[Napi e-vangelium] 2016-10-30

[Evangélium365]

   2016. október 30. – Évközi 31. vasárnap

   Abban az időben: Jézus Jerikó városán  haladt át. Élt ott egy Zakeus  nevű
   gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és  megismerni
   Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát
   előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett
   elhaladnia.
   Amikor Jézus  odaért,  felnézett,  és  megszólította:  „Zakeus,  gyere  le
   gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és
   örömmel fogadta  Jézust.  Akik ezt  látták,  méltatlankodva  megjegyezték:
   Bűnös embernél száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így  szólt:
   „Nézd, Uram, vagyonom felét a  szegényeknek adom, és ha valakit  valamiben
   megkárosítottam, négyannyit adok helyette.”
   Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő  is
   Ábrahám fia. Az  Emberfia azért  jött, hogy megkeresse  és üdvözítse,  ami
   elveszett.”
   Lk 19,1-10

   Elmélkedés:

   Kimondani a megbocsátó szót
   A mai evangéliumi  történet egy  nagyon érdekes  találkozásról számol  be,
   Zakeus  és  Jézus  találkozásáról.  A  cselekmény  mögé  tekintve  könnyen
   felfedezhetjük, hogy  e találkozás  annak  köszönhető, hogy  egy  emberben
   rendkívül erős  az Isten-látás  vágya,  az Istenben  pedig a  bűnös  ember
   megmentésének, megváltásának a vágya. Zakeus, a vámosok feje azzal  fejezi
   ki, hogy  látni akarja  Jézust és  meg akar  ismerkedni vele,  hogy a  nép
   szemében nevetség tárgyává teszi magát azzal, hogy felmászik egy út  menti
   fára. Az odaérkező Jézus nem csupán észreveszi őt és megérti vágyát, hanem
   az irgalmasság üzenetével szólítja meg őt: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert
   ma a te  házadban kell  megszállnom.” E kijelentés  minden szava  érthető,
   csupán azon csodálkozunk el kissé, hogy miért „kell” Jézusnak ezen a napon
   betérni Zakeus házba és ott megszállnia? A mi Urunk tehát belső késztetést
   érez arra, hogy  ne menjen  tovább más  településre, ne  menjen más  ember
   házába, hanem térjen  be a  mások által  bűnösnek tartott,  a lenézett,  a
   megvetett, a kinevetett és kigúnyolt emberhez, Zakeushoz. Úgy érzete, hogy
   ebben a  helyzetben ezt  „kell” tennie.  Minden bizonnyal  ez a  „kell”  a
   mennyei Atya akaratát jelenti, aki Jézus minden szavának és cselekedetének
   hátterében megfigyelhető. A Zakeus házába való betéréssel is az ő akaratát
   teljesíti a mi Urunk.
   Vannak rendkívül súlyos bűnök, amelyek mögött emberi gonoszság és gyűlölet
   van. Ilyen az emberölés  vagy a nők  megbecstelenítése. Ilyen esetekben  a
   családtagok  vagy  az  ártatlan  nő   gyakran  mondja:  „Nem  tudok   soha
   megbocsátani.” A szenvedő fél egész életére sebet kapott. Nehezen, hosszan
   gyógyuló sebet, talán gyógyíthatatlan sebet. Hiába próbálja elfelejteni az
   ellene elkövetett bűnt, a fájdalom  tovább él szívében. A megbocsátás  azt
   jelenti, hogy lemondok a  bosszúról és megtorlásról.  De ennél nem  szabad
   megállni, hanem  el  kellene  jutni  odáig,  hogy  nem  táplálok  magamban
   haragot, ellenszenvet  és  semmiféle negatív  érzést  a másik  iránt.  Nem
   állíthatjuk, hogy könnyű ezt megtenni, de az idő múlásával begyógyulhatnak
   ezek a lelki  sebek. A  megbocsátáshoz, a szívből  jövő megbocsátáshoz  az
   érzelmeken való túllépés,  nagyvonalúság, nagylelkűség, bátorság,  bizalom
   szükséges.
   Tegyünk hozzá mindehhez még egy szempontot. Aki a legvégsőkig  ragaszkodik
   a bűnös megbüntetéséhez és lehetőleg személyesen akar elégtételt venni, az
   tulajdonképpen nem bízik az Isten igazságos ítéletében. Ő maga ítélkezik a
   bűnös felett, ő akarja kiszabni  és végrehajtani az ítéletet. Szükség  van
   arra,  hogy   egy  ország   a  társadalmi   élet  szabályozása   érdekében
   törvényeket, köztük  büntető  törvényeket hozzon  és  bíróságokat  tartson
   fenn, amelyek ítéleteket hoznak, büntetéseket szabnak ki, figyelembe  véve
   az igazságosság  alapelvét. Emellett  létezik az  isteni igazságosság  is.
   Halálunk és  feltámadásunk után  Isten  fogja megítélni  életünket,  amely
   alapján a  kárhozatra  vagy az  üdvösségre  jutunk, és  biztosak  lehetünk
   abban, hogy ez az  ítélet igazságos lesz.  De mi lenne  akkor, ha csak  az
   isteni igazságosság  lenne jelen  ebben  az ítéletben?  Mi lenne,  ha  nem
   számíthatnák irgalmára, megbocsátására?  Mi lenne, ha  ő is  könyörtelenül
   ezt mondaná: „Nem tudok soha megbocsátani?” Isten mindig ki tudja mondani:
   megbocsátok.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus! Beismerem, hogy sokszor  nem ismerem fel saját vakságomat  és
   nehezemre esne, ha megváltoztatnád az életem. De mégis erre van szükségem.
   Szükségem van arra, hogy a hit  szemével lássak. Szükségem van arra,  hogy
   lássam jóságot és  irgalmat sugárzó arcodat.  Uram, adj nekem  bátorságot,
   hogy minden akadályt legyőzve, hozzád egyre közelebb kerüljek. Taníts  meg
   engem arra, hogy mindig ki tudjam mondani a megbocsátó szót és remélhessek
   abban, hogy  a  mennyei  Atya is  irgalmas  lesz  hozzám. Térj  be  az  én
   életembe, hogy üdvösség köszöntsön rám!

   ________________________________

   Aktuális:
   Elkészült az igenaptár  a 2016-2017-es egyházi  évre, azaz 2016.  november
   27-től 2017. december 2-ig.
   Az új igenaptár itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/2017/

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161030.mp3