[Evangelium] 2015-05-06

[Evangelium mindennap]

   2015. május 6. – Szerda

   Abban az  időben  Jézus ezt  mondta  tanítványainak: Én  vagyok  az  igazi
   szőlőtő, és  Atyám  a  szőlőműves.  Minden  szőlővesszőt,  amely  nem  hoz
   gyümölcsöt  bennem,  lemetsz  rólam,  azt  pedig,  amely  gyümölcsöt  hoz,
   megtisztítja, hogy még többet teremjen.  Ti már tiszták vagytok a  tanítás
   által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok  bennem, akkor én is  bennetek
   maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem  marad
   a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti  a
   szőlővesszők. Aki bennem  marad, és  én őbenne,  az bő  termést hoz,  mert
   nélkülem semmit sem tehettek.  Aki nem marad bennem,  azt kivetik, mint  a
   szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem
   maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek,
   és megkapjátok. Azáltal dicsőül  meg Atyám, hogy bő  termést hoztok, és  a
   tanítványaim lesztek.
   Jn 15,1-8

   Elmélkedés:

   Az elmúlt  napokban  azokat  a részleteket  olvastuk  az  utolsó  vacsorán
   mondott  beszédből,  amelyekben  Jézus  az  Atyával  való   kapcsolatáról,
   egységéről  tanította  apostolait,  amely  mintegy  mintája  annak,   hogy
   tanítványai milyen kapcsolatban legyenek ővele. Erre a témára tér át a  mi
   Urunk a  mai  evangéliumban a  szőlőtőről  szóló példázattal.  A  hasonlat
   szerint  Jézus  a  szőlőtő,   akihez  szőlővesszők  módjára   kapcsolódnak
   tanítványai, követői,  mindazok, akik  hisznek  benne. Miként  az  egykori
   hallgatóság számára, ugyanúgy nekünk is - magunk elé képzelve a képet - az
   első pillanatban  világossá  válik,  hogy a  Jézustól  való  elszakadás  a
   megsemmisülést jelentené. Miként a szőlővesszők életképtelenné válnak,  ha
   lemetszik őket a  szőlőtőről, ugyanúgy  mi sem  élhetünk Krisztus  nélkül.
   Természetesen nem elégedhetünk  meg a passzív  kapcsolódással, hanem az  a
   feladatunk, hogy  termést  hozzunk, azaz  Krisztus  iránti  szeretetünkből
   fakadjanak jócselekedetek.  Jótetteink  által  tehát  Krisztus  szeretetét
   továbbítjuk  az  embereknek,   akik  ezt   megtapasztalva  Istent   fogják
   magasztalni.
   A hasonlat nem  csupán az  én Krisztushoz  kötődő személyes  kapcsolatomat
   szemlélteti, hanem  közösségi vonatkozása  is  van. Mindannyian,  akik  az
   Egyház tagjai vagyunk, a közös szőlőtőhöz kapcsolódunk és rajta  keresztül
   egymással is kapcsolatban vagyunk.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Fiadat  a  világba  küldted,  hogy  ott  szenvedjen  és  meghaljon.
   Küldetését véghez vitte, és így lett számunkra az élet és az öröm forrása.
   Tedd ma teljessé örömünket. Add, hogy  meg lehessen látni, hogy Ő  bennünk
   él: bennem,  családomban, minden  keresztény  közösségben és  mindenütt  a
   világon.
   A. Pereira

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-05-06
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150506.mp3