[Evangelium] 2015-09-05

[Evangelium mindennap]

   2015. szeptember 5. – Szombat

   Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között  járt.
   Tanítványai  tépdesni  kezdték  a  kalászokat,  és  kezükkel  morzsolgatva
   eszegették. Néhány  farizeus  rájuk  szólt:  „Miért  tesztek  olyant,  ami
   szombaton tilos?”
   Jézus válaszolt nekik: „Nem olvastátok,  mit tett Dávid, amikor  társaival
   együtt éhezett? Bement az Isten  házába, fogta a szent kenyereket,  evett,
   és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett  volna
   szabad megenniük.” Majd hozzátette: „Az Emberfia ura a szombatnak is.”
   Lk 6,1-5

   Elmélkedés:

   Újabb vitás kérdés merül fel Jézus és a farizeusok között, amelynek témája
   ezúttal a szombati  nyugalomra és munkaszünetre  vonatkozik. A  farizeusok
   munkának minősítették azt, hogy Jézus tanítványai néhány kalászt  letéptek
   és  a  magokat  megették.  E  tevékenység  szerintük  az  aratáshoz  és  a
   csépléshez  hasonlított,  amely  vélekedésben  bőven  van  túlzás.   Vitát
   kezdeményező  kérdésükben   megmutatkozik  a   kicsinyesség,  amelyet   ők
   természetesen nem  annak tekintettek,  hanem a  törvények és  a  hagyomány
   pontos megtartásának.  A  vita  látszólag  a  tanítványok  ellen  irányul,
   valójában   a   farizeusok   Jézust   teszik   felelőssé   a   tanítványok
   viselkedéséért, ezért fordulnak kifejezetten hozzá.
   Jogos-e  ez  esetben  a  vádaskodás?  Aligha,  s  ezt  maga  Jézus   teszi
   egyértelművé. Nem arról van szó, hogy Jézus és tanítványai semmibe  veszik
   azokat a törvényeket  és előírásokat,  amelyek évszázadok  óta a  szombati
   nyugalom és pihenés megtartását szolgálják, hanem arról, hogy a  helyzetet
   másként értékelik.  A szombati  nyugalmat szolgáló  törvények ugyanis  nem
   kényszeríthetnek senkit  például  éhezésre, márpedig  jelen  helyzetben  a
   tanítványok  csupán   éhségüket   akarták  csillapítani   a   néhány   mag
   elfogyasztásával.
   Meglátom-e Isten  törvényeinek  értelmét  és  kész  vagyok-e  engedelmesen
   haladni Isten parancsainak útján?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem,  kell  a  vihar.  Te  seprűzöd  ki  vele  világunkat.  Feneketlen
   mélységekbe és hatalmas  magasságokba készteted  tekintenünk, melyek  közé
   bele van akasztva  ez a föld,  s rajta mi,  emberek. Új meglátásokban  van
   részünk, új érzések fakadnak lelkünkben. Vajúdik a világunk. De  bizalmunk
   nem rendül meg benned: a vihart lecsendesíted, és ha sok gyötrelem  között
   is, de biztosan születnek tisztultabb és melegszívű lelkek.
   Prohászka Ottokár nyomán

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150905.mp3
    

References

   Visible links
   1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-09-05