[Napi e-vangelium] 2017-12-17

[Evangélium365]

   2017. december 17. - Advent 3. vasárnapja

   Abban az időben föllépett egy ember: az Isten küldte, és János volt a
   neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról,
   hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért
   jött, hogy) tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot:
   A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy
   megkérdezzék őt: "Ki vagy te?" Erre megvallotta, nem tagadta, hanem
   megvallotta: "Nem én vagyok a Messiás." Ezért megkérdezték tőle: "Hát
   akkor? Talán Illés vagy?" "Nem vagyok" - felelte. "A próféta vagy?"
   Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: "Akkor ki vagy? Mert
   választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz
   magadról?" Ezt felelte: "A pusztában kiáltó hangja vagyok:
   egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta mondta". A küldöttek a
   farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: "Miért keresztelsz hát, ha
   nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így
   válaszolt: "Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem
   ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó
   megoldani." Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János
   tartózkodott és keresztelt.
   Jn 1,6-8; 19-28
   Elmélkedés:
   Előtte is teljes sötétség, utána is
   A kisgyermekek esti lefektetése, altatása nem mindig megy könnyen. A
   szinte szertartássá formálódott altatás része a lámpa lekapcsolása.
   "Anya, ne csinálj sötétet!" - mondja ilyenkor édesanyjának sok gyermek,
   akikben természetes félelem él a sötétségtől, mindattól, amit nem
   látnak. Elgondolkodok e gyermeki kérésen. Lehet-e sötétet csinálni?
   Fényt lehet gyújtani, a lámpát fel lehet kapcsolni és így világosságot
   lehet csinálni. Ha a fényt megszüntetjük, akkor keletkezik a sötétség.
   Világosságot tehát lehet csinálni, amikor sötétség vesz minket körül,
   de tudunk-e sötétet csinálni? Fényes nappal nem lehet meggyújtani egy
   feketeséget, sötétséget sugárzó lámpát. El lehet zárni a fény útját,
   meg lehet akadályozni a fény bejutását a szobába, el lehet sötétíteni
   egy helyiséget, de ezt még nem nevezzük annak, hogy tudunk sötétet
   csinálni.
   Az adventi időben érdemes elgondolkodnunk a világosság és sötétség
   titkán. Ilyenkor már egészen rövidek a nappalok és hosszabbak az
   éjszakák, a nap folyamán sokkal tovább tart a sötétség, mint a
   világosság. Persze zavar minket a sötétség, ezért gyújtunk ezernyi égőt
   mindenfelé. A nappal rövidülése és az éjszaka hosszabbodása nem
   folytatódik örökké, éppen karácsony táján következik a fordulat, a téli
   napforduló, amikor végre elkezdenek hosszabbodni a nappalok. Éppen a
   napforduló miatt kezdték el évszázadokkal ezelőtt a keresztények
   december 25-én ünnepelni a karácsonyt, Jézus születését, hiszen ő a
   világ világossága. Az ő jövetele fényt hozott a bűn homályában
   botorkáló emberiség számára.
   Advent 3. vasárnapján Szent János evangéliumából olvasunk egy
   részletet, az ő művének bevezetéséből, az Ige-himnuszból, amely Isten
   Fia megtestesülését, világba jövetelét igyekszik leírni. Jelképes
   tanítás ez. János evangélista azt próbálja megérteni és megértetni az
   olvasókkal, hogy az örökkévaló Isten időbeli létezést vállal, a
   láthatatlan Isten látható emberi alakot vesz fel. Isten, akinek nincs
   teste, most emberi teste öltözik. Az evangélista először Keresztelő
   Jánosról, a Megváltó előfutáráról beszél: "János azért jött, hogy
   tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen
   általa. Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúságot
   tegyen a világosságról." Aztán már Jézusra vonatkozóan ezt olvassuk: "A
   világosság a világba jött, de a sötétség nem fogadta be." Itt újabb
   titok kezdődik számunkra, melyet a sötétség titkának, a bűn titkának is
   nevezhetünk. Isten világosságot akar gyújtani minden ember számára, de
   a szabadsággal rendelkező ember nem engedi, mert nem akar fényben,
   világosságban élni. Sok ember jobban érzi magát bűneinek sötétségében.
   Lehet, hogy fizikai sötétet nem tudunk csinálni, de a bűn sötétségét mi
   magunk teremtjük meg magunk körül és magunkban, lelkünkben. Isten, aki
   szabadsággal ajándékoz meg minden embert, megengedi ezt. Engedi, hogy
   az ember elforduljon tőle, a világosságtól és elvonuljon a maga
   sötétségébe. Karl Barth, az evangélikus teológus találóan mondja:
   "Jézus úgy jött, mint a villám, előtte is teljes sötétség, utána is."
   Érdemes elgondolkodnunk ezen az érdekes képen. Jézus bevillan a
   történelem sötétségébe, de fénye hamar meg is szűnik, mert "a sötétség
   nem fogadta be."
   Az adventi időben az a vágyunk, hogy Isten Fia ne félelmetes villámként
   lépjen be az életünkbe, hanem meggyújtson egy kis lámpást a lelkünkben,
   amelynek ugyan nincs nagy fénye, de ahhoz éppen elég, hogy a sötétséget
   eloszlassa. Mert azt szeretnénk, hogy ahol előtte sötétség volt, utána
   már világosság legyen, világos maradjon.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Megváltó Urunk, te egykor kisgyermekként jöttél közénk egy szegényes
   istállóba, hogy megújítsd hitünket és a mennyei Atyával való
   kapcsolatunkat. Azóta is eljössz közénk minden karácsonykor, hogy
   emlékeztess minket az újjászületésünk lehetőségére. Lélekben én is
   elindulok hozzád Betlehembe, hogy szívemből kérjem tőled bűneim
   bocsánatát, és hogy isteni jóságoddal megtisztítsd lelkemet. Jóságos
   Jézusom, nem kérek mást karácsonyra, csak azt add meg, hogy tiszta
   szívvel borulhassak le szegényes jászolod elé, tiszta szívvel hódoljak
   előtted!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171217.mp3