[Evangelium] 2016-06-12

[Evangelium mindennap]

   2016. június 12. – Évközi 11. vasárnap

   Abban az időben: Egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála.  Betért
   hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös  nő.
   Amikor  megtudta,  hogy  Jézus   a  farizeus  házában  van   vendégségben,
   alabástrom edényben illatos olajat  hozott. Megállt hátul, Jézus  lábánál.
   Sírt,  könnyeivel  öntözte  Jézus  lábát,  majd  hajával  megtörölte,   és
   csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal.
   Ennek láttára  a vendéglátó  farizeus így  szólt magában:  „Ha ez  próféta
   volna, tudná, hogy ki  és miféle, aki  érinti őt: hogy  ez egy bűnös  nő.”
   Jézus akkor  hozzá  fordult:  „Simon,  mondanék  neked  valamit.”  Az  így
   válaszolt: „Mester, beszélj!”  „Egy hitelezőnek két  adósa volt. Az  egyik
   ötszáz  dénárral  tartozott  neki,  a  másik  ötvennel.  Nem  volt   miből
   fizetniük, hát elengedte mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?” „Úgy
   gondolom az,  akinek  többet  engedett  el”  –  felelte  Simon.  „Helyesen
   ítéltél” – válaszolta.
   Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az  asszonyt?
   Betértem házadba, s te  nem adtál vizet a  lábamra. Ez viszont  könnyeivel
   öntözte a lábamat, és hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ez  meg
   szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak  bejött. Aztán te nem  kented
   meg fejemet  olajjal. Ez  meg kenetet  öntött a  lábamra. Azt  mondom  hát
   neked, sok bűne  bocsánatot nyer,  mert nagyon  szeretett. Akinek  keveset
   bocsátanak meg,  az  kevésbé  szeret.”  Aztán  így  szólt  az  asszonyhoz:
   „Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!”
   Erre a vendégek kezdték mondogatni magukban: „Ki ez, hogy még a bűnöket is
   megbocsátja?” Ő pedig ismét az asszonyhoz fordult: „A hited megszabadított
   téged. Menj békével!”
   Ezután bejárta a városokat  és a falvakat, tanított  és hirdette az  Isten
   országát. Vele  volt  a tizenkettő  és  néhány asszony,  akiket  a  gonosz
   lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária,  melléknevén
   Magdalai, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének,  Kuzának
   a felesége, Zsuzsanna  és még sokan  mások, akik vagyonukból  gondoskodtak
   róla.
   Lk 7,36 – 8,3

   Elmélkedés:

   Az irgalmasság kapuja
   A  közép-olaszországi  város,   Sziéna  történelmi   központja,  amely   a
   világörökség része,  ma  is őrzi  a  középkori hangulatot.  A  városrészbe
   vezető egyik kapu a Porta Camollia, amelyen a következő felirat olvasható:
   Cor magis tibi Sena pandit. A latin szöveg így fordítható magyarra: Sziéna
   nagyobbra tárja szívét  neked (mint ez  a kitáruló kapu,  amely a  városba
   vezet). Az antik városfal Firenze felé nyíló kapujának felirata évszázadok
   óta  ezzel  az  üzenettel   fogadja  az  érkezőket,   a  régi  időkben   a
   kereskedőket, művészeket és utazókat, napjainkban pedig a turistákat.
   A megbocsátás  által Jézus  még  nagyobbra tárja  szívét  nekünk, s  az  ő
   irgalmas szívén, mint kapun át  juthatunk el az irgalomban gazdag  mennyei
   Atyához.  Jézus  irgalmas  szíve  tágra  nyílik  a  bűnösök  előtt,  ennek
   csodálatos  példáját  olvassuk  a  mai  evangéliumban.  A  bűnös   asszony
   irgalomra talált Jézusnál. A történetben szereplő és Jézust vendégül  látó
   Simon farizeus ott követi el a hibát, hogy az asszonyt bűnösnek tartja  és
   elítéli őt, miközben ő maga is bűnös. Jézus ugyan betért házába, elfogadta
   meghívását  és  vendégszeretetét,  de  ez  csak  a  köztük  lévő   fizikai
   távolságot rövidítette  le,  mert  nem  tudta  megérinteni  a  keményszívű
   farizeus szívét.  A mi  Urunk csak  ahhoz tud  közeledni, aki  bűnbánattal
   fordul felé. Csak  azt tudja  felemelni, aki belátja,  hogy bűnei  porában
   fekszik. Csak annak tudja megnyitni irgalmas szívének kapuját, aki át akar
   menni ezen a kapun.
   Simon farizeus gondolkodásában  felismerhetjük saját gondolatainkat.  Mert
   sokszor azt gondoljuk, hogy  a bűnös ember nem  érdemli meg a  bocsánatot.
   Nem érdemli  meg  azt,  hogy  elfelejtsük  vétkét.  Igazságos  büntetésért
   kiáltunk, mert  véleményünk  szerint  méltó büntetést  érdemel.  Ilyen  az
   emberi gondolkodás, amely túlzásba viszi az igazságosságot és éppen emiatt
   válik   kegyetlenné.   Simon   farizeus   viselkedésében    felismerhetjük
   viszonyunkat a bűnösökhöz. Nem akarunk  érintkezni velük, ezért tartjuk  a
   távolságot tőlük. Isten azonban másként gondolkodik és másként viselkedik.
   Ő méltónak tartja a bűnöst a megbocsátásra és egészen közel engedi magához
   a bűnbánókat. Megengedi, hogy a bűnbánó  asszony megérintse őt, hogy ő  is
   megérinthesse az irgalommal.  A megbocsátás  valahol ott  dől el  bennünk,
   hogy ki  tudjuk-e  mondani azt,  hogy  a  bűnös ember  mégiscsak  méltó  a
   bocsánatra. Mindaddig,  amíg  méltatlannak  tartom  őt,  nem  fogok  tudni
   megbocsátani neki. Vajon  ebben az  esetben én méltó  vagyok-e arra,  hogy
   Isten megbocsásson  nekem?  Erre  a  kérdésre  pontos  választ  ad  nekünk
   Jézusnak az  a  példabeszéde, amely  szerint  egy király  elengedte  egyik
   szolgája nagy  adósságát.  Ezt követően  ez  a szolga  bántalmazni  kezdte
   szolgatársát és követelte tőle azt  a csekély összeget, amivel  tartozott.
   Amikor a  többi szolga  beszámolt  a királynak  a szívtelen  szolgáról,  a
   király megbüntette  és  börtönbe  vetette,  amíg  meg  nem  fizeti  minden
   tartozását. (vö. Mt  18,23-35). A történet  világosan tanítja, hogy  Isten
   megbocsát nekünk és az  ő példája szerint nekünk  is tovább kell adnunk  a
   bocsánatot, meg kell bocsátanunk felebarátainknak. Ha ezt nem tesszük meg,
   nem számíthatunk az isteni irgalmasságra. Bűnbánó könnyeink Jézus  szívére
   hullva nyissák meg számunkra azt, mint az irgalmasság kapuját!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Irgalmas Jézus! Bűnbánó szívvel lépünk eléd. Levetjük magunkról a  hiúság,
   a kevélység,  az  önelégültség,  az önzés  és  a  szeretetlenség  ruháját.
   Kérünk, add ránk a lelki megtisztulás új ruháját! A szentgyónásban újra és
   újra  megtapasztaljuk,  hogy  megbocsátasz  nekünk.  Bár  mi  méltatlannak
   tartjuk magunkat, te  mégis méltónak  találsz minket  arra, hogy  felemelj
   bűneinkből.  Segíts   minket,   hogy  mi   irgalmas   szívvel   forduljunk
   embertársaink felé és mindig  tudjunk tiszta szívből megbocsátani!  Taníts
   minket nagylelkűségre!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160612.mp3