[Evangelium] 2016-03-31

[Evangelium mindennap]

   2016. március 31. – Csütörtök

   Abban az időben az Emmauszból  visszatért tanítványok beszámoltak az  úton
   történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor.  Míg
   ezekről  beszélgettek,   egyszer  csak   megjelent  köztük   (Jézus),   és
   köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték,
   hogy szellemet látnak. De ő így  szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg,  és
   miért támad  kétely a  szívetekben? Nézzétek  meg kezemet  és lábamat!  Én
   vagyok. Tapintsatok meg és lássátok,  a szellemnek nincs húsa és  csontja,
   de amint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
   De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
   hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?”  Adtak neki egy darab sült  halat.
   Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk:  „Ezeket
   mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie  mindannak,
   amit rólam  Mózes törvényében,  a prófétákban  és a  zsoltárokban  írtak.”
   Ekkor  megnyitotta  értelmüket,  hogy  megértsék  az  írásokat.  Majd  így
   folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és  harmadnap
   fel kell  támadnia a  halálból. Nevében  megtérést és  bűnbocsánatot  kell
   hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”
   Lk 24,35-48

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumi  jelenetben jól megfigyelhetők  a feltámadt  Krisztussal
   való találkozások sajátosságai, elemei. Az apostolokat kezdeti félelmük és
   bizonytalanságuk  megakadályozza   abban,   hogy  rögtön   felismerjék   a
   Feltámadottat. János evangélista félelemről beszél. Jézus halálát követően
   attól félnek, hogy azok, akik Jézus halálát okozták, nem elégednek meg  az
   eredménnyel, hanem tanítványai ellen  fordulnak. Félnek, hogy  felkutatják
   őket és hasonló  sorsra jutnak,  mint Mesterük, ezért  bezárkóznak és  nem
   mennek az emberek közé. Félelmüket  fokozza a megjelenés módja, Jézus  úgy
   jelenik meg közöttük, hogy az ajtó  zárva van, ahogyan ezt több leírás  is
   említi.
   Annak  érdekében,  hogy  félelmüket  eloszlassa,  Jézus  igazolja   magát.
   Megnézhetik  a   sebhelyeket   a   kezén   és   a   lábán,   amelyeket   a
   keresztrefeszítéskor szerzett,  s  amelyek egyértelműen  tanúsítják,  hogy
   valóban ő az.  Különleges jelként a  szemük láttára eszik,  amit mi  kissé
   furcsának tartunk annak  ismeretében, hogy a  feltámadt, megdicsőült  test
   egészen más tulajdonságokkal rendelkezik, mint a földi, emberi test, tehát
   nincs szüksége táplálékra.  Jézus ezzel akarja  bizonyítani, hogy nem  egy
   szellem jelent meg nekik.
   A jelenet záró elemeként az apostolok küldetést kapnak: „Ti tanúi  vagytok
   ezeknek.”  A  tanúságtétel  Jézus  egész  életére  vonatkozik,   beleértve
   tanítását, cselekedeteit,  szenvedését,  halálát és  feltámadását.  Az  Úr
   engem is arra hív, hogy az ő tanúja legyek.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Köszönjük,  Urunk,   hogy   meghívtál   bennünket   lakomádra.   Köszönjük
   ajándékodat,  hogy   kiválasztottál  bennünket,   bár  tudatában   vagyunk
   méltatlanságunknak. Meghívottaid között talán  sokkal méltóbbak is  vannak
   nálunk, mégis elfogadjuk meghívásodat. Köszönjük, hogy mindig megtisztítod
   ruhánkat, – ha  mi kérjük  – hogy  méltóak legyünk  a találkozásra  veled.
   Küldd  el  Szentlelkedet,   hogy  felismerjük  ennek   ajándékát,  és   ne
   félelemmel, hanem örömmel öltöztessük ünnepi díszbe lelkünket,  szívünket,
   mielőtt megvendégelsz bennünket, hogy  veled örvendezhessünk mindörökké  a
   te országodban!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160331.mp3