[Evangelium] 2016-09-30

[Evangelium mindennap]

   2016. szeptember 30. – Péntek

   Jézus egy alkalommal így szólt  tanítványai előtt: „Jaj, neked,  Korozain!
   Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek  volna
   azok a csodák, amelyek nálatok  történtek, már rég szőrzsákban és  hamuban
   tartottak volna bűnbánatot. Ezért  Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb  sorsa
   lesz az ítéleten, mint nektek. És  te Kafarnaum? Vajon az égig  emelkedel?
   Egészen az alvilágig  fogsz süllyedni.” Majd  így folytatta: „Aki  titeket
   hallgat, engem hallgat; és  aki titeket megvet, engem  vet meg. Aki  pedig
   engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”
   Lk 10,13-16

   Elmélkedés:

   A korábbi  napokban többször  volt szó  arról, hogy  Jézus Isten  üzenetét
   hozta el  a világba.  Nem elégszik  meg azzal,  hogy követői,  tanítványai
   hallgassák szavát, hanem azt kéri,  hogy valósítsuk meg azt életünkben.  A
   mai evangélium továbbviszi  az Úr kérését.  Jézus gondoskodni akar  arról,
   hogy tanítása,  amelyben minden  ember felfedezheti  az üdvösségre  vezető
   igazságot, minden kor embere számára megismerhető legyen. Tudja, hogy  nem
   maradhat örökké  ebben  a világban,  vissza  fog térni  a  mennybe,  ezért
   apostolait  bízza  meg  azzal,  hogy  tanításának  hirdetői  legyenek.  Az
   apostolok elfogadják ezt a  feladatot, s ennek  köszönhetően az Egyház  az
   idők végezetéig hirdeti a krisztusi tanítást.
   Mind a küldöttek, mind a  leendő hallgatók számára lényeges a  kijelentés,
   amit Jézus azoknak  mond, akiket  megbíz az  igehirdetéssel: „Aki  titeket
   hallgat, engem hallgat.” A küldött nem  a maga igazát hirdeti, hanem  csak
   azt, amit az  Úrtól kapott.  Az emberek  pedig nem  egy ember  gondolatait
   hallják, hallgatják,  hanem Krisztus  tanítását. E  hirdetés és  hallgatás
   révén terjed a  hit. Krisztus szavának  hallgatása nélkül, az  igehirdetők
   szolgálata nélkül nem terjedhetne a  hit, nem növekedhetne Isten  országa.
   Isten minden korban szól az emberekhez, napjainkban is szól hozzánk,  hogy
   igazsága vezesse életünket.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó, Istenem, mikor  találom meg végre  nyugalmamat? Nagyon vágyódik  lelkem
   tehozzád! De erős leszek,  s türelmesen várom azt  az órát, melyen  isteni
   Megváltóm az örök üdvösségre hív. Addig  csak az lesz a gondom, hogy  neki
   tetszően éljek,  s szent  akaratát  teljesítsem. Mindenben  Isten  akarata
   legyen meg, hiszen az övéi vagyunk az időben és az örökkévalóságban. Ámen.
   Chantal Szent Franciska

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160930.mp3