[Evangelium] 2016-02-19

[Evangelium mindennap]

   2016. február 19. – Péntek

   A hegyi beszédben  Jézus így  szólt tanítványaihoz: Ha  igaz voltotok  nem
   múlja felül az írástudókét és a  farizeusokét, nem juthattok be a  mennyek
   országába. Hallottátok, hogy a  régieknek ezt mondták:  „Ne ölj!” Aki  öl,
   méltó az ítéletre. Én  viszont azt mondom nektek,  hogy méltó az  ítéletre
   mindaz,  aki  haragszik  testvérére.  Aki  azt  mondja  testvérének:   „Te
   esztelen!”,  méltó  a  főtanács  ítéletére.  Aki  pedig  azt  mondja:  „Te
   istentelen!”, méltó  a  kárhozat  tüzére. Ha  tehát  ajándékot  akarsz  az
   oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami  panasza
   van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki
   testvéreddel.  Csak  azután  térj   vissza,  hogy  bemutasd   áldozatodat!
   Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor  még úton vagy vele,  nehogy
   átadjon a bírónak,  a bíró pedig  a börtönőrnek, és  a börtönbe  vessenek.
   Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg  nem
   fizeted.
   Mt 5,20-26

   Elmélkedés:

   A kiengesztelődés fontosságára mutat rá  a mai evangéliumi részlet.  Jézus
   azt tanácsolja, hogy  az Istennek bemutatandó  áldozatunk előtt  béküljünk
   ki, engesztelődjünk ki  embertársainkkal. Hogyan is  állhatnánk Isten  elé
   felajánlásainkkal vagy bűneinkre az ő bocsánatát várva, ha közben haragot,
   ellenszenvet,  gyűlöletet   táplálunk   valamelyik   embertársunk   iránt?
   Számíthatunk-e az ő  megbocsátására, ha közben  mi nem vagyunk  hajlandóak
   megbocsátani  felebarátunknak?  Hogyan  is   tölthetne  el  minket   Isten
   békessége, ha közben az embertársunk iránti ellenszenv nyugtalansággal  és
   békétlenséggel tölti el szívünket?
   Tegnap arról elmélkedtünk, hogy bátran fordulhatunk Istenhez kéréseinkkel,
   mert maga Jézus tanácsolja ezt nekünk. Mit kérjünk imádságainkban? Először
   is bűneink bocsánatát. Másodszor pedig a megbocsátás képességét. Az  elsőt
   nem tudjuk Jézustól megtanulni, mert az ő személyes imájában nincs nyoma a
   bűntudatnak vagy  a  bűnbánatnak.  Nem  is lehet,  mert  szent  volt,  aki
   mindenben teljesítette az Atya akaratát. Neki egyáltalán nem volt szüksége
   arra, hogy bocsánatot kérjen az Atyától, mert soha nem követett el bűnt. A
   másodikat, a megbocsátás  képességét viszont már  érdemes tőle  tanulnunk,
   hiszen még a  halála előtti  utolsó pillanatokban is  tudott azok  számára
   Isten bocsánatáért imádkozni, akik szenvedését és halálát okozták.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy
   tanúsíthassuk: te,  aki mindenek  forrása vagy,  egyedüli forrása  vagy  a
   szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük  neked az Istennek szentelt  élet
   ajándékát, mely  a hitben  téged keres,  s a  maga egyetemes  küldetésében
   mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja.

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160219.mp3