[Napi e-vangelium] 2017-01-15

[Evangélium365]

   2017. január 15. – Évközi 2. vasárnap

   Abban az  időben: Amikor  János látta,  hogy Jézus  közeledik feléje,  így
   szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én
   azt mondtam: Utánam  jön egy férfi,  aki megelőz engem,  mert előbb  volt,
   mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel,
   hogy megismertessem őt Izraelben.”
   János azután így  folytatta tanúságtételét: „Láttam,  hogy az égből,  mint
   egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki
   küldött, hogy  vízzel kereszteljek,  az mondta  nekem: Akire  látod,  hogy
   rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én  láttam,
   és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”
   Jn 1,29-34

   Elmélkedés:

   Önéletrajz
   Egy alkalommal egyházi kollégiumba  készülő, leendő egyetemista kért  meg,
   olvassam el önéletrajzát, mielőtt  elküldené. A korábbi tanulmányokról  és
   családi háttérről szóló „kötelező” elemek mellett azt is röviden  megírta,
   hogy még keresi azt a  hivatást, szolgálatot, amire Isten hívja.  Távozása
   után elgondolkoztam azon, hogy fiatal koromban mennyire lelkesen  olvastam
   Szent  Ágoston  püspök  Vallomások  című  művét,  az  önéletrajzok   egyik
   legnagyszerűbb példáját.  Szent Ágoston  műve természetesen  nem  egyetlen
   oldalas bemutatkozás, de az egész mű hátterében ott húzódik az  útkeresés,
   az Isten-keresés.  A  szentek  esetében sokszor  meg  tudunk  nevezni  egy
   eseményt,  amely  megtérésük  pillanata.  Szent  Ágoston  életében   ilyen
   fordulópont volt, amikor  387-ben, húsvét vigíliáján  Szent Ambrus  püspök
   megkeresztelte őt  Milánóban. Megtérése  mégsem  köthető csupán  ehhez  az
   ünnephez,  hanem  folyamatos  útnak  nevezhetnénk,  amelyen  Ágoston   ezt
   megelőzően  és  ezt  követően  is  járt.  Nyugtalan  szívvel  kereste   az
   igazságot, és keresztelkedése után is folytatódott ez a keresés.
   Érdekes feladat  volna  például  katolikus  iskolába  jelentkező  fiatalok
   számára, hogy írjanak  Keresztelő Szent János  nevében önéletrajzot.  Akik
   jól ismerik az evangéliumokból János személyét, bizony zavarban  lennének,
   mert az ő egész élete Krisztusra mutat. A Keresztelő soha nem büszkélkedne
   saját cselekedeteivel és nem tekintené a saját érdemének, hogy beszédeinek
   hatására megtérnek és megkeresztelkednek az emberek. Egy ilyen  önéletrajz
   akkor volna igazán  hiteles és az  evangéliumok szellemiségét tükröző,  ha
   ugyanúgy Krisztusról  szóló  tanúságtétel  volna,  mint  Keresztelő  János
   minden tette  és  szava.  A  mai  evangéliumban  az  egyik  tanúságtételét
   olvassuk: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá (Jézusra)  a
   Lélek, és rajta  marad. Én sem  ismertem őt, de  aki küldött, hogy  vízzel
   kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta
   marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról,  hogy
   ő az Isten  Fia!” János tehát  nem beszél önmagáról,  mert az a  hivatása,
   hogy Krisztusról beszéljen. Nem keresi az emberek elismerését, mert Istent
   akarja megdicsőíteni.
   Keresztelő Szent  János  Krisztusra  mutató életpéldája  talán  jól  jöhet
   számunkra, amikor  „önéletrajzot kell  írnunk, hogy  felvételt nyerjünk  a
   mennyországba.”  Iskoláinkat  és  tanulmányi  eredményeinket,   munkahelyi
   tapasztalatainkat és munkánkért kapott  elismeréseinket hiába írnánk  bele
   ebbe az  önéletrajzba,  mert  Isten egészen  másra  kíváncsi.  Arra,  hogy
   keresztény  emberként  tanúságot  tettünk-e  hitünkről?  Gyakoroltuk-e  az
   irgalmasság cselekedeteit? Szeretettel,  segítő jószándékkal  fordultunk-e
   embertársaink felé? Tanúságot tettünk-e arról, hogy Krisztushoz tartozunk,
   s ezáltal  elvezettünk-e  másokat  hozzá?  Természetesen  nem  kell  ilyen
   önéletrajzot írnunk majd, de  az is biztos, hogy  az élet könyvébe  minden
   jócselekedetünk fel van  jegyezve. E jócselekedeteknek  és Isten  végtelen
   irgalmának köszönhetjük, hogy felvételt nyerünk a mennybe.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg
   életeddel. Mindenkor az ő  akaratát teljesítetted, neki  engedelmeskedtél.
   Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként éljél és vállaltad a halált  is.
   Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet,  szeretetedet!
   Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj
   örökké köztünk, hogy szereteted állandóan  bennünk legyen! Add meg  nekünk
   az újjászületést,  hogy egészen  Istennek élhessünk!  Segíts minket,  hogy
   tanúságot tegyünk rólad az igazságot kereső embereknek!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170115.mp3