[Evangelium] 2016-07-17

[Evangelium mindennap]

   2016. július 17. – Évközi 16. vasárnap

   Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy  Márta
   nevű asszony  befogadta  őt  házába.  Ennek nővére,  Mária  odaült  az  Úr
   lábához, és hallgatta szavait.
   Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram
   –  méltatlankodott  –,  nem  törődöl  vele,  hogy  nővérem  egyedül   hagy
   szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.”
   Az Úr azonban így válaszolt: „Márta,  Márta, te sok mindennel törődöl,  és
   téged sok minden nyugtalanít, pedig csak  egy a szükséges. Mária a  jobbik
   részt választotta. Nem is veszíti el soha.”
   Lk 10,38-42

   Elmélkedés:

   Ima és munka
   A keresztény  emberek  egyaránt  érezvén önmagukban  a  lelkükből  feltörő
   vágyat Isten után,  valamint a  földi haza építésének  és jobbá  tételének
   kötelességét, minden korban  megfogalmazzák a  kérdést: hogyan  kapcsoljuk
   össze életünkben  az imádkozást  és a  munkát? Hogyan  egyeztethető  össze
   életünkben az imaélet  és tevékenykedés? Mert  valójában nem  választanunk
   kell e kettő közül, hanem mindkettő, azaz az imádság és a munka számára is
   meg kell találnunk az elegendő  időt. Kérdésünkre a mai evangélium,  Márta
   és Mária  személye  ad  választ, akiknek  a  tulajdonságai,  jellemvonásai
   egyaránt megvannak mindannyiunk  lelkében. A mai  napon Jézus  barátjának,
   Lázárnak a két testvérére figyelünk, akik Jeruzsálem közelében  Betániában
   éltek, s akiknek a házában Jézus gyakran vendégeskedett, minden  bizonnyal
   náluk szállhatott meg, amikor valamely zarándoklat alkalmával Jeruzsálembe
   érkezett.
   Az evangéliumi jelenet  egy ilyen esetet  ír le. Jézus  betér hozzájuk,  s
   miközben Márta  azzal  van elfoglalva,  hogy  a vendéget  megfelelő  módon
   kiszolgálja, testvére, Mária  nem segít neki  a házimunkákban, hanem  leül
   Jézus mellé és hallgatja tanítását. Mintha Mária megfeledkezne arról, hogy
   vendéglátóként mi  a kötelessége,  s Márta  figyelmezteti is  erre.  Jézus
   viszont mintegy védelmébe  veszi Máriát,  megdicséri őt,  mondván, hogy  ő
   választotta a jobbik részt. Ez a dicséret természetesen nem azt jelenti és
   nem azt  a tanulságot  kell levonni  belőle, hogy  az asszonyok  nyugodtan
   elhanyagolhatják a házimunkát, a  családjukról való gondoskodást és  egész
   nap csak imádkozzanak.
   A történet a helyes imádkozásra és a munkavégzés helyes lelkületére  tanít
   minket. Mikor  imádkozunk megfelelő  módon? Sokan  azt képzelik,  hogy  az
   imádkozás arra való, hogy előadják kéréseiket Istennek, utána pedig várják
   annak teljesítését.  Úgy képzelik,  hogy  Istentől bármit  kérhetnek,  ami
   saját     elképzeléseikhez,     előbbrejutásukhoz,      érvényesülésükhöz,
   gazdagodásukhoz szükséges.  Úgy  tekintenek  Istenre,  mint  akinek  az  a
   kötelessége, hogy az ő emberi hibáikból és mulasztásaikból fakadó  károkat
   korrigálja, saját kudarcaikat  jóra fordítsa.  Az ilyen  lelkületű ima  és
   kérés lealacsonyítja  Istent,  mert  az  az  emberi  szándék  húzódik  meg
   mögötte, hogy  a szeszélyes  emberi kívánságok  és kicsinyes  elképzelések
   végrehajtójává,  megvalósítójává  tegye.  Az  imádkozást  olyan  eszköznek
   tekintik, amellyel Istentől kikényszeríthetnek valamit a maguk számára. Az
   ilyen gondolkodásra jellemző a régi mondás: nem csak a mindennapi kenyeret
   kell kérni Istentől, hanem kemencét is.
   Úgy tűnik azonban, hogy Isten nem akar kemencét is adni, annak megépítését
   az embertől várja, azaz azt kívánja, hogy dolgozzunk is. Helyes dolog,  ha
   imádkozunk az ő áldásáért,  de ez nem  helyettesítheti a munkánkat.  Isten
   áldása akkor lesz a  tevékenységünkön, ha teljesítjük kötelességeinket  és
   szorgalmasan dolgozunk,  vállaljuk a  munka fáradalmait.  Helytelen  volna
   mindent Istentől várni,  amire szükségünk  van a  földi megélhetéshez,  ha
   közben tétlenül és lustán várjuk, hogy mindenünk meglegyen.
   Mária Jézusra figyelése emlékeztessen minket arra, hogy lelkünk ápolásával
   is  törődnünk  kell   és  időt  kell   szakítanunk  mindennapjainkban   az
   imádkozásra. Márta  példája  pedig  segítsen minket  abban,  hogy  evilági
   kötelességeinket szorgalommal teljesítsük. Találjuk meg mind az ima,  mind
   a munka számára az időt!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk Jézus Krisztus! Te egykor betértél Márta és Mária házába, elfogadtad
   a szolgáló szeretetet Mártától és  örömmel fogadtad a tanításodra  figyelő
   Máriát.  Márta  a  mindennapi  teendők  lelkiismeretes  végzésének  és   a
   becsületes munkának, Mária pedig a lelki  élet, az Istenre figyelés és  az
   imádkozás példája. Segíts minket, hogy megtaláljuk e kettő egyensúlyát  az
   életünkben! A mindennapi ima,  az elmélkedés, a szentírásolvasás  Istenhez
   emeli lelkünket. De a becsületesen és lelkiismeretesen végzett munkával is
   Isten felé haladunk. Vezess minket, Urunk, a mennyei Atyához!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160717.mp3