[Evangelium] 2016-10-09

[Evangelium mindennap]

   2016. október 9. – Évközi 28. vasárnap

   Jézus  egyszer  útban  Jeruzsálem   felé  áthaladt  Szamaria  és   Galilea
   határvidékén. Amikor betért az  egyik faluba, tíz  leprás férfi jött  vele
   szembe.  Még  messze  voltak,  amikor  már  megálltak,  és  hangosan   így
   kiáltottak: Jézus, Mester!  Könyörülj rajtunk! Ő  rájuk tekintett, és  így
   szólt hozzájuk: Menjetek, és mutassátok meg magatokat a papoknak! Útközben
   megtisztultak.
   Az egyik, amikor észrevette,  hogy meggyógyult, visszament, hangos  szóval
   dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És
   ez az ember szamaritánus volt.  Jézus megkérdezte: Nemde tízen  tisztultak
   meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna,  hogy
   hálát adjon Istennek, csak ez az idegen? Aztán hozzá fordult: Kelj fel  és
   menj! Hited meggyógyított téged.
   Lk 17,11-19

   Elmélkedés:

   Az élet fordulata
   A levelek Jákob tiszteletesnek című művészfilm két magányos ember  különös
   találkozását mutatja be. Az életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítélt nő
   tizenkét év raboskodás után váratlanul kegyelmet kap. Munkát is  ajánlanak
   neki, egy Isten háta mögötti faluban kell segíteni egy atyának, aki szinte
   teljesen vak. Az idős pap számára a nap legboldogabb pillanata az,  amikor
   a biciklis  postás bekanyarodik  az omladozó  plébániához vezető  útra  és
   elkiáltja magát: „Levelek  Jákob tiszteletesnek!” Az  öreg évek óta  abban
   leli örömét, hogy a  neki író embereknek válaszol  és imádkozik értük.  Az
   asszony ebben a munkában  segít neki, bár  ő teljesen hiábavalónak  tartja
   mind a  levelezést, mind  az imádkozást.  Egy idő  után elhatározza,  hogy
   otthagyja az atyát,  s ettől  kezdve megszűnnek  a levelek,  nem ír  többé
   senki Jákob atyának.  A nő megsajnálja  a papot és  úgy tesz, mintha  újra
   érkeznének levelek. Újságpapírokat tép szét, mintha a leveleket  szakítaná
   fel és  történeteket  talál ki,  hogy  a pap  újra  örömét lelje  abban  a
   szolgálatban, amit  korábban  végzett.  A  történet  érdekessége,  hogy  a
   börtönviselt  asszony  milyen   lelki  változáson  megy   át,  a   kezdeti
   érdektelensége elmúlik, s  egy alkalommal saját  élettörténetét mondja  el
   Jákob atyának, mintha azt is valamelyik levélből olvasná fel. Kétségtelen,
   hogy az atya egyszerűsége, lényeglátása, hite változtatja meg őt.
   A hit képes  megváltoztatni az  ember életét. A  hitről való  tanúságtétel
   pedig képes  megváltoztatni a  másik ember  életét. Az  elmúlt vasárnap  a
   mustármagról szóló példázat  kapcsán már elmélkedtünk  a hitről, amely  az
   ember pozitív  válasza  Isten felé.  Szabad  akaratunk miatt  akár  el  is
   utasíthatjuk Istent, ez a hitetlenség.  A mai evangéliumban szintén a  hit
   kerül elő. Tíz  leprás betegségben szenvedő  ember kéri Jézus  segítségét,
   aki  valamennyiüket   meggyógyította.  Amikor   egyikük  visszatér,   hogy
   kifejezze háláját,  Jézus  ezt  mondja  neki: „Kelj  fel  és  menj!  Hited
   meggyógyított téged.”
   Jézus csodáinál mindig megfigyelhetjük, hogy a meggyógyított emberek élete
   megváltozik. A leprás betegeknél  különösen is igaz ez.  Abban a korban  a
   betegség  további  terjedése  érdekében  a  leprások  elkülönülve   voltak
   kénytelenek élni. Modern  szóhasználattal élve  a társadalom  kitaszította
   őket. Amikor valakinél  megszűnt ez  a súlyos bőrbetegség,  akkor a  papok
   nyilvánították az  illetőt tisztának,  megtisztultnak, s  ez a  társadalom
   közösségébe való visszafogadást is jelentette. Ez a szokás mutatkozik  meg
   a tíz leprás esetében is, akiket  Jézus a paphoz küld, hogy ő  nyilvánítsa
   ki, igazolja gyógyulásukat.
   Nem csak a betegségből való gyógyulás, hanem maga a betegség is gyökeresen
   megváltoztatja  az  ember  életét.  Itt  most  ne  a  néhány  napig  tartó
   megfázásra, hanem komoly szenvedéssel járó betegségre gondoljunk. Némelyek
   ilyenkor Istent  hibáztatják  és  elveszítik  hitüket,  mert  nem  akarják
   elfogadni a szenvedést. Úgy gondolják, hogy életük csak egészségesen lehet
   boldog. Mások elfogadják  és türelmesen hordozzák  a betegség  keresztjét,
   amely  egyáltalán   nem  gyengíti,   hanem  inkább   megerősíti   hitüket.
   Szenvedésüket, betegségüket felajánlják  valamilyen jó célra.  Imádkozzunk
   azért, hogy  életünk váratlan  helyzeteiben, fordulataiban  is meg  tudjuk
   őrizni hitünket!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem, minden a végtelen szeretetedből származik, ezért mindenért  hálát
   adok. Hálás vagyok  azért, amit adtál,  s amit elvettél.  Hálás vagyok  jó
   képességeimért és  gyengeségeimért egyaránt.  Hálás vagyok  az örömért  és
   szenvedésért. Hálás  vagyok segítségedért  és életem  nehéz  helyzeteiért.
   Hálás vagyok irgalmadért,  s azért, hogy  üdvözíteni akarsz. Uram,  taníts
   meg hálásnak  lenni! Taníts  meg  észrevenni a  legkisebb dolgokat  is  az
   életben, akár tőled, akár embertársaimtól kaptam azokat! Taníts meg  arra,
   hogy a hálámat mindig ki tudjam fejezni!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161009.mp3