[Napi e-vangelium] 2017-04-23

[Evangélium365]

   2017. április 23. – Húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság vasárnapja

   Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent  a
   tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
   zárva tartották  az  ajtót. Belépett,  és  így szólt  hozzájuk:  „Békesség
   nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az  Úr
   láttára öröm töltötte  el a tanítványokat.  Jézus megismételte:  „Békesség
   nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak
   után rájuk  lehelt,  és így  folytatta:  „Vegyétek a  Szentlelket!  Akinek
   megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer,  s akinek nem bocsátjátok  meg,
   az nem nyer bocsánatot.”
   A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük,
   amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk
   az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha  nem
   érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel  oldalát,
   én nem hiszem!”
   Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük.
   Ekkor  újra  megjelent  Jézus,  bár  az  ajtó  zárva  volt.  Belépett   és
   köszöntötte őket: „Békesség nektek!”  Tamásnak pedig ezt mondta:  „Nyújtsd
   ide az ujjadat  és nézd a  kezemet! Nyújtsd  ki a kezedet  és érintsd  meg
   oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem  hívő!” Tamás így válaszolt: „Én  Uram,
   én Istenem!” Jézus ezt mondta neki:  „Most már hiszel, Tamás, mert  láttál
   engem. Boldogok, akik  nem láttak, és  mégis hisznek!” Jézus  még sok  más
   csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek  megírva
   ebben a  könyvben.  Ezeket  viszont  megírták,  hogy  higgyétek:  Jézus  a
   Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
   Jn 20,19-31

   Elmélkedés:

   Egy találkozás pillanata
   Az egyik hittanórán a feltámadt Krisztus megjelenéseiről tanultunk, többek
   között arról, amit  ma olvasunk  az evangéliumban,  Tamás apostol  esetét.
   Amikor a következő  órán visszakérdeztem  a tanultakat, az  egyik fiú  így
   kezdte  a  történetet:  „Az   apostolok  bezárkózva  várták,  hogy   Jézus
   megjelenjen  nekik.”  Többen  elcsodálkoztak  a  megfogalmazáson,  én   is
   meglepődtem, valaki meg is kérdezte: „Várták? Biztos, hogy várták?” A  fiú
   elgondolkozott, aztán igyekezett kijavítani: „Tényleg nem várhatták,  mert
   akkor kinyitották volna az ajtót és nem zárják be.”
   Az esetet  azért  említem,  mert gyermekként  és  felnőttként  is  könnyen
   fogalmazunk pontatlanul  a  feltámadás körüli  eseményekkel  kapcsolatban.
   Túlzás volna azt  állítani, hogy  az apostolok az  első pillanattól  fogva
   hittek Jézus feltámadásában, rögtön megértették az események  jelentőségét
   és azonnal  felfogták,  hogy  mi  lesz az  ő  küldetésük.  Az  evangéliumi
   leírások nem is  tartalmaznak ilyen túlzásokat,  az evangélisták  őszintén
   leírják, hogy az  apostolok csak  lassan jutottak  el a  hitre. Nem  azért
   zárkóztak be, hogy így tegyék próbára Mesterüket, hogy képes-e  megjelenni
   nekik, hanem  félelmükben, féltek,  hogy akik  Jézust megölték,  velük  is
   hasonlóan  fognak  bánni.  És  egyáltalán  nem  várták  Jézust,  mert  még
   elképzelni sem tudták, hogy valaha viszontlátják. Ekkor jelenik meg  nekik
   a  feltámadt   Krisztus,  aki   számára  nem   akadály  a   bezárt   ajtó.
   Csodálkozásukat, meglepettségüket, kételkedésüket  látva az Úr  megmutatja
   nekik a „kezét  és az  oldalát”, azaz  azokat a  sebhelyeket, amelyeket  a
   keresztre feszítéskor  szerzett, s  amely sebek  egyértelműen  tanúsítják,
   hogy valóban ő  az. A  jelenlévők csak  ezek alapján,  a sebhelyek  láttán
   kezdenek el örvendezni, hinni abban,  hogy van feltámadás, mert valóban  a
   Feltámadott áll közöttük.
   Nem érdemes csodálkoznunk azon, hogy a jelenéskor távollévő Tamás  apostol
   hitetlenkedve, kételkedve hallgatja  később apostoltársai beszámolóját.  Ő
   ugyanúgy kételkedik, mint a többiek azelőtt, hogy megjelent volna nekik az
   Úr. Tamás csupán annyit szeretne látni, mint a többiek, nem többet, de nem
   is kevesebbet. Ezt a  vágyát, ezt a kívánságát  teljesíti Jézus, amikor  a
   következő megjelenésekor ezt mondja neki: „Nyújtsd ide az ujjadat és  nézd
   a kezemet!  Nyújtsd  ki  a  kezedet és  érintsd  meg  oldalamat!  Ne  légy
   hitetlen, hanem hívő!”
   A találkozás pillanata, a felismerés élménye Tamás apostol lelkében óriási
   változást eredményez,  ahogyan  mindazoknál, akiknek  megmutatta  magát  a
   feltámadt Úr. És ez  a változás nem  hosszas szemlélődés vagy  gondolkodás
   eredménye,  hanem  egyik  pillanatról  a  másikra  történik.  A   lelkében
   végbemenő változást fejezi ki hitvallása:  „Én Uram, én Istenem!” A  többi
   apostolnál is megfigyelhetjük, hogy Jézus kereszthalálát követően szívükön
   eluralkodik a  kétségbeesés, lelkükön  a  bizonytalanság, eltölti  őket  a
   félelem, ezért is zárkóznak be,  de mindez megszűnik, amikor megjelenik  a
   Feltámadott. Szívüket  újra eltölti  a lelkesedés,  a bátorság,  most  már
   kezdik  megérteni  az  eseményeket,  kezdik  megérteni  küldetésüket,   és
   elindulnak, hogy akár életük kockáztatásával, a vértanúság vállalásával is
   hirdessék: Krisztus valóban feltámadt a halálból!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk Jézus,  te  megengedted Tamásnak,  a  kételkedő apostolnak,  hogy  a
   kereszten szerzett sebeidet megérintse.  Engedd, hogy sebeidet  megérintve
   bizonyosságot szerezzünk arról, hogy valóban élsz, feltámadtál a halálból.
   Azzal  a  szándékkal  érintjük   meg  oldalsebedet,  hogy   meggyógyíthasd
   hitetlenségünket, eloszlasd  kételyeinket  és  megerősítsd  feltámadásodba
   vetett hitünket. Add, hogy ez az érintés hitet ébresszen bennünk!  Egyedül
   te vagy képes  lelki sebeink gyógyítására  és bűneink megbocsátására.  Úgy
   szemléljük sebeidet, mint az irgalom forrását és a szeretet jelét!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170423.mp3