[Evangelium] 2016-01-24
Evangelium mindennap
evangelium at lista.hcbc.hu
2016. Jan. 24., V, 01:00:02 CET
2016. január 24. – Évközi 3. vasárnap
Már sokan vállalkoztak arra, hogy a körünkben lejátszódott eseményeket
leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és
szolgái voltak az isteni igének. Most jónak láttam én is, hogy elejétől
kezdve mindennek pontosan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent,
tiszteletre méltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók
azok a tanítások, amelyekre oktattak.
Abban az időben: Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre
elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki
elismeréssel beszélt róla.
Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton
a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda
neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez
volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy
örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a
vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem:
elérkezett az Úr esztendeje.”
Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden
szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás,
amelyet az imént hallottatok.”
Lk 1,1-4; 4,14-21
Elmélkedés:
Jézus programbeszéde
Jézus názáreti fellépését, az Úr tanítását a zsinagógában és elutasítását
a názáretiek részéről Máté, Márk és Lukács evangéliumában egyaránt
megtaláljuk. A mai vasárnapon a Lukács szerinti változat első részét, azaz
a felolvasást és a tanítást olvassuk. Az esemény folytatása, azaz a
názáretiek felháborodása és elutasítása a következő vasárnap fog
szerepelni az evangéliumban.
Máté és Márk írásában a názáreti fellépés Jézus nyilvános működésének egy
későbbi időszakában történik. Miután sikeresen tanított például a
kafarnaumi zsinagógában és Galilea vidékén számos csodát tett már,
visszatér Jézus Názáretbe, ahol ifjúkorát töltötte. Ezzel szemben Szent
Lukács megfordítja a sorrendet és a názáreti esetet Jézus nyilvános
működése első eseményeként jelöli meg, itt kezdi meg munkásságát. Mi áll a
különbség hátterében?
Tudnunk kell, hogy az evangélisták nem útinaplót írnak, amelyben pontosan
beszámolnak arról, hogy napról napra mi történt Jézussal és
tanítványaival. Írásaik nem jegyzőkönyvek, amelyek a helyek, időpontok,
szereplők és cselekmények dokumentálására szolgálnak. Az evangéliumok
keletkezését néhány évtized választja el a Jézus-eseménytől. Ez idő alatt
az apostoli igehirdetés őrizte mindazt, amit az Úr tett és tanított. Az
idővel megtisztult, kikristályosodott és a Szentlélek által megvilágított
igazságokat jegyezték le az evangélisták, s leírásaik mögött minden
esetben a mondanivalót, az üzenetet érdemes keresnünk.
Lukács evangélista azért helyezi előbbre a názáreti fellépést, mert Jézus
nyilvános működését egy Názáretből Jeruzsálembe vezető útként írja le, s
az ő gondolatmenetébe jobban illik ez a sorrend. Művében ő azt szándékozik
bemutatni, hogy a kezdeti elfogadás és lelkesedés hogyan változik meg a
három év során, s miként vezetnek az események Jézus elutasításához,
elítéléséhez és keresztre feszítéséhez. A názáreti fellépés sűrítve
tartalmazza mindezt, hiszen kezdetben egyetértőek a názáretiek, s csak
később válnak elutasítóvá. Ennek igazságát alátámasztja az a tény, hogy
Lukács úgy fogalmazza meg a Názáretben történtek végét, hogy előrevetíti
Jézus sorsát. Amikor azt olvassuk, hogy erőszakkal kivezetik Jézust a
városon kívülre, hogy szakadékba taszítván megöljék őt, rögtön magunk elé
képzeljük, hogy keresztjének hordozására kényszerítik az Urat, kivezetik a
városon kívülre, a Golgota hegyére, hogy ott keresztre feszítsék.
Jézus rövid názáreti beszéde tulajdonképpen egy programbeszéd, amelyből
megismerjük küldetésének lényegét és megtudjuk, hogy beköszöntött az
üdvösség korszaka. Erről a korszakról szólt Izajás próféta jövendölése,
amit Jézus felolvasott, s erről a korszakról állítja, hogy az ő
fellépésével elkezdődött. Ezért teszi a következő kijelentést: „Ma
beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.”
Az ismert német zeneszerző, Ludwig van Beethoven mondta egyszer: „A világ
olyan zsarnok, aki elvárja a hízelgést, hogy kegyesnek mutatkozzék. Az
igaz művészet azonban önmaga ura, s nem tűri, hogy hízelgő formába
kényszerítsék.” A zeneszerző találóan fogalmazza meg a művészet és a zene
hivatását. Ugyanez elmondható minden magasabb rendű, az embert felemelő
munkára és szolgálatra. Jézus nem az emberi elvárásoknak akar megfelelni
és nem olyan ígéreteket tesz, amelyeket az emberek szívesen hallanának,
hanem egy magasabb rendű igazságot hirdet, az üdvösség útját tanítja, azt
közvetíti felénk, amit a mennyei Atya bízott rá. Jézus programbeszéde
arról szól, hogy ő az üdvösség közvetítője.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Te egykor így kezdted tanításodat az emberek
körében: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.” A „ma”
minden nap megadatik számomra. Isten minden nappal új lehetőséget ad
nekem. Ma jött el számomra a megfelelő idő a lelki megújulásra, a
szeretetből fakadó bűnbánatra, hitem megvallására. Ha tegnap ezt nem
tettem meg, az mulasztás. Ha holnap szándékozom megtenni és megérem a
holnapot, az előrelátó bölcsesség. Ha nem érem meg, akkor felelőtlen
halogatás. Segíts engem, hogy az irgalmas Istenre találjak!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160124.mp3
További információk a(z) Evangelium levelezőlistáról