[Evangelium] 2015-11-03

[Evangelium mindennap]

   2015. november 3. – Kedd

   Jézus egyszer  egy  előkelő farizeus  házában  ebédelt. A  vendégek  közül
   megszólalt valaki: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában”. Jézus a
   következő példabeszéddel  válaszolt: „Egy  ember nagy  lakomát  rendezett.
   Sokakat meghívott. Amikor  eljött a lakoma  ideje, elküldte szolgáját,  és
   ezt üzente a meghívottaknak: „Jöjjetek! Minden készen van.” De azok  sorra
   mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: „Földet vettem. El kell  mennem,
   hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!” A másik azt mondta: „Öt iga ökröt
   vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki engem!” Egy további így szólt:
   „Most nősültem,  nem  mehetek.”  A  szolga  hazatért,  jelentette  mindezt
   urának. A  házigazda  haragra  lobbant. Meghagyta  szolgájának:  „Menj  ki
   azonnal a  város tereire  és  utcáira, és  vezesd  be ide  a  szegényeket,
   bénákat, vakokat,  sántákat!”  A  szolga  jelentette:  „Uram,  parancsodat
   teljesítettem, de  még mindig  van  hely.” Az  úr akkor  megparancsolta  a
   szolgának: Menj ki az országutakra  és a sövények mentére, és  kényszeríts
   be mindenkit, hogy megteljék a házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli  meg
   lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.”
   Lk 14,15-24

   Elmélkedés:

   Ismét egy farizeus látja vendégül otthonában Jézust, aki Isten mindenkinek
   szóló meghívásáról  és az  emberek  elutasításáról mond  példabeszédet.  A
   példázat szerint a meghívottak meglehetősen udvariatlan módon viselkednek,
   amikor szinte nevetséges indokokkal visszautasítják a meghívást. Mivel  az
   első körben meghívottak csalódást okoztak távolmaradásukkal, a  vendéglátó
   ezt követően hívja meg házába „a szegényeket, bénákat, vakokat, sántákat,”
   akik már elfogadják a hívást. A harmadik körben újabb vendégek érkeznek, a
   társadalomból  leginkább  kitaszítottak,  az  „utak  mentéről,”  hogy   az
   ünnepségnek helyet adó ház megteljen vendégekkel.
   A példabeszéd azt tanítja, hogy Isten meghív minket országába, hogy éljünk
   vele. Nem csak a túlvilági mennyországra kell itt gondolnunk, hanem arra a
   titokzatos országra, amely itt a földön valósul meg. A történetben  fontos
   szerepet kap a „szolga,” aki  Isten meghívását közvetíti az embereknek,  s
   aki maga Jézus, a mennyei Atya  küldötte és szolgája. Ebben az  értelemben
   Jézus saját  küldetéséről ad  tanítást,  ugyanakkor rávilágít  arra,  hogy
   milyen nagy hibát követnek el azok, akik visszautasítják Isten meghívását.
   Nagy könnyelműség  és  hiba  volna részemről,  ha  valamilyen  komolytalan
   ürüggyel, evilági teendőkre hivatkozva visszautasítanám Isten hívását.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Add, Uram, hogy  keresztedet megértsem.  Add, hogy  elfogadjam. Add,  hogy
   szíved  jobb   megértéséért   hordozzam.   Mennyei   Atyám!   Fiad   szíve
   nyilvánította ki a te emberszeretetedet. Nem tudnám, hogy ki vagy, ha  nem
   nyilvánítottad volna  ki magadat  Fiad emberi  szívében. Ha  lelki  szemem
   végtelenségedre  tekint,   akkor   határtalanságod   megzavarja   látásom.
   Világosság helyett sötétség vesz körül.  De ha Krisztus szívére  tekintek,
   akkor igazán tudom, hogy szeretsz.
   G. Miller

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151103.mp3
    

References

   Visible links
   1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-11-03