[Napi e-vangelium] 2016-12-29

[Evangélium365]

   2016. december 29. – Csütörtök

   Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,  szülei
   felvitték Jézust  Jeruzsálembe,  hogy bemutassák  az  Úrnak, amint  az  Úr
   törvénye előírja: „Minden  elsőszülött fiú az  Úr szent tulajdona.”  Ekkor
   kellett Máriának, ugyancsak az Úr  törvénye szerint, „egy pár gerlét  vagy
   két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
   És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon  nevű férfiú, egy igaz és  istenfélő
   ember, aki  Izrael  vigaszára  várt,  és  a  Szentlélek  lakott  benne.  A
   Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg  nem
   látja az Úr Fölkentjét. A Lélek  arra indította, hogy menjen a  templomba,
   amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
   cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta  Istent:
   „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
   szemeim   meglátták   szabadításodat,   melyet   minden   nemzet   számára
   készítettél, hogy világosság  legyen: kinyilatkoztatás  a pogányoknak,  és
   dicsőség népednek, Izraelnek.”
   Jézus atyja  és  anyja ámulva  hallgatták  mindazt, amit  Simeon  mondott.
   Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
   e  Gyermek  által  sokan  elbuknak  és  sokan  feltámadnak  Izraelben!  Az
   ellentmondás jele lesz  ő –  még a  te lelkedet is  tőr járja  át –,  hogy
   napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
   Lk 2,22-35

   Elmélkedés:

   János apostol a  Jézussal töltött esztendők  alatt és az  azt követő  évek
   során elsajátította a hit látásmódját. Evangéliumának minden  történetéből
   és szavából ez sugárzik. A hit útján akarja vezetni írásának olvasóit.  Az
   idős Simeonnak, akiről  a mai  evangéliumi szakaszban  olvasunk, nem  volt
   erre szüksége. Mondhatjuk, hogy ő nem Jézustól tanult, hanem a  Szentlélek
   indításaira hallgatott. Hitt a  Lélek kinyilatkoztatásának, amely  szerint
   még életében  meg fogja  látni az  Üdvözítőt. A  Lélek indította,  hogy  a
   templomba menjen és a Lélek nyitja  meg szemeit, hogy felismerje a  kisded
   Jézusban a megváltót, akinek érkezésére várt. Ettől kezdve Simeonnak nincs
   több  vágya.  Mert  mit  is   kaphatna  nagyobbat  az  élettől,   minthogy
   megláthatta az Isten Fiát?
   Simeon jelenléte a Jézus születése körüli eseményekben nem csak valóságos,
   hanem van  egy  jelképes  szintje  is. Az  ő  személye  jelképezi  ugyanis
   mindazokat, akik az ószövetségi időkben az isteni ígéretek alapján  vártak
   a messiás jövetelére. Sok évszázad nemzedéke nem élhette meg személyesen e
   jövetelt. Az  ő nevükben  is szól  Simeon hálaadása  Istennek, aki  mindig
   beteljesíti ígéreteit.
   Ne  mondja  karácsony  után  senki  csalódottan,  hogy  másmilyen   Jézust
   szeretett volna! Ez a Gyermek az Isten Fia. A hit szemével  felismerhetjük
   őt.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, add meg nekem  a testvéri szeretetet, és  színed előtt add ezt  meg,
   ott, ahol te látsz; add, hogy amikor szívem igazi ítéletét kérdezem, ezt a
   választ halljam: a testvéri szeretetnek  a jóság gyümölcsét rejtő  gyökere
   valóban bennem  van;  akkor  bizakodhatom  Benned,  és  te  megadod  nekem
   mindazt, amit kérek, mivel megtartom parancsaidat.
   Szent Ágoston

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161229.mp3