[Evangelium] 2015-11-01

[Evangelium mindennap]

   2015. november 1. – (Évközi 31. vasárnap), Mindenszentek

   Abban  az  időben:  Jézus  látva  a  tömeget,  fölment  a  hegyre,  leült,
   tanítványai pedig köréje  gyűltek. Akkor szólásra  nyitotta ajkát, és  így
   tanította őket:
   „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
   Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
   Boldogok, akik  éhezik és  szomjazzák az  igazságot, mert  ők  kielégítést
   nyernek.
   Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
   Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
   Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
   Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak  titeket és üldöznek, ha  hazudozva
   mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
   Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”
   Mt 5,1-12a

   Elmélkedés:

   Akik nyertek
   A történet  a képzeletem  szüleménye. A  fiú a  zsebpénzéből minden  héten
   vásárolt egy sorsjegyet. Egész héten takarékoskodott, hogy a sorsjegy  ára
   megmaradjon péntekig. Az  iskola után mindig  ugyanahhoz az árushoz  ment,
   minden pénteken ugyanabban  az időben  érkezett, mindig  azt a  sorsjegyet
   vásárolta és mindig egy 500  forintossal fizetett. Aztán leült  megszokott
   padjára a parkban és amikor a  közeli templom toronyórája kettőt ütött,  ő
   elkezdte kaparni a  sorsjegyet. Ha  három egyforma  számot talált,  nyert!
   Szertartássá vált számára a sorsjegyvásárlás,  mert abban bízott, hogy  ha
   pontosan ugyanazt teszi minden héten, egyszer biztosan szerencséje lesz és
   nagyobb összeget fog  nyerni. Az  egyik pénteken kissé  tovább kellett  az
   iskolában  maradnia,   ezért  később   ért   az  árushoz.   Útközben   már
   bosszankodott, hogy nem a megszokott időben történik minden. Az árus azzal
   fogadta, hogy elfogyott  az ő  kedvenc sorsjegye, ezért  más fajtát  adott
   neki, majd pedig az ő padja is foglalt volt, máshol kényszerült leülni. Ez
   nem az én  napom, nem lesz  szerencsém! - gondolta  magában. Lekaparta  az
   első négyzetet,  de  szám  helyett  az volt  odaírva,  hogy  „Örök  élet.”
   Meglepődött és kaparni kezdte a következőt,  de ott is ezt találta:  „Örök
   élet.” Végül a harmadikat is lekaparta és ott is ezt olvasta: „Örök élet.”
   A toronyóra éppen hármat ütött, majd megszólaltak a harangok, de a fiú meg
   sem hallotta.  Felkelt és  a  kukába hajította  a sorsjegyet.  Nyertél?  -
   kiáltott felé az  árus. Dehogy,  nyomdahibás - válaszolta  és hazament.  A
   történet csak a képzeletem szüleménye?
   Ma, mindenszentek napján azokat ünnepeljük, akiket szentként és boldogként
   tisztel Egyházunk, s akik hitünk szerint eljutottak az üdvösségre, az örök
   életre. Nem  a  szerencsében bíztak,  nem  a sorstól  várták  életük  nagy
   fordulatát, hanem  észrevették  azt  az  utat,  amelyet  Isten  jelölt  ki
   számukra. Nem találtak ki a maguk számára szokásokat, amelyekhez éveken át
   ragaszkodtak volna, hanem engedték, hogy Isten vezesse őket életük  során,
   néha olyan utakra, amit korábban elképzelni sem tudtak. A szentek nagysága
   abban  áll,  hogy  egészen  Istenre  bízták  magukat.  Felismerték,   hogy
   bármilyen szokatlant, ismeretlent  kér tőlük  az Úr,  azt kell  megtenniük
   üdvösségük érdekében.  Az  ünnep  evangéliuma  Jézus  tanítását,  a  nyolc
   boldogságot tartalmazza. Olyan  ezt a szöveget  olvasnunk, mintha a  hegyi
   beszéd „sorsjegyéről” sorra bukkannának  elénk a kijelentések arról,  hogy
   miként lehetünk boldogok, hogyan juthatunk el az örök életre. Elsőként  ez
   válik olvashatóvá számunkra: „Boldogok a  lélekben szegények, mert övék  a
   mennyek országa” (Mt 5,3).  Aztán sorban jönnek  a következők arról,  hogy
   boldogok a sírók,  a szelídek, az  éhezők és szomjazók,  az irgalmasok,  a
   tisztaszívűek, a békességszerzők és boldogok az üldözöttek. Bármennyire is
   furcsának,  ellentmondásosnak  tűnnek  Jézus   szavai,  nagy  hiba   volna
   részünkről nyomdahibásnak  minősíteni az  evangéliumnak  ezt a  lapját  és
   szemetesbe dobni, mint értéktelen papírfecnit.
   Döntsd el:  a szerencsédet  keresed  vagy a  boldogságodat? A  földi  élet
   szerencséjét vagy az örök életet? A szentek nyertek. Örök életet Istentől.
   Nekem kell-e a főnyeremény?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Erősítsd bennünk a mennyország utáni vágyat!  Földi
   életünket úgy  kell  élnünk,  hogy teljesítjük  kötelességeinket  ebben  a
   világban és  igyekszünk  szebbé tenni  a  teremtett világot,  jobbá  tenni
   embertársaink életét. Bár ez a  világ csak ideiglenes otthonunk, hiszen  a
   mennyei Atya  mindannyiunkat  az örök  életre  hív. Hisszük,  hogy  akiket
   Egyházunkban   szentként   és   boldogként   tisztelünk,   eljutottak    a
   mennyországba, amely  az  ő  legfőbb  vágyuk  volt.  Segíts  minket,  hogy
   közbenjárásukra és példájukat követve mi is eljussunk az üdvösségre!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151101.mp3
    

References

   Visible links
   1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-11-01