[Evangelium] 2016-10-19

[Evangelium mindennap]

   2016. október 19. – Szerda

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná
   a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni  házába.
   Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem
   is gondoljátok.”
   Péter megkérdezte: „Uram,  csak nekünk  mondod ezt  a példabeszédet,  vagy
   mindenkinek?” Az  Úr így  válaszolt: „Ki  a  hű és  okos sáfár,  akit  ura
   szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
   Boldog az  a  szolga, akit  hazatérő  ura ebben  a  tevékenységben  talál.
   Bizony, mondom nektek, hogy  minden vagyonát rábízza. De  ha a szolga  azt
   mondja magában:  „Uram bizonyára  késni  fog”, és  elkezdi verni  a  többi
   szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a
   szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor
   nem  gondolja,  bizony  kegyetlenül  megbünteti,  és  a  hűtlenek  sorsára
   juttatja. Az a szolga,  aki ismeri ura akaratát,  de nem áll készen,  hogy
   akarata szerint járjon el, sok verést  kap. Aki azonban nem ismeri, s  így
   tesz olyat,  amiért büntetést  érdemel, csak  kevés verést  kap. Mert  aki
   sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól  többet
   kérnek számon.”
   Lk 12,39-48

   Elmélkedés:

   Az éjszakában  virrasztó szolgák  és a  visszatérő házigazda  példázata  a
   várakozás és  az  éberség  fontosságára  irányítják  figyelmünket.  Az  Úr
   jövetele biztos, de annak ideje bizonytalan, nem látható előre. Ez  utóbbi
   tény szüntelen  felkészültséget  kíván  a  keresztény  embertől.  Veszélyt
   jelenthet számunkra,  ha „elalszunk,”  azaz  lelkünk nincs  tiszta,  szent
   állapotban  az  érkezés  idején.  De  az  is  veszély,  ha  olyan  evilági
   tevékenységbe kezdünk, ami magához  láncol minket, leköti figyelmünket  és
   erőinket, s emiatt végső célunkról megfeledkezünk. A vagyon  gyűjtögetése,
   az anyagi javakban  való túlzott bizakodás  csökkenti bennünk a  maradandó
   értékek, a lelki kincsek utáni vágyat.
   Jézus korában az embereknek nem sok  vagyonuk volt. Amit örökölt vagy  sok
   évnyi munkával  megszerzett,  nem  vihette a  bankba,  hanem  kis  házában
   rejtegette,  nehogy  megtalálja  valaki  és  ellopja  tőle.  Pontosan  úgy
   gondolkodott, ahogyan napjaink embere: amiért megdolgozunk, s ami a miénk,
   azt szeretnénk biztonságban tudni,  vigyázunk rá, nehogy elvegyék  tőlünk,
   legfeljebb biztonságosabb módszerek állnak rendelkezésünkre.
   Lelki kincseinket Isten  tartja számon,  ő vigyáz rájuk.  Senki ember  nem
   veheti el,  nem  lophatja  el  tőlünk.  Minden  jócselekedetünk  fel  vagy
   jegyezve Istennél, aki a végső ítéleten megjutalmaz minket.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus!  Te  földi  életedben  magad  is  küldött  voltál,
   küldetést teljesítettél. Annak a küldetésnek megvalósítása volt életcélod,
   amit a mennyei Atya  bízott rád. Szavaddal  és életeddel tanúságot  tettél
   Isten szeretetéről  a világban.  Mennybemeneteled előtt  azzal bíztad  meg
   apostolaidat és  tanítványaidat,  hogy folytassák  e  tanúságtételt  Isten
   szeretetéről  és  munkálkodjanak   a  hit   terjesztésén.  Legyen   minden
   keresztény célja  a  hit hirdetése!  Vegyenek  részt minél  többen  a  hit
   hirdetésében! Adj nekem is hitvalló, hithirdető lelkületet! Hiszek,  Uram,
   erősítsd bennünk a hitet!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161019.mp3