[Evangelium] 2016-06-29

[Evangelium mindennap]

   2016. június 29. – Szerda, Szent Péter és Szent Pál apostolok

   Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
   tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”
   Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő  Jánosnak, van, aki Illésnek,  mások
   Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő  tovább kérdezte őket: „Hát  ti
   kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az  élő
   Isten Fia.”
   Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test
   és a vér  nyilatkoztatta ki ezt  neked, hanem az  én mennyei Atyám.  Ezért
   mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat,
   s a pokol kapui  nem vesznek erőt rajta.  Neked adom a mennyek  országának
   kulcsait: Amit megkötsz a  földön, meg lesz kötve  a mennyben is, és  amit
   feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
   Mt 16,13-19

   Elmélkedés:

   Péter és Pál példája
   A mai  napon  Egyházunk Szent  Péter  és Szent  Pál  apostolokat  ünnepli.
   Mindketten személyesen kaptak meghívást Krisztustól, megjárták a maguk hol
   mélységbe süllyedő, hol magasságokba emelkedő lelki útját, s méltók lettek
   a mennyei korona elnyerésére.  Ünnepükön érdemes felidéznünk  mindkettőjük
   első találkozását  Jézussal,  mégpedig  azért,  mert  az  első  találkozás
   élménye gyökeresen megváltoztatja, új irányba állítja életüket.
   Péter egyszerű halász  volt, aki  a Genezáreti-tó  partján lévő  Kafarnaum
   városában élt. Eredetileg  Simon volt a  neve, Jézus adta  neki új  nevét,
   amikor  új  feladattal,  az  Egyház,  a  krisztusi  közösség   vezetésével
   megbízta. Meghívása napján társaival  együtt a hálóikat javították.  Jézus
   odament hozzájuk és  követésére hívta Pétert  és halásztársait. Jézus  nem
   követet küldött  Péterhez,  aki  átadta  a  meghívást,  nem  is  messziről
   kiáltott neki, hanem odament hozzá, közel ment hozzá és így szólította meg
   őt. Az Úr emberhalászatról is  beszél neki, de ennek jelentését  kezdetben
   nem érti.  Mindenesetre ennek  a  találkozásnak olyannak  kellett  lennie,
   aminek hatására Péter képes volt  felhagyni mesterségével és elindulni  az
   ismeretlen felé. Jézus személyében meglátta  azt, akit érdemes követni,  s
   nem késlekedett,  hanem  azonnal  indult. Döntésében  minden  bizonnyal  a
   bizalom játszik a  legnagyobb szerepet, rábízza  magát, jövőjét arra,  aki
   meghívta őt követésére.
   Szent Pál apostol  meghívása jól ismert  számunkra. Krisztus követőiben  a
   zsidó  vallás  ellenségeit  látja,  ezért  üldözni  kezdi  őket.  Váratlan
   villámcsapásként éri  őt  a  Damaszkusz felé  vezető  országúton  Krisztus
   hangja, kérdése: „Miért üldözöl engem?” (ApCsel 16,24). Később is szívesen
   emlékezik vissza erre az eseményre,  erre a csodálatos élményre, amely  az
   Úr oldalára,  a  Krisztusban  hívők  mellé  állította.  Ettől  kezdve  azt
   tekintette hivatásának, hogy hirdesse  Jézus evangéliumát, s ezt  haláláig
   nagy meggyőződéssel teszi.
   Péter esetében a  meghívást egy  személyes kudarc előzi  meg. Olyan  napon
   történik, amikor  munkájának  semmi  eredménye  sem  volt.  Egész  éjszaka
   dolgozott, halászott, de egyetlen halat sem tudott fogni. Ekkor arra  kéri
   őt Jézus, hogy mégis  induljon és vesse ki  újra halászhálóját. Péter  ezt
   válaszolja: „Mester! Egész éjszaka fáradoztunk,  és semmit sem fogtunk.  A
   te szavadra azonban kivetem a hálót” (Lk 5,5).
   Meghívása pillanatában Pál  sincs lelki  magaslaton. Vallási  elvakultság,
   düh, harag, gyilkos  szándék vezeti.  Milyen ember az,  aki képes  másokat
   üldözni azért, mert  más vallás  követői? Mekkora  indulat és  vakbuzgóság
   vezeti őt! Élete, vallásossága vakvágányra futott, bár ő ezt ekkor még nem
   érzékeli, nem ismeri fel, hogy helytelenül cselekszik. A Krisztussal  való
   találkozás döbbenti őt rá arra, hogy félresiklott az élete. Ugyanakkor  ez
   a találkozás új irányt szab életének.
   A két  apostol példája  azt mutatja,  hogy Jézus  számára nincs  elveszett
   ember. Ő a kudarcot megélő és elhibázott életű emberben is lát  fantáziát,
   meglátja azt,  hogy  nagy dolgokra  képesek  az ő  kegyelmi  segítségével.
   Természetesen együtt kellett működniük az isteni kegyelemmel, hogy szentté
   válhassanak és életüket egészen Isten szolgálatába állítsák.
   Jézus mindannyiunkat meghív egy nagyszerű feladatra: legyünk az ő  követői
   és tanúi!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te  mindannyiunkat meghívsz arra, hogy  apostolaid,
   küldötteid  legyünk  a   világban.  Azt  kéred   tőlünk,  hogy   hirdessük
   evangéliumodat és  tanúságot  tegyünk rólad.  Apostoli  küldetésünket  nem
   egyedül, hanem közösségben kell teljesítenünk, valódi  szeretetközösségben
   Krisztussal, az  Egyházzal és  egymással. Csak  így válhatunk  a  szeretet
   tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz bennünket valódi
   közösséggé, a szeretet Egyházává,  amely jel lehet  a világban élők  felé,
   akik talán még személyesen  nem ismerik, de  szívük mélyén vágyakoznak  az
   isteni szeretet érintésére.

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160629.mp3