)  Jánost  fogságba  vetették,
   visszatért Galileába. Elhagyta  Názáretet, és  a tengerparti  Kafarnaumban
   telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás
   próféta mondott:
   Zabulon földje és Neftali földje,
   a tenger útja, a Jordán vidéke,
   a pogányok Galileája:
   A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
   és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.
   Ettől kezdve Jézus  tanítani kezdett.  Ezt hirdette:  „Térjetek meg,  mert
   elközelgett a mennyek országa!”
   A Galileai-tenger  mentén  járva  meglátott  két  testvért:  Simont,  akit
   Péternek is  neveznek, és  Andrást, a  testvérét. Éppen  hálót vetettek  a
   tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem,  és
   én emberek halászává  teszlek titeket!” Erre  azok otthagyták hálóikat  és
   követték őt.  Amint onnan  továbbment, meglátott  másik két  testvért  is:
   Zebedeus fiát,  Jakabot  és  testvérét, Jánost.  Apjukkal,  Zebedeussal  a
   hálóikat javították  a csónakban.  Őket  is elhívta.  Ők is  otthagyták  a
   csónakot és az apjukat, és követték őt.
   Jézus pedig bejárta egész Galileát.  Tanított a zsinagógákban, hirdette  a
   mennyek  országa  örömhírét,  és   meggyógyított  a  nép  körében   minden
   betegséget és minden gyötrelmet.
   Mt 4,12-23

   Elmélkedés:

   Elkötelezetten
   Avilai Szent  Teréz  írásaiból  kitűnik,  hogy  oly  közvetlen  hangnemben
   beszélgetett Istennel imádságaiban, ahogyan az a jóbarátok között  szokás.
   Lejegyezte,  hogy  amikor  rengeteg   gondja  volt  az  általa   alapított
   szerzetesházakkal és  sokat  kellett  utaznia  az  ügyek  intézése  miatt,
   kibicsaklott  a  bokája.  Alig  tudott  járni  és  ez  bizony  nehezítette
   teendőinek végzésében. Imádságában megkérdezte  Jézust: Hát ez most  miért
   történt, Uram?  Az Úr  Jézus válaszát  hallotta szívében:  Én így  szoktam
   bánni a barátaimmal.  Erre Szent  Teréz visszaszólt: Hát  akkor ezért  van
   olyan kevés barátod!
   A Szent Teréz kiváló humorát igazoló esetet azért hozom példaként, mert  a
   mai vasárnap  evangéliuma  kapcsán érdemes  elgondolkodnunk  azon,  milyen
   kapcsolat fűzte  Jézust az  általa meghívottakhoz  és milyen  kapcsolatban
   vagyunk mi  vele.  Az  evangéliumi történet  Jézus  nyilvános  működésének
   kezdetéhez köthető. A Galileai-tenger partján járva halászokat pillant meg
   és meghívja őket. Elsőként Simon Pétert és testvérét, Andrást, majd  pedig
   Jakabot és  Jánost,  akik  szintén  testvérek  voltak.  Az  Úr  Jézus  nem
   barátokat akar szerezni magának,  hanem tanítványokat. Úgy gondolja,  hogy
   az általa  választott halászok  alkalmasak  arra, hogy  követői  legyenek,
   elkísérjék őt  tanító  útjain.  Ugyanakkor időben  távolabbra  is  gondol,
   hiszen a most választottak, akik az  évek során nap mint nap vele  vannak,
   fültanúi az általa mondottaknak és  szemtanúi cselekedeteinek, hogy az  Úr
   földi életből való  távozása, mennybemenetele  után az  ő tanúi  legyenek.
   Jézus nem egy baráti társaságot, nem egy rajongói klubot akar  létrehozni,
   hanem tanítványokat, követőket  gyűjt maga  köré, akik  készek arra,  hogy
   elsajátítsák mesterük életmódját.  És nem  is szolgákat  akar, akik  útjai
   során majd  minden kívánságát  teljesítik, hiszen  éppen ő  akar  mindenki
   szolgája lenni.  Túlzás  volna barátinak  nevezni  Jézus és  az  apostolok
   kapcsolatát,  főként  olyan   értelemben,  amit   a  mai   szóhasználatban
   barátságnak nevezünk. Ha közvetlen is a kapcsolat köztük, mindig  tudható,
   hogy ki a mester és kik a tanítványok. Az evangéliumok lapjain a  barátság
   szóval is találkozunk, mint olyan kifejezéssel, amely Jézus és tanítványai
   kapcsolatát jelöli meg. Amikor a  szeretet parancsáról beszél, Jézus  utal
   arra, hogy  a  kereszthalált  önként,  szeretetből  vállalja:  „Ez  az  én
   parancsom: szeressétek egymást, mint  ahogy én szeretlek titeket.  Nagyobb
   szeretete senkinek  sincs  annál, mint  aki  életét adja  barátaiért”  (Lk
   15,12-13). Majd pedig  hozzáteszi: „Ti barátaim  vagytok, ha  megteszitek,
   amit parancsolok nektek.  Nem mondalak titeket  szolgáknak, mert a  szolga
   nem tudja, mit  tesz az  ura. Barátaimnak mondalak  titeket, mert  mindent
   tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam” (Lk 15,14-15).
   Jézus barátságosan közelít  hozzánk, minden emberhez,  de ezt sose  vegyük
   haverkodásnak. Arra  hív  minket,  hogy legyünk  a  követői,  éljünk  úgy,
   ahogyan ő élt és aszerint, amit ő  tanított. És arra hív, hogy az  egykori
   apostolokhoz hasonlóan  mi  is legyünk  az  ő küldöttei  és  tegyünk  róla
   tanúságot a  világban.  Tegyük  ezt  úgy,  hogy  akik  baráti  szeretettel
   közelednek hozzá, azok elkötelezett követőivé váljanak!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te  tanúid
   legyenek. Tanúskodjanak  arról,  amit  földi életed  során  tanítottál  és
   cselekedtél az  emberek  javára.  Ők megismerték  a  te  életedet,  látták
   találkozásaidat az emberekkel,  megtapasztalták a  csodákat, amelyeket  az
   Atya segítségével  cselekedtél. Te  arra hívsz  minket, hogy  megismerjünk
   téged  és  tanításodat,  és  legyünk  tanúid  a  világban.  Tőled   kapott
   küldetésünk  mindenkihez  szól,  örömhíredből  senki  nem  lehet  kizárva,
   irgalmad minden ember felé kiárad. Taníts minket, hogy engedelmes szolgáid
   legyünk, akik  művedet alázattal  folytatjuk annak  érdekében, hogy  Isten
   országa szüntelenül növekedjen.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170122.mp3