[Evangelium] 2015-11-20

[Evangelium mindennap]

   2015. november 20. - Péntek

   Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte
   onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: "Írva van: Az én házam az
   imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek." Ott tanított azután
   mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az
   életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert
   az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását).
   Lk 19,45-48
   Elmélkedés:
   Az evangélium helyszíne immár Jeruzsálem, a tartomány központja. Jézus
   életének utolsó szakasza kezdődik el, útjának és küldetésének
   végcéljához ért. A jeruzsálemi templomba most nem imádkozni jön, miként
   korábban a zarándoklatok alkalmával, hanem azért, hogy Isten Fiaként
   birtokba vegye az Atya házát és megtisztítsa azt mindattól, ami
   méltatlan az imádás és tisztelet e helyéhez. Jézus mintegy védelmébe
   veszi Isten házát, eltávolít onnan mindent, aminek nincs ott helye, s
   újra átadja azt eredeti rendeltetésének, tudniillik annak, hogy az
   Istent imádják és tiszteljék ott. Cselekedetével, a kereskedők
   kiűzésével egyértelművé teszi, hogy a templom szent hely, a vallásos
   emberek istentiszteletének helye, ahol semmi keresnivalója nincs
   semmiféle gazdasági vagy kereskedelmi tevékenységnek, még akkor sem, ha
   az áldozatbemutatáshoz szükséges állatokat lehetett itt megvásárolni.
   Miután Jézus a városokat és falvakat bejárva tanította az embereket,
   mostantól tanításának helyszíne az Atya háza. Az előző években tanított
   hegyen és síkságon, zsinagógában és tóparton, most pedig az
   istentisztelet központi helyén, a jeruzsálemi templomban. Itt hangzik
   el mindennap az örömhír, a nép pedig figyelemmel hallgatja Jézust,
   miközben a vallási vezetők már a vesztét tervezik.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Íme, Jézus Krisztus Atyja és a mi Atyánk, készek vagyunk részt vállalni
   Fiad szenvedésében. Vedd kezedbe életünket, tedd hasonlóvá Fiad
   életéhez. Ő a saját életét akarja bennünk folytatni az idők végezetéig,
   bennünk és életünkben akarja kinyilatkoztatni élete nagyságát,
   szépségét és áldásos voltát. Ami velünk életünkben történik, az nem
   véletlen, nem a vak sors eseménye, hanem egy darab a Fiad életéből. Az
   örömöt tehát úgy fogadjuk, mint Krisztus örömét, a sikert, mint az ő
   sikerét, a fájdalmat, mint az ő fájdalmát. A mi munkánk az ő munkája, a
   halálunk része az ő halálának.
   K. Rahner

   A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151120.mp3

References

   1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-11-20