[Evangelium] 2016-01-17

[Evangelium mindennap]

   2016. január 17. – Évközi 2. vasárnap

   Abban az időben:  Menyegzőt tartottak  a galileai  Kánában, amelyen  Jézus
   anyja is  ott  volt.  Jézust is  meghívták  a  menyegzőre,  tanítványaival
   együtt.
   Amikor fogytán volt a  bor, Jézus anyja  megjegyezte: „Nincs több  boruk.”
   Jézus azt  felelte: „Mit  akarsz tőlem,  asszony? Még  nem jött  el az  én
   órám.” Erre anyja  szólt a  szolgáknak: „Tegyetek meg  mindent, amit  csak
   mond!” Volt ott  hat kőkorsó, a  zsidóknál szokásos tisztálkodás  céljára,
   mindegyik két-három  mérős. Jézus  szólt a  szolgáknak: „Töltsétek  meg  a
   korsókat vízzel!”  Meg is  töltötték azokat  színültig. Ekkor  azt  mondta
   nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték.
   Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A
   szolgák azonban, akik  a vizet  merítették, tudták. A  násznagy hívatta  a
   vőlegényt, s szemére  vetette: „Először mindenki  a jó bort  adja, s  csak
   amikor  már  megittasodtak,   akkor  az  alábbvalót.   Te  meg   mostanáig
   tartogattad a jó bort.”
   Ezzel kezdte meg  Jézus csodajeleit a  galileai Kánában.  Kinyilatkoztatta
   dicsőségét, s tanítványai hittek benne.
   Jn 2,1-11

   Elmélkedés:

   Csoda Kánában
   Álomesküvő. Azért vannak az álmok,  hogy valóra váltsuk őket. Álmodja  meg
   esküvőjét, mondja el nekünk elképzeléseit, és mi megvalósítjuk azokat.  Ne
   szabjon határt  álmainak, mert  ilyen nap  csak egyszer  van az  életében!
   Bízza profikra  esküvője megszervezését!  Segítünk,  hogy az  öné  valóban
   álomesküvő  legyen!   –   Ilyen  és   hasonló   kijelentésekkel   hirdetik
   szolgáltatásaikat manapság az esküvőszervező cégek, s akinek a lehetőségei
   megengedik, az rájuk bízza álmai megvalósítását. Akinek viszont  vékonyabb
   a pénztárcája az maga igyekszik mindennek utánajárni.
   Ha annak idején lettek volna esküvőszervező cégek és a Kánában  házasságot
   kötő ifjú  pár egy  ilyenre bízta  volna a  lakodalom szervezését,  aligha
   fordulhatott volna elő olyan helyzet, hogy a mulatság közben elfogy a bor.
   Márpedig ez egy rendkívül kellemetlen helyzet, mert ha nincs bor, akkor az
   ünneplésnek vége. Jézus korában a zsidó szokások szerint ha a  menyasszony
   leány volt  és  első  esküvőjét  tartotta, akkor  a  lakodalom  hét  napig
   tartott, megözvegyült asszonyok esetén  pedig három napig.  A hét során  a
   vendégek  folyamatosan  jöttek  és   mentek,  étellel  való   ellátásukról
   folyamatosan gondoskodni kellett.  Előfordulhatott, hogy pár  nap múlva  a
   bor vagy az étel  hiánya megszakította az egy  hétig tartó ünneplést.  Úgy
   tűnik, hogy a kánai lakodalomban is ez történt. Az új házaspár feltehetően
   észre sem vette, hogy fogytán  van a bor, mert nem  az ő feladatuk volt  a
   vendégek kiszolgálása. Minden bizonnyal a lakodalomban részt vevők kezdtek
   el egymás  között  erről beszélni,  így  jutott tudomására  Máriának,  aki
   rögtön szólt  is Jézusnak.  Mi  lehetett Jézus  anyjának a  szándéka?  Nem
   állíthatjuk, hogy valamilyen  csodát, különleges  közbelépést várt  volna,
   hiszen még  csak  Jézus  nyilvános működése  kezdeténél  járunk,  korábban
   egyetlen csodát sem tett. János evangélista külön is hangsúlyozza, hogy ez
   volt Jézus  első  csodája.  Szűz  Mária  egyszerűen  csak  közli  a  tényt
   Jézussal, de  valamiféle remény  élhetett benne,  hogy fia  segíteni  fog.
   Jézus nem sokat  késlekedik, megtölteti a  hatalmas kőkorsókat vízzel.  Az
   elbeszélésben  nem  szerepel,   hogy  miként  történt   a  csoda,   hogyan
   változtatta át  a  vizet  Jézus  borrá, csupán  a  végeredményt  közli  az
   evangélista. A szolgák már  bort merítenek a  korsókból, amely a  násznagy
   véleménye szerint kiváló minőségű. A veszély elmúlt, az ünnepség nyugodtan
   folytatódhat.
   Az  elbeszélés  sorai  között  olvasva  felfedezhetjük  János  evangélista
   szándékát. Egyrészt tanítást ad arról,  hogy Jézus szívesen részt vesz  az
   emberek ünnepségein,  Isten  jelen  van hétköznapjainkban  és  velünk  van
   ünnepeinken. A  mi  Urunk nem  vonul  el  a világtól,  hanem  osztozik  az
   emberek, jelen esetben  az ifjú  házasok és  családjuk örömében.  Másrészt
   kiemelésre kerül  Mária közbenjáró  szerepe, aki  a szükséghelyzet  tényét
   ismerteti Jézussal. Ő  bátorítja a  szolgákat arra, hogy  tegyék meg  azt,
   amit majd Jézus kérni fog tőlük. Harmadszor azt kell megemlítenünk, hogy e
   csodával, a  víz borrá  változtatásával  Jézus megmutatta  isteni  erejét,
   „kinyilatkoztatta dicsőségét.”  Isten Fia  tehát már  itt van  az  emberek
   között és  megkezdi  csodatételeit.  Negyedszerre pedig  a  csodára  adott
   reakciót kell  megemlítenünk: „tanítványai  hittek Jézusban,”  bár ez  még
   csak az  első  csodája volt.  Jézus  egyetlen csodája  sem  öncélú,  hanem
   képesek felébreszteni az emberek hitét. Ha hittel fordulok hozzá, számomra
   is megmutatja isteni dicsőségét.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te a kánai házaspár ünnepén kinyilvánítottad isteni
   erődet az emberek előtt. Csodával  segítettél a nehéz helyzetben  lévőkön.
   Közelségedet, csendes  jelenlétedet csodák  igazolják, de  azok nélkül  is
   érezhetjük  azt,  ha   hit  él   a  szívünkben.   Édesanyád,  Szűz   Mária
   közbenjárásával fordulunk hozzád: mutasd  meg nekünk isteni  dicsőségedet,
   hogy  kövessünk   téged,   tanítványaid  legyünk,   higgyünk   benned   és
   követéseddel eljussunk az irgalmas  Atyához! A legnagyobb csoda  számunkra
   az, hogy Isten irgalmas és mindig megbocsát

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160117.mp3