[Napi e-vangelium] 2016-12-07

[Evangélium365]

   2016. december 7. – Szerda

   Abban az időben Jézus így szólt az őt követő emberekhez: „Jöjjetek  hozzám
   mindnyájan,  akik  fáradtak  vagytok,  és  terhek  alatt  görnyedtek:   én
   felüdítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem,  mert
   én szelíd vagyok és alázatos szívű,  és nyugalmat talál lelketek. Mert  az
   én igám édes, és az én terhem könnyű.”
   Mt 11,28-30

   Elmélkedés:

   Keresztény hitünk szerint a Szentírás Isten kinyilatkoztatása, ezért benne
   Isten feltárja önmagát, benső életét az ember számára és közli az emberrel
   kapcsolatos szándékát is. A Szentírást olvasva fény derül arra, hogy Isten
   lényege a szeretet, mindent szeretetből tesz. Az ő szeretetének köszönhető
   a teremtett világ, és az ő képmására megteremtett ember is neki köszönheti
   létezését. Isten  szeretete megmutatkozik  továbbá a  gondviselésben és  a
   megváltásban.  Szeretetből  meghívja  az  embert,  hogy  éljünk  vele.   E
   meghívása mindenkinek  szól, ahogyan  ezt  a mai  evangéliumban  olvassuk:
   „Jöjjetek hozzám mindnyájan!”
   Isten hívását elfogadni azt jelenti, hogy elindulunk a hit útján és minden
   nap megteszünk egy  lépést. A  hit útjának első  lépése Isten  létezésének
   elfogadása.  Nem  az  a  döntő  itt,  hogy  a  teremtett  világból,  annak
   szépségéből és  rendezettségéből  ki  tudjuk-e  következtetni  Istennek  a
   létezését, hanem az, hogy megnyilvánulása, szeretetének és gondviselésének
   jelei alapján elfogadjuk-e őt  az élet Urának,  és elismerjük-e azt,  hogy
   egyedül ő képes minket üdvözíteni. Mert Isten legfőbb szándéka az, hogy az
   ember, minden ember eljusson az üdvösségre, azaz a vele való, örökké tartó
   szeretetközösségre.
   Az adventi  időben  érdemes  odafigyelnem a  megváltó  Jézus  hívására  és
   elindulnom felé.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus!  Te mindennap,  minden  pillanatban jössz  hozzánk.  Szívünk
   ajtaján kopogtatsz, szeretnél  belépni életünkbe. Én  mégis sokszor  észre
   sem veszem  érkezésed,  nem  hallom hangodat,  nem  ismerem  meg  arcodat.
   Megfeledkezem  arról,  hogy  szegény,  rászoruló,  szerencsétlen   emberek
   alakjában  érkezel.  Taníts  engem   a  türelmes,  reményteli,   örvendező
   várakozásra. Taníts arra,  hogy úgy  várjalak, ahogyan  a kismamák  várják
   gyermekük  születésének  pillanatát.  Érintsd  meg  szívemet!  Töltsd   be
   vágyakozásom! Tedd boldoggá az életem jöveteleddel!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161207.mp3