[Evangelium] 2015-10-18

[Evangelium mindennap]

   2015. október 18. – Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap

   Abban az időben: Zebedeus fiai, Jakab és János odamentek Jézushoz, és  ezt
   mondták:  „Mester,  szeretnénk,  ha  megtennéd  nekünk,  amit  kérünk.”  Ő
   megkérdezte: „Mit kívántok,  mit tegyek  nektek?” Ezt  felelték: „Add  meg
   nekünk, hogy egyikünk  a jobbodon,  másikunk a  bal oldaladon  üljön a  te
   dicsőségedben.” Jézus így válaszolt:  „Nem tudjátok, mit kértek.  Tudtok-e
   inni a kehelyből, amelyből  én iszom, vagy  meg tudtok-e keresztelkedni  a
   keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?”  Azt felelték: „Meg  tudjuk
   tenni!”
   Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s
   a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek.  De
   hogy a jobb és  bal oldalamon ki üljön,  azt nem én döntöm  el. Az a  hely
   azokat illeti, akiknek készült.”
   Amikor a többi  tíz ezt  meghallotta, megnehezteltek  Jakabra és  Jánosra.
   Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok,  hogy
   akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető
   embereik éreztetik velük hatalmukat.  De közöttetek ez  ne így legyen.  Ha
   valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek
   első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért
   jött, hogy  szolgáljanak neki,  hanem hogy  ő szolgáljon,  és életét  adja
   váltságul sokakért.”
   Mk 10,35-45

   Elmélkedés:

   Apostoli buzgósággal
   Egyházunk októberben az  utolsó előtti vasárnapon  a missziók  világnapját
   tartja. E napon  megemlékezünk azokról,  akik az  elmúlt évszázadok  során
   családjukat és hazájukat elhagyva idegen országokba indultak az evangélium
   terjesztésére és  imádkozunk  azokért, akik  napjainkban  missziós  munkát
   végeznek a világ valamely pontján. Az evangéliumok beszámolnak róla,  hogy
   Jézus   egykor   Isten   országának   örömhírét   hirdette,   majd   pedig
   mennybemenetelekor  megbízta  apostolait  tanításának  továbbadásával,   s
   megígérte nekik, hogy tevékenységükben  segítségükre lesz a Szentlélek.  A
   misszió  minden  korban,  így  napjainkban   is  Jézus  és  az   apostolok
   szolgálatának,  munkájának  folytatását  jelenti  a  Szentlélek  erejében.
   Mindebben már meg  is neveztük  azt a három  elemet, amely  a missziót,  a
   missziós tevékenységet jellemzi. Nézzük meg ezeket!
   Az első jellemző, hogy minden misszió Jézus Krisztustól ered. Ő is küldött
   volt, a mennyei Atya küldötte ezen a világon, aki mindhalálig ragaszkodott
   küldetéséhez. Azzal bízta meg apostolait, hogy az általa megkezdett munkát
   folytassák. A misszióra vállalkozó személyek tudatában vannak annak,  hogy
   küldetésüket személyesen Krisztustól kapták. Küldetése és hivatása  minden
   embernek van, s ezt Krisztussal való személyes kapcsolatunkban ismerhetjük
   fel. Minden keresztény  ember a keresztség  szentsége által meghívást  kap
   Istentől arra,  hogy szeretetben  éljen, törekedjen  az életszentségre  és
   szolgálja Isten országát. Ehhez képest többletet, sajátos hivatást jelent,
   amikor valaki az igehirdetésre, a hit terjesztésére kap meghívást, amelyet
   Krisztussal és az Egyházzal való egységben végez.
   A második lényeges elem az apostoli jelleg. Nem csupán arról van itt  szó,
   hogy az  első küldöttek  szolgálata  folytatódik az  apostolok  utódaiban,
   hanem arról is, hogy a missziósokban az apostoli lelkesedés, buzgóság  él.
   Ezen apostoli buzgóság nélkül a missziósok esetében inkább csak  kényszerű
   munkáról  vagy  megélhetési  feladatról  beszélhetnénk,  mintsem  Krisztus
   ügyéért való fáradhatatlan szolgálatról.
   A harmadik tényező a  Szentlélek. Ő közvetíti  a küldetést Krisztustól,  ő
   adja az  apostoli buzgóságot,  és ő  segíti a  missziót végző  személyeket
   abban,  hogy  a  visszautasítások  és  üldözések  ellenére  is   hűségesek
   maradjanak hivatásukhoz. A Szentlélek biztosítja azt, hogy mindazok,  akik
   Krisztus szavaiban  felismerték az  örök életre  vezető tanítást,  azt  ne
   tartsák magukban, hanem nagylelkűen továbbadják azt az igazságra éhezőknek
   és az örök életre vágyakozóknak.
   A misszió  célját nem  szűkíthetjük  le csupán  arra, hogy  az  emberekhez
   elvigyük az evangéliumot és segítsük őket  az üdvösség felé, hanem azt  is
   feladatunknak kell tekintenünk, hogy megújítsuk ennek a világnak a rendjét
   oly módon, hogy azt az evangélium  szelleme hassa át. Ebben az  értelemben
   minden misszió evangelizációt jelent. Az Egyháznak és az Egyház  tagjainak
   minden erejükkel  azon kell  lenniük, hogy  újraevangelizálják a  világot.
   Mivel e feladat alól egyikünk sem vonhatja ki magát, a mai napon különösen
   is kérjük a Szentlelket, hogy szítsa fel bennünk az apostoli buzgóságot és
   a missziós lelkületet!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Szentlélek Isten, akit  Urunknak és  Éltetőnknek vallunk!  Te egykor  nagy
   lelkesedéssel töltötted  el az  apostolokat, hogy  elinduljanak  tanúságot
   tenni Krisztusról és hirdetni az  örömhírt. Segítsd a világon mindenütt  a
   keresztényeket és a  keresztény közösségeket, hogy  az Úr Jézustól  kapott
   küldetésüket teljesítsék,  és  minden népnek  hirdessék  az  evangéliumot!
   Segíts minket,  hogy  ne  lankadjunk  a  hit  terjesztésében,  hanem  nagy
   buzgósággal végezzük  szolgálatunkat  az emberek  üdvössége  érdekében  és
   Isten dicsőségére!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151018.mp3
    

References

   Visible links
   1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-18