[Evangelium] 2016-07-03

[Evangelium mindennap]

   2016. július 3. – Évközi 14. vasárnap

   Az  apostolok   kiválasztása  után   Jézus  kiválasztott   más   hetvenkét
   tanítványt, és  elküldte  őket kettesével  maga  előtt minden  városba  és
   helységbe, ahová menni  szándékozott. Így szólt  hozzájuk: „Az  aratnivaló
   sok, de a munkás  kevés. Kérjétek hát az  aratás Urát, küldjön  munkásokat
   aratásába. Menjetek!  Úgy küldelek  titeket,  mint bárányokat  a  farkasok
   közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
   senkit se köszöntsetek. Ha betértek  egy házba, először is ezt  mondjátok:
   Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha
   nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek  és
   igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról
   házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek,  amit
   elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett
   hozzátok az Isten országa!
   De ha  betértek  valamelyik  városba,  és  nem  látnak  titeket  szívesen,
   menjetek ki  az  utcára,  és  mondjátok:  Még  a  port  is  lerázzuk,  ami
   városotokban a lábunkra  tapadt, de tudjátok  meg: Elérkezett hozzátok  az
   Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a
   napon, mint ennek a városnak.”
   A hetvenkét tanítvány nagy  örömmel tért vissza. „Uram  – mondták –, a  te
   nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így  válaszolt:
   „Láttam a sátánt: mint  a villám, úgy bukott  le az égből. Hatalmat  adtam
   nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges  erőn
   úrrá legyetek:  Semmi  sem  fog  ártani  nektek.  Mindazonáltal  ne  annak
   örüljetek, hogy  a gonosz  lelkek  engedelmeskedtek nektek.  Inkább  annak
   örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
   Lk 10,1-12. 17-20

   Elmélkedés:

   Szüntelenül úton lenni
   Az új autópályák vagy nagyobb jelentőségű utak építése általában hónapokig
   vagy évekig eltart. Munkások és  munkagépek százai dolgoznak a  területen,
   amely az építkezésnek köszönhetően  teljesen átalakul. Erdőket vágnak  ki,
   völgyeket  ívelnek  át  hidakkal,  dombokat  szüntetnek  meg,  hogy  minél
   egyenesebb legyen az új út. A közelben  élők nap mint nap láthatják a  táj
   folyamatos átalakulását, aki pedig csak az új útvonal elkészülte után  jár
   arra, szinte rá sem ismer a vidékre, amelyet évekkel korábban látott. Utak
   azonban nem csak így keletkeznek. Egy másik lehetőség, hogy valaki  gyalog
   elkezd járni  egy  számára  kedvező helyen,  napról  napra  ösvényt  tapos
   magának, egy idő után pedig mások is használni kezdik az általa kijárt  új
   utat. Az első  napokban talán nem  is gondolt arra,  hogy mások is  fognak
   járni azon az úton, amelyet ő kezdett „építeni.” Lényeges, hogy minden  út
   elindul valahonnan és  megérkezik valahová. Az  ember ismeri, tudja,  hogy
   hová vezet egy-egy  út, s csak  akkor van értelme  elindulni azon, ha  oda
   szeretne menni, ahová az az út vezet.
   A ma vasárnap evangéliuma azt az eseményt írja le, amikor Jézus  kiválaszt
   tanítványai  közül  72  személyt,  akiket  útnak  indít.  Indulásuk  előtt
   tanácsokkal látja  el  őket feladatukkal,  tevékenységükkel  kapcsolatban.
   Lukács evangélista leírásából nem derül  ki, hogy a kiválasztottak  mennyi
   ideig  voltak  távol,  azt  viszont  fontosnak  tartja  megjegyezni,  hogy
   visszatérésük  után   örömmel  számoltak   be  Mesterüknek   arról,   hogy
   szolgálatuk, amelyet Jézus nevében végeztek, eredménnyel járt.
   Az  Egyház,  amely  napjainkban  az  Úrtól  kapott  küldetését  teljesíti,
   egyrészt régi utakon jár, másrészt  új utakat készít. Ragaszkodunk a  régi
   utakhoz, amelyeket az  apostolok és Jézus  egykori tanítványai kezdtek  el
   kitaposni. Nem akarunk  elszakadni a  gyökerektől, az  eredettől, mert  az
   évszázadok alatt kialakult  utak, módszerek kiállták  az idők próbáját.  A
   világ  fejlődése  azonban  szüntelenül  arra   hív  minket,  hogy  az   új
   lehetőségeket,  az   új   utakat   is   keressük.   Olyanokat,   amelyeken
   eljuttathatjuk Isten üzenetét  napjainkban az  emberekhez. Miközben  tehát
   Egyházunk őrzi a  hagyományokat és azokra  épít, nem mondhat  le arról  az
   igényről,  hogy  korszerű  legyen.  E  két  jellegzetességet  nem  érdemes
   szembeállítani egymással  olyan  módon,  hogy csupán  az  egyiket  tartjuk
   jónak, a másikat pedig elutasítjuk. Isten üzenetének közvetítése hitelesen
   végezhető mindkét módon,  azaz hagyományos módszerekkel  és újszerű  módon
   egyaránt. Csak pontosan tudnunk kell, hogy  honnan, kitől indul ez az  út,
   az evangélium hirdetésének útja. E feladattal, küldetéssel Jézus  Krisztus
   bíz meg bennünket. És mindig szem  előtt kell tartanunk azt is, hogy  hová
   vezet ez  az  út, tudniillik  azokhoz  az emberekhez,  akik  az  igazságot
   keresik, Isten szeretetére vágyakoznak és az üdvösségre szeretnének jutni.
   Az út tehát,  amely az Egyház  és minden keresztény  ember útja,  Istentől
   indul és Istenhez vezet.
   Miként annak tudata, hogy Krisztus  követségében járnak, elegendő volt  az
   egykori  küldötteknek  és  nem  volt  szükség  szolgálatuk  teljesítéséhez
   semmilyen eszközre, ugyanúgy napjaink küldötteinek is elég az, hogy  Jézus
   nevében szolgálhatnak.  S  miként  egykor a  tanítványok  számíthattak  az
   emberek jóindulatára, ugyanígy a  krisztusi küldetést hűségesen végzők  is
   számíthatnak arra,  hogy  munkájukat  jószívvel  fogadják  és  eredménnyel
   járnak. Legyen a  krisztusi úton járók  munkája mindig Isten  dicsőségére!
   Isten nem csak az út kezdete és vége, hanem a Fiúisten maga az út,  hiszen
   Jézus mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6).
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus! Az  igehirdetés, a  szentségek kiszolgáltatása,  a
   tanúságtétel, a  szeretetgyakorlás  és  a  misszió  minden  formája  a  te
   nevedben történik. A te nevedben hirdetjük az evangéliumot és  gyakoroljuk
   az irgalmas szeretet  cselekedeteit. Te megfelelő  segítséget adsz  nekünk
   küldetésünk teljesítéséhez azáltal, hogy elküldöd számunkra a Szentlelket.
   A Lélek indít minket az igehirdetésre és a tanúságtételre, ő irányítja  és
   vezeti az Egyházat  a misszióban  és a Szentlélek  gondoskodik a  missziós
   szolgálat eredményességéről. Adj jóindulatot mindazok szívébe, akikhez  te
   küldesz minket!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160703.mp3