[Evangelium] 2016-08-14

[Evangelium mindennap]

   2016. augusztus 14. – Évközi 20. vasárnap

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy  tüzet
   gyújtsak  a  földön.  Mi  mást   akarnék,  mint  hogy  lángra   lobbanjon.
   Keresztséggel   kell   megkereszteltetnem.   Mennyire   várom,   hogy   ez
   beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a  földre?
   Mondom nektek,  nem azt,  hanem szakadást.  Ezentúl, ha  öten lesznek  egy
   házban, megoszlanak  egymás  között: három  kettő  ellen, és  kettő  három
   ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány
   az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”
   Lk 12,49-53

   Elmélkedés:

   Tüzet gyújtani
   Az aranylakodalmát ünneplő idős házaspárral egész családja mond hálát a jó
   Istennek a  szentmise  keretében.  Az  ünnepi  vacsora  közben  az  unokák
   kérdezgetik nagymamájukat a hosszú és békés házasság titkáról. Talán azért
   mutatnak ilyen nagy érdeklődést a téma iránt, mert már itt az ideje,  hogy
   ők is elkötelezzék magukat valaki  mellett egy életre a házasságban.  Akik
   50 évet kibírnak egymással boldogságban, azok már biztosan tudnak valamit.
   Kiderül, hogy Karcsi bácsi nem volt mindig olyan nyugodt, mint mostanában,
   fiatalon igencsak lobbanékony volt a természete és nem sokat gondolkodott,
   amikor a feleségének meg  akarta mondani valamiről  a véleményét. Az  évek
   során sokat változott, egyre kevesebbet  járt el hazulról a barátaival,  s
   egyre többet  volt  odahaza. Bori  néni  mosolyogva árulta  el  titkát  az
   unokáknak: tudjátok, amelyik tűzre nem tesznek, az kialszik egy idő  után.
   Amelyikre meg folyton csak pakolják a  fát, az nagyon sokáig fog égni.  Én
   mindig tudtam, hogy a  harag, az indulat tüzére  nem szabad fát tenni.  És
   lassan kialudt  ez  a  tűz.  A  szeretet,  a  türelem,  a  ragaszkodás,  a
   gondoskodás tüzére pedig mindig tettem egy darabot, nem is aludt ki soha.
   A boldog házasságra és boldog keresztény  életre egyaránt igaz ez a  bölcs
   megállapítás. Jézus mondja a  mai vasárnap evangéliumában: „Azért  jöttem,
   hogy  tüzet  gyújtsak  a  földön.  Mi  mást  akarnék,  mint  hogy   lángra
   lobbanjon.” Milyen tűzre  gondolt a  mi Urunk?  Kis bölcsességgel  könnyen
   kitalálhatjuk. Természetesen  nem  erdőket, városokat  vagy  házakat  akar
   lángra lobbantani,  mert Istennek  sosem  szándéka a  pusztítás. Ő  a  hit
   lángoló szívű képviselőivé  akar minket tenni,  a remény lángját  szeretné
   fellobbantani,  a  szeretet  tüzét   akarja  meggyújtani  bennünk.   Isten
   meggyújtja bennünk ezeket a tüzeket,  de nekünk kell gondoskodnunk  arról,
   hogy szüntelenül égjen.
   Tüzet általában nem azért szokás gyújtani, hogy világítson. A régi időkben
   voltak jelzőtüzek, és tűz égett a világítótornyokban. Ezekben az esetekben
   a tűz messziről  látható fénye  volt a fontos,  amely valamilyen  üzenetet
   hordozott,  felhívta  a  figyelmet  a  veszélyre  vagy  mutatta  a  helyes
   útirányt. Ennél  sokkal gyakrabban  gyújtanak  tüzet azért,  hogy  meleget
   adjon, s  melege betöltse  a házat,  az  ember életterét.  A tűz  éget  és
   tisztít. Ezért a Bibliában  sokszor szerepel, mint  az ítélet jelképe.  Az
   isteni ítélet megtisztítja, megújítja  az embereket, a gonoszokat  viszont
   megsemmisíti, elégeti. A tűz  megszabadítja a vasat,  az aranyat vagy  más
   fémeket a salaktól,  a szennyeződésektől. Isten  is megtisztítja az  ember
   lelkét, megszabadítja a  szennytől, a  bűntől, s ez  a megtisztítás  lelki
   megújulást  hoz.  A   tűz,  Isten  tanításának   és  bölcsességének   tüze
   elválasztja az igazságot  a tévedéstől, mert  nem képes és  nem is  akarja
   megsemmisíteni a szilárd  igazságot, de  a tévedések, a  hamis dolgok  nem
   bírják égető erejét és semmivé válnak.
   Befejezésül érdemes  felidéznünk,  hogy a  Biblia  világában a  tűz  Isten
   jelenlétének jele, gondoljunk csak  az égő, de  el nem égő  csipkebokorra,
   amelynek lángjában Isten megjelent  Mózesnek. De templomaink  örökmécsese,
   amely a régebbi időkben nem elektromos  lámpa volt, hanem egy lánggal  égő
   mécses, szintén  Isten  jelenlétére emlékeztet  minket,  aki immár  nem  a
   tűzben, hanem  az Oltáriszentségben  van jelen.  Vajon ég-e  bennem  Isten
   jelenlétének tüze?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk,  Jézus  Krisztus!  Tanításod  elkerülhetetlen  módon  szembeállítja
   egymással  a  jót  és  a  rosszat,  az  igazságot  és  a  hazugságot,   az
   igazságosságot és az igazságtalanságot, a békét és az erőszakot, a  benned
   hívőket és  a veled  szembefordulókat.  Segíts minket,  hogy mindig  a  te
   oldaladon álljunk és  kitartsunk melletted!  Te az  Isten iránti  szeretet
   tüzét akarod meggyújtani, felszítani bennünk, hogy ez a tűz  megtisztítson
   minket. Ez jelzi számunkra, hogy  Isten minket is kiválasztott, nekünk  is
   szeretné megmutatni  önmagát, hogy  megismerjük őt  és szeretetét.  Urunk,
   gyújtsd meg bennünk az Isten iránti szeretet tüzét!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160814.mp3