[Napi e-vangelium] 2016-11-20

[Evangélium365]

   2016. november 20. – Vasárnap, Krisztus, a mindenség királya

   Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a
   főtanács tagjai pedig  gúnyolódtak: „Másokat megszabadított  – mondták  –,
   most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.”
   Gúnyt űztek belőle  a katonák is,  odamentek és ecettel  kínálták: „Ha  te
   vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Felirat is volt
   a feje fölött: Ez a zsidók királya.
   Az egyik  fölfeszített  gonosztevő  káromolta: „Nem  te  vagy  a  Messiás?
   Szabadítsd meg hát magadat és minket  is.” A másik rászólt: „Nem félsz  az
   Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább  tetteink
   méltó büntetését  kapjuk.  De ez  semmi  rosszat sem  tett.”  Aztán  hozzá
   fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel.”
   Ő ezt  válaszolta  neki: „Bizony  mondom  neked,  még ma  velem  leszel  a
   paradicsomban.”
   Lk 23,35-43

   Elmélkedés:

   Királyi arc
   Az ember számára a két legnagyobb kísértés  a vagyon és a hatalom, mert  a
   gazdagság fogságba  ejti a  szívét, a  hatalomért pedig  eladja a  lelkét.
   Gondolhatnánk, hogy minket, egyszerű embereket nem fenyeget egyik kísértés
   sem, hiszen  nem vagyunk  milliárdosok és  országok vezetését  sem  bízták
   ránk. De talán  jobb volna óvatosnak  lennünk, mert ezek  a veszélyek  nem
   csak nagyban, hanem  egészen kicsiny, jelentéktelennek  tűnő dolgokban  is
   jelentkeznek. Amikor  valaki  kicsiny  vagyonához  ragaszkodik,  gyűjtöget
   magának és soha nem adakozik semmilyen  jó célra, akkor már engedett is  a
   kísértésnek,  a  szívét  rabul  ejtik  az  anyagi  javak.  Amikor   valaki
   fölényeskedik  beosztottjával,  házastársával   vagy  gyermekével,   máris
   engedett a hatalomvágy, az  uralkodási vágy kísértésének. Vigyáznunk  kell
   ezekkel a kísértésekkel, mert szívünk és lelkünk szabadságát  veszíthetjük
   el. Márpedig sokkal nemesebb célra is használhatjuk életünket, ezért adott
   nekünk Isten szeretni tudó szívet és igazságot kereső lelket.
   Ma, az  egyházi év  utolsó vasárnapján,  Krisztust, a  mindenség  királyát
   ünnepeljük. A földi királyok nagy vagyonnal és hatalommal rendelkeznek.  A
   mesékben olykor nagyobb a gazdagságuk, mint a valóságban, de a  hatalommal
   fordított a  helyzet.  A  valódi  királyoknak,  uralkodóknak  és  országot
   irányító vezetőknek nagyobb a hatalma, mint a mesebeli királyoké, ráadásul
   ez utóbbiak inkább  jóra, nemes célok  megvalósítására, a polgárok  javára
   használják   hatalmukat,   míg   az   igazi   uralkodók   bizony   gyakran
   megfeledkeznek erről. Krisztus azonban más király, ő nem a gazdagság  vagy
   a hatalom bűvöletében él. Földi  élete során nem gyűjtött magának  semmit,
   nem  volt  háza  vagy  földbirtoka,  nincstelenül  járta  a  városokat  és
   falvakat,  kereste   az   embereket,  hogy   szeretetének   és   jóságának
   gazdagságával ajándékozza meg  őket. Hatalma  viszont kétségtelenül  volt,
   isteni hatalma  megnyilvánult  tanításában és  cselekedeteiben.  Csodáiban
   megmutatkozott isteni ereje,  rendkívüli hatalma, de  ezt mindig jóra,  az
   irgalmasság  kifejezésére,   a   betegségek   megszüntetésére,   a   bűnök
   megbocsátására  használta  fel,  és  nem  ártott  egyetlen  embernek  sem.
   Védelmébe  vette   a  gyermekeket,   a  szegényeket,   az  özvegyeket,   a
   kitaszítottakat,  a  betegeket,   egyszóval  mindazokat,  akik   semmiféle
   hatalommal nem rendelkeztek. Hatalmát  megmutathatta volna a kereszten  is
   oly módon,  hogy  nem enged  a  vele  erőszakosan bánóknak.  A  mai  ünnep
   evangéliuma szerint a Golgota  hegyén állók azt  kérték a kereszten  függő
   Jézustól, hogy mutassa meg hatalmát. Mutassa meg oly módon, hogy leszáll a
   keresztről és megszabadítja magát. Jézus  ezt nem teszi, mert felismeri  a
   kérésben a  kísértést, az  emberi szó  mögött a  gonosz lélek  szándékait.
   Elutasítja ezt a kísértést, mert a mennyei Atyának engedelmeskedik.
   A   kereszten   Jézus   teljesen   kiszolgáltatott.   Kiszolgáltatott    a
   gonoszságnak, az  emberi gyűlöletnek,  az emberek  akaratának.  Hatalmával
   ellen tudna állni,  de ő  tudatosan vállalja  ezt a  kiszolgáltatottságot,
   mert tudja, hogy a  végső szó nem az  embereké, hanem Istené. A  keresztre
   feltekintve királyi  vonásokat  fedezünk  fel  arcán,  a  szenvedésben  is
   méltóságot sugárzó arcán. A feltámadt Krisztus arcán pedig meglátjuk azt a
   ragyogást, amely minden emberre vár a mennyországban.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus, te vagy a mindenség királya! Hittel várjuk eljöveteledet  és
   a veled  való  találkozást.  A  hitről  való  tanúságtétel  minden  korban
   bátorságot kíván a keresztényektől, tőlünk. Bátorságot, hogy az  üldözések
   idején, az elutasításokat megtapasztalva vagy az emberek közönyét látva is
   folytatódjon az evangélium hirdetése és a hit terjesztése. Annak tudatában
   élünk, hogy a te megbízásodból, a te munkatársadként adjuk tovább a hitet.
   Nevelj minket  az  alázatra, hogy  ne  önmagunkat,  hanem téged  és  a  te
   örömhíredet hirdessük! Segíts  minket, hogy elutasítsuk  a gazdagság és  a
   hatalom kísértését és egyedül neked szolgáljunk!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161120.mp3