[Napi e-vangelium] 2016-12-27

[Evangélium365]

   2016. december 27. – Kedd, Szent János apostol és evangélista

   A hét első napján (Húsvétvasárnap),  kora reggel, Mária Magdolna  elfutott
   Simon Péterhez és  a másik  tanítványhoz, akit Jézus  szeretett, és  hírül
   adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!”  Péter
   és a  másik tanítvány  elindult,  és a  sírhoz  sietett. Futottak  mind  a
   ketten, de a másik  tanítvány gyorsabban futott,  mint Péter, és  hamarabb
   ért a sírhoz. Benézett, és látta  az otthagyott gyolcsleplet, de nem  ment
   be. Közben odaért Simon Péter is. Ő  is látta az otthagyott lepleket és  a
   kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez  nem volt együtt a leplekkel,  hanem
   külön feküdt összehajtva egy  helyen. Akkor bement  a másik tanítvány  is,
   aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
   Jn 20,2-8

   Elmélkedés:

   Szent János apostol egyértelműen azzal a szándékkal írta meg evangéliumát,
   hogy elvezesse az  olvasókat a  Jézus Krisztusban való  hitre. E  szándéka
   világosan  nyomon  követhető   egész  művén.  A   Jézus  csodáiról   szóló
   elbeszélésekben különösen is  megfigyelhető a  hit szerepe,  amely vagy  a
   gyógyításokat megelőzően  szerepel, azaz  mintegy az  emberek hitét  látva
   cselekszik Jézus vagy azok után, a csodatettek, mint hitet ébresztő  jelek
   láttán születik  meg az  emberekben. Gondoljunk  csak például  arra,  hogy
   Jézus első  csodájának,  a kánai  menyegzőn  a víz  borrá  változtatásának
   története ezzel a kijelentéssel zárul: „Ezzel kezdte Jézus csodatetteit  a
   galileai Kánában.  Kinyilatkoztatta dicsőségét,  tanítványai pedig  hittek
   benne”  (Jn   2,11).   Vagy   gondolhatunk  a   vakok,   bénák,   leprások
   meggyógyítására, amelyek azt követően  történnek, hogy a gyógyulni  vágyók
   kifejezik Jézus istenségébe, isteni hatalmába vetett hitüket.
   Szent János evangélista jól tudja, hogy történetei hiteltelenek  volnának,
   ha nem mutatná be saját előrehaladását a hit útján és nem tenne  tanúságot
   személyes hitéről. Ma az ő ünnepén azt a részletet olvassuk fel  írásából,
   amely minden  bizonnyal  a  legdöntőbb volt  számára.  Saját  nevét  ugyan
   elhallgatja művében,  de mi  tudjuk, hogy  Péter mellett  ő volt  a  másik
   tanítvány, aki a feltámadás hajnalán Jézus sírjához sietett, majd az  üres
   sír és az otthagyott leplek láttán megszületett benne a hit.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus!  Születéseddel az  isteni szeretet  jött el  emberi
   világunkba.  Emberré  lettél   értünk  és   vállaltad  emberi   sorsunkat.
   Születésed  által  megújítasz,  újjáteremtesz  minket.  Emberi  világunkba
   születéseddel az isteni világba, az isteni életbe hívsz bennünket.  Hittel
   valljuk, hogy  te  vagy megváltónk  és  üdvözítőnk. Betlehemi  kis  Jézus,
   taníts minket,  hogy  megőrizzük magunkban  a  gyermeki lelkületet  és  az
   istengyermeki méltóságot!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161227.mp3