[Napi e-vangelium] 2017-04-26

[Evangélium365]

   2017. április 26. – Szerda

   Abban az időben így  tanított Jézus: „Úgy szerette  Isten a világot,  hogy
   egyszülött Fiát adta oda, hogy aki  benne hisz, el ne vesszen, hanem  örök
   élete legyen.  Isten nem  azért küldte  Fiát a  világba, hogy  elítélje  a
   világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik
   ítélet alá, de aki nem  hisz, az már ítéletet  vont magára, mert nem  hitt
   Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de  az
   emberek jobban szerették a sötétséget,  mint a világosságot, mert  tetteik
   gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot,
   és nem  megy  a világosságra,  nehogy  napvilágra kerüljenek  tettei.  Aki
   azonban  az  igazságot  cselekszi,   a  világosságra  megy,  hadd   jusson
   nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”
   Jn 3,16-21

   Elmélkedés:

   A megváltás forrása Isten irántunk való szeretete, amelyet nem kiérdemlünk
   cselekedeteinkkel, hanem  ajándékba  kapjuk. A  megváltás  művében  minden
   értünk, emberekért,  a mi  üdvösségünkért  történik. Erről  a  szeretetről
   tanított Jézus,  ezt tanúsította  a szenvedés  vállalásával és  halálával.
   Reményünk szerint ezzel az irgalmas szeretettel találkozunk majd  halálunk
   és feltámadásunk  után az  örök életben.  Isten nem  akar minket  elítélni
   bűneink és  engedetlenségünk  miatt,  hanem  a  legvégsőkig  elmegy  annak
   érdekében, hogy megmentsen minket. A  megváltás titkát így foglalja  össze
   Jézus a  mai evangéliumi  részben:  „Úgy szerette  Isten a  világot,  hogy
   egyszülött Fiát adta oda, hogy aki  benne hisz, el ne vesszen, hanem  örök
   élete legyen.”
   A megváltás az isteni szeretet csodája, amellyel a mennyei Atya egyszülött
   Fiát adta  a  világnak, aki  a  keresztfán feláldozta  életét  az  emberek
   megváltása érdekében.  Jézus önfelajánlása  és áldozata  azt  eredményezi,
   hogy  új  életet  ad  neki  az  Atya  a  feltámadásban.  Ha  hiszek  Jézus
   feltámadásában és kész  vagyok arra, hogy  felajánljam életemet  Istennek,
   akkor remélhetek abban, hogy feltámadok az örök életre.
   A hit  nem kényszer  egyetlen  ember számára  sem, hanem  Isten  ajándéka,
   amelyet  elfogadva  boldoggá,   teljessé  és   értékessé  válik   életünk.
   Elfogadom-e, hogy Isten teljessé tegye az életemet a hit által?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Te  megadod nekünk,  hogy mindig  újra kezdhetünk!  Te  ajándékozod
   nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges.
   Urunk,  mindannyian  szeretnénk  végtelen  távlatokban  élni.   Szeretnénk
   megtapasztalni a soha el nem múló  fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne  az
   élet  teljessége.  Kérünk,   add,  hogy  az   előttünk  álló  időt   igazi
   gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha  véget
   nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el
   nem múlik.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170426.mp3