[Evangelium] 2015-03-15

[Evangelium mindennap]

   2015. március 15. – Nagyböjt 4. vasárnapja

   Abban az időben Jézus  ezt mondta Nikodémusnak:  „Ahogy Mózes fölemelte  a
   kígyót a pusztában, úgy  fogják fölemelni az Emberfiát  is, hogy aki  hisz
   benne, el  ne vesszen,  hanem  örökké éljen.  Mert  úgy szerette  Isten  a
   világot, hogy  egyszülött  Fiát adta  oda,  hogy  aki benne  hisz,  el  ne
   vesszen, hanem örök élete legyen. Isten  nem azért küldte Fiát a  világba,
   hogy elítélje a világot,  hanem hogy általa üdvözüljön  a világ. Aki  hisz
   benne, az nem  esik ítélet  alá, de  aki nem  hisz, az  már ítéletet  vont
   magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A  világosság
   a világba  jött, de  az  emberek jobban  szerették  a sötétséget,  mint  a
   világosságot, mert tetteik  gonoszak voltak. Mert  mindenki, aki  gonoszat
   tesz,  gyűlöli  a  világosságot,  és  nem  megy  a  világosságra,   nehogy
   napvilágra kerüljenek  tettei.  Aki  azonban  az  igazságot  cselekszi,  a
   világosságra megy,  hadd  nyilvánuljanak  ki tettei,  hogy  Isten  szerint
   cselekedte azokat.”
   Jn 3,14-21

   Elmélkedés:

   Valódi tett
   A napi hírek között olvastam, hogy  88 éves korában meghalt a világ  egyik
   legnagyobb cipőkereskedelmi cégének alapítója és tulajdonosa.  Világszerte
   milliónyi cipőt  adnak el  naponta az  üzletlánc több  ezer boltjában,  az
   illető a világ 500 leggazdagabb embere közé tartozott. Egy alkalommal  ezt
   nyilatkozta: „Ha meghaltam,  Isten nem  azt fogja  kérdezni tőlem,  mennyi
   cipőt adtam el. Azt akarja majd tudni, igaz keresztényként éltem-e.” És ez
   nem csak egy szép mondás volt  részéről, mert akkor mondta ezt, amikor  az
   indiai leprás betegek gyógyítására alapítványt hozott létre. Jótékony célú
   cselekedete és  adakozása valódi  tett,  amely igazolja  szavait.  Egyesek
   talán azt gondolják, hogy egy milliárdos könnyen megteheti ezt, s ha nekik
   ekkora vagyonuk volna, ők is  jótékonykodnának belőle. Az igazság  azonban
   az, hogy sokkal korábban  mondta mindezt, akkor,  amikor cégének még  csak
   kevés  boltja  volt,  s   talán  nem  is   álmodott  arról,  hogy   valaha
   világméretűvé növekszik.
   Jézus szavait olvassuk a mai evangéliumban: „Úgy szerette Isten a világot,
   hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy  aki benne hisz, el ne vesszen,  hanem
   örök élete legyen” (Jn 3,16). Nem csak szavak ezek, hanem olyan kijelentés
   ez az  Úr Jézustól,  ami  kereszthalálakor meg  is  valósult. Ő  nem  csak
   beszélt az önfeláldozásról, az isteni szeretetről, hanem a szenvedés és  a
   halál  vállalásával  megmutatta  azt.   A  nagyböjti  időszakban  erre   a
   szeretetre gondolunk, erre  fogunk emlékezni  nagypénteken. Egyesek  talán
   azt gondolják,  hogy Jézus  áldozata felesleges  és hiábavaló  cselekedet.
   Ezzel szemben a keresztény  emberi hiszi, hogy  a kereszthalál a  bűnökért
   engesztelő  áldozat.   Isten   ilyen   módon   akar   minket   megváltani,
   megszabadítani  a  bűn  hatalmától.  A  kulcskérdés  az  számunkra,   hogy
   hiszünk-e ebben? Hisszük-e, hogy Isten nem elítélni akar bennünket bűneink
   miatt, hanem  meg  akar  bocsátani?  Hiszünk-e abban,  hogy  Isten  nem  a
   kárhozatra akar minket taszítani, hanem az üdvösségre hív minket?
   Kijelentései és  szavai  miatt  sokan  ellenséges  érzülettel  tekintettek
   egykor Jézusra. Gyilkos harag ébredt  bennük, s azon gondolkodtak,  hogyan
   szabadulhatnának  meg  tőle.  De  ezt  a  tettüket  nem  tudták  csendben,
   észrevétlenül  tenni.  Jézus  elítélése  és  keresztre  feszítése  a  nagy
   nyilvánosság előtt történt. Isten gondoskodott róla, hogy Fiának  megváltó
   halála ne maradjon  rejtve. Az  Úr ezt  mondja a  mai evangéliumi  részlet
   végén:  „Aki   az  igazságot   cselekszi,   a  világosságra   megy,   hadd
   nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat” (Jn 3,21).
   Jézus  önfeláldozása  olyan  tett  volt,  amelyet  Isten  akarata  szerint
   cselekedett. Nem volt ebben semmi titkolni  való az emberek előtt, mert  a
   szeretetnek és  a szeretetből  fakadó cselekedeteknek  mindenki előtt  meg
   kell nyilvánulnia.
   Jó lenne komolyan vennem  Jézus szavait és követnem  példáját, mert ő  nem
   szép szavakat vár tőlem, hanem  a szeretet valódi cselekedeteit.  Mennyire
   tartom szemem előtt  az üdvösséget? Ezt  tekintem-e legfőbb  életcélomnak?
   Szeretetből fakadnak-e cselekedeteim? Isten akarata szerint élek-e?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Irgalmas Istenünk! Te kész vagy  megbocsátani nekünk, bármilyen nagy  bűnt
   követtünk is el. Nem akarsz ránk örökké haragudni, elfelejted és  eltörlöd
   vétkeinket. Nem  büntetni  akarsz,  hanem új  lehetőséget  adsz  nekünk  a
   bűnbocsánat  szentsége  által.  Hálás  vagyok  irgalmadért,  amely   lelki
   újjászületés  számomra.  Hálás  vagyok  a  szeretetért.  A  mennyei   Atya
   szeretetéért, aki saját Fiát sem kímélte. És Jézus Krisztus  szeretetéért,
   aki a kereszten feláldozta magát értem és minden emberért.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-15
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150315.mp3