[Napi e-vangelium] 2017-04-01

[Evangélium365]

   2017. április 1. – Szombat

   Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a  nép
   közül egyesek  felkiáltottak:  „Ez  valóban  a  Próféta.”  Mások  meg  azt
   mondták: „Ez a Messiás.” Voltak  azonban olyanok, akik megkérdezték:  „Hát
   Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid
   városából, Betlehemből kell jönnie a  Messiásnak?” Erre szakadás támadt  a
   nép között.  Néhányan el  akarták őt  fogni, de  senki sem  mert rá  kezet
   emelni. A  szolgák  (akiket Jézusért  küldtek),  nélküle tértek  vissza  a
   főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok  felelősségre vonták őket: „Miért  nem
   hoztátok őt ide?” A  szolgák mentegetőztek: „Ember  így még nem  beszélt!”
   Erre a farizeusok rájuk  förmedtek: „Csak nem  vezetett titeket is  félre?
   Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok  közül?
   Csak ez az átkozott népség, amely  semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor  az
   egyik tanácstag,  Nikodémus, aki  egy alkalommal  éjnek idején  fölkereste
   Jézust, így szólt: „A  mi törvényünk nem  ítélkezik senki felett  anélkül,
   hogy ki ne  hallgatta volna, és  meg nem állapította  volna, mi  (rosszat)
   cselekedett.” A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy?
   Kutass csak utána,  és rájössz,  hogy Galileából  nem származik  próféta!”
   Ezután mindegyikük hazatért.
   Jn 7,40-53

   Elmélkedés:

   Ember  így  még  nem  beszélt!   –  mondják  a  farizeusoknak  a   szolgák
   visszatérve, akiket azért  küldtek, hogy  elfogják Jézust.  Megjegyzésüket
   kritikaként is  minősíthették  az  írástudók, azaz  ők  nem  tudnak  olyan
   hatással beszélni a  néphez, mint Jézus.  Könnyen azt gondolhatnánk,  hogy
   Jézus csak a  szavak embere,  aki szép beszédeivel  lenyűgözi az  egyszerű
   embereket, de a tanult írástudók nem hatódnak meg szavaitól.  Kétségtelen,
   hogy Jézus  jól, néha  keményen, máskor  irgalommal és  jóságosan  beszél.
   Vannak,  akik  elfogadják  tanítását,  de  olyanokról  is  olvashatunk  az
   evangéliumokban, akik elutasítják azt.  Szavainak ereje és hatása  azonban
   nem azok szépségében, hanem a  tanítás igazságában rejlik. Sőt, szavai  és
   cselekedetei nem választhatók el egymástól, mert egységet alkotnak. A  szó
   és a  tett  egysége  Isten  országának  megvalósulásáról,  az  üdvösségről
   tanúskodik.
   A mai  szövegrészlet bemutatja  az írástudók  ellenállását. Azt  gondolják
   magukról, hogy egyedül  ők értenek a  tanításhoz, a  törvénymagyarázathoz.
   Lenézik  az  egyszerű  népet,  amely  megítélésük  szerint  nem  ismeri  a
   törvényeket.  A  törvények  említése   jól  jön  Nikodémusnak,  aki   arra
   hivatkozik, hogy Jézussal szemben is  törvényesen kell eljárni, de  szavai
   még  jobban  felszítják  az  indulatokat.  Aki  előítéletekkel   közeledik
   Jézushoz, abban nem hit, hanem indulat és ellenszenv ébred.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Előtted, Uram, bűnös  és por vagyok:  irgalmadból élek, neked  köszönhetek
   mindent; alárendelem magam neked, hagyom, hogy fájdalmaid és  szenvedéseid
   teljesen átalakítsanak;  teljes  engedelmességben és  akaratodhoz  simulva
   hagyatkozom terád.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170401.mp3