[Evangelium] 2015-09-03

[Evangelium mindennap]

   2015. szeptember 3. – Csütörtök

   Amikor Jézus  egyszer  a  Genezáret tavánál  állt,  nagy  tömeg  sereglett
   köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két
   bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát
   az egyik  bárkába,  amelyik Simoné  volt,  s megkérte,  hogy  vigye  kissé
   beljebb a parttól. Aztán  leült, és a bárkából  tanította a népet.  Amikor
   befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek  ki
   a hálótokat  halfogásra.”  „Mester –  válaszolta  Simon –,  egész  éjszaka
   fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg
   is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a
   másik  bárkában  levő  társaiknak,  hogy  jöjjenek  és  segítsenek.   Azok
   odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
   Ennek láttán  Simon Péter  Jézus  lábához borult,  és e  szavakra  fakadt:
   „Uram, menj  el tőlem,  mert bűnös  ember vagyok.”  A szerencsés  halfogás
   láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot
   és Jánost is, Zebedeus  fiait, Simon társait.  De Jézus bátorságot  öntött
   Simonba:  „Ne  félj!  Ezentúl  emberhalász  leszel.”  Erre  partra  vonták
   hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
   Lk 5,1-11

   Elmélkedés:

   Simon Péter háza után halászbárkája  kap jelentőséget azáltal, hogy  Jézus
   tanításának helyévé válik. A  tény, hogy Jézus az  ő bárkájából tanítja  a
   népet, ismét kiemeli Péter elsődleges szerepét, és ez a kiemelkedő  szerep
   folyamatosan erősödik Lukács  evangéliumában. Péter  ugyanis e  jelenetben
   csupán egy bárkatulajdonos, majd a sikeres halászat után meghívást kap  az
   emberhalászatra, a későbbiekben pedig, mint a krisztusi közösség hajójának
   kormányosa, első vezetője áll előttünk.
   A jelenet  leírásában Jézus  tanítása és  annak pozitív  fogadtatása  csak
   röviden kerül  megemlítésre,  mert  az evangélista  inkább  arra  szeretné
   irányítani  figyelmünket,  hogy  az  Úr  miként  kerül  kapcsolatba   első
   tanítványaival és hogyan hívja meg későbbi apostolait. Jézus szavának most
   is jelentősége van, és annak ereje megmutatkozik Péter kijelentésében: „de
   a te szavadra kivetem a hálót” (Lk 5,5). Ha más mondaná, meg sem tenné, de
   ő már ismeri Jézus szavának hatékonyságát, bízik abban, hogy a szó most is
   meghozza eredményét.  Bár tapasztalt  halászként  eszébe sem  jutna  ilyen
   időben halászni, mégis  megteszi, mégpedig  azért, mert  Jézus mondja  ezt
   neki, Jézus kéri ezt tőle. Péter viselkedésében tehát megjelenik az isteni
   szónak való engedelmesség.
   Kész vagyok-e engedelmeskedni az Úr szavának?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem! Tűz  vagy. Szüntelenül  égsz,  de el  nem  égsz soha.  Tűz  vagy.
   Fölemészted minden  szűkkeblű önzésünket.  Tűz vagy.  Fényednek  köszönöm,
   hogy  megismertem  igazságodat.  Szépség   vagy  minden  szépség   fölött.
   Újjáteremtettél Fiad  vérében, s  ebben az  újjáteremtésben ismertem  meg,
   hogy szerelmese vagy teremtményed szépségének.
   Sienai Szent Katalin

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150903.mp3
    

References

   Visible links
   1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-09-03