[Evangelium] 2015-05-31

[Evangelium mindennap]

   2015. május 31. – Szentháromság vasárnapja

   Abban az időben a tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a  hegyre,
   ahova Jézus  rendelte  őket.  Amikor meglátták  őt,  leborultak  előtte  a
   földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és
   ezt mondta nekik:  „Én kaptam  meg minden hatalmat  az égen  és a  földön.
   Ezért  most  menjetek  el,  és  tegyetek  tanítványommá  minden  nemzetet!
   Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok
   meg őket  mindannak megtartására,  amit parancsoltam  nektek! És  íme,  én
   veletek vagyok mindennap a világ végéig!”
   Mt 28,16-20

   Elmélkedés:

   Élet a szeretetben
   XVI. Benedek  pápa mondta  a  következőket: „Az  ember, Isten  képmása,  a
   szeretetben lesz  először  teljesen önmaga.  Az  örök Atya  irántunk  való
   szeretetében elküldte Fiát hozzánk,  és a Szentlelket ajándékozta  nekünk,
   hogy Isten gyermekeivé tegyen bennünket. Váljunk e kegyelemhez méltóvá!  A
   Szentháromságos Isten tartson meg mindenkor az ő szeretetében!” Az egykori
   pápa szavai  szépen  rávilágítanak  a  szeretetre,  mint  a  Szentháromság
   lényegére, valamint  a szeretetre,  mint  annak a  kapcsolatnak  alapjára,
   amely az embert Istenhez, az Atyához, a Fiúhoz és a Szentlélekhez fűzi.
   Bár a Szentháromság esetében  a keresztény és azon  belül a katolikus  hit
   központi igazságáról beszélhetünk, a keresztény emberek vallási és hitbeli
   ismereteiben meglehetősen a peremre szorult a téma, amely minden bizonnyal
   annak köszönhető,  hogy a  legnagyobb  hittitokkal állunk  szemben,  amely
   alaposan próbára teszi értelmünket.  A kérdések évszázadok óta  ugyanazok:
   honnan tudjuk,  hogy  létezik  a  Szentháromság?  Hogyan  ismerjük  meg  a
   Szentháromság személyeit? Miként  lehet egyetlen  Istenben három  személy?
   Hogyan alkot ez a három személy  egyetlen Istent? Mi adja a  Szentháromság
   személyeinek egységét  és miben  áll különbözőségük?  Milyen  kapcsolatban
   állnak egymással az isteni személyek, azaz az Atya, a Fiú és a Szentlélek?
   Milyen kapcsolat  áll fenn  az  ember és  a Szentháromság,  illetve  annak
   személyei között?
   Nem szeretnék  ezen  a  helyen  túlzottan  elvont  teológiai  fejtegetésbe
   kezdeni, csupán  egyetlen  szempontra szeretnék  rámutatni.  Az  emberiség
   történetét -  amit  üdvtörténetnek  is nevezhetünk  -  tekinthetjük  Isten
   önkinyilatkoztatásának. Isten közli  velünk, megismerteti velünk  önmagát.
   Az idők során feltárja előttünk önmagát, benső életét. Ennek  köszönhetően
   ismerhetjük meg  őt. Emberi  értelmünk aligha  tudna bármit  is  felfogni,
   megérteni Istenből,  ha  ő  nem  mutatná meg,  nem  mondaná  el,  hogy  ki
   valójában. Az Atya megmutatkozik a  teremtésben és a szövetségkötésben,  a
   Fiú a megváltásban és a Szentlélek a világ és az emberek megszentelésében.
   Isten az  emberért,  az  ember  iránti  szeretetből,  az  ember  üdvössége
   érdekében  cselekszik.  Isten   közösséget,  szeretetközösséget  akar   az
   emberrel.
   Talán elsősorban nem is a  Szentháromság titkának megértése a  kulcskérdés
   számunkra, hanem  az,  hogy  elfogadjuk-e  felajánlását,  azt,  hogy  vele
   szeretetben éljünk. Ha a szeretet a mi válaszunk, akkor már egészen  közel
   vagyunk a szentháromsági személyekhez.
   Közben természetesen érdemes  elfogadnunk azt  is, hogy  Isten titok,  aki
   szeretetének kifejezése  által mindig  új arcát  mutatja nekünk.  Megmarad
   számunkra az a tapasztalat is,  hogy Isten elrejtőzik, visszahúzódik,  nem
   tárja  fel   önmagát  egészen   az   ember  számára.   Bizonyos   mértékig
   megközelíthetetlen marad, legalábbis a földi életünk idejére. Halálunk  és
   feltámadásunk után  azonban eljuthatunk  hozzá, ekkor  tárja fel  előttünk
   önmaga teljességét.  Isten  tökéletes megismerése  olyan  emberi  vágyunk,
   amely erősíti  bennünk  a  reményt,  hogy  a  mennyországban  örökre  vele
   élhetünk.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Bizonyos mértékig  megközelíthetetlen marad,  legalábbis a  földi  életünk
   idejére. Halálunk és feltámadásunk  után azonban eljuthatunk hozzá,  ekkor
   tárja fel előttünk önmaga  teljességét. Isten tökéletes megismerése  olyan
   emberi vágyunk, amely  erősíti bennünk  a reményt,  hogy a  mennyországban
   örökre vele élhetünk.
   © Horváth István  Sándor Mindenható Isten!  Neked szentelem egész  életem.
   Szüntelenül törekszem  megismerésedre  és  akaratod  teljesítésére.  A  te
   szeretetedet szeretném viszonozni és továbbadni embertársaim felé.  Segíts
   engem méltó keresztény életet élni, hogy mindig az Atya gyermekének, a Fiú
   testvérének és  a  Lélek  templomának  érezhessem  magam!  Mennyei  Atyám!
   Köszönöm neked  az  életem és  hálás  vagyok gondviselő  szeretetedért  és
   megbocsátó irgalmadért. Jézus Krisztus! Köszönöm neked, hogy  megváltottál
   és az  Atyához  vezetsz!  Szentlélek Isten!  Köszönöm,  hogy  megszenteled
   életem és sugallataiddal megmutatod az üdvösségre vezető utat!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-05-31
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150531.mp3