[Evangelium] 2015-03-08

[Evangelium mindennap]

   2015. március 8. – Nagyböjt 3. vasárnapja

   Abban az  időben,  mivel  közel  volt a  zsidók  Húsvétja,  Jézus  fölment
   Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és  galambot
   árultak, valamint pénzváltókat,  akik ott ültek.  Ekkor kötelekből  ostort
   font, és kikergette mindnyájukat  a templomból, ugyanígy  a juhokat és  az
   ökröket  is,  a   pénzváltók  pénzét  pedig   szétszórta.  Az   asztalokat
   felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket,  ne
   tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!”  Tanítványainak eszébe jutott,  hogy
   írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
   A zsidók  erre  így  szóltak:  „Miféle  csodajelet  mutatsz,  hogy  ezeket
   teszed?” Jézus  azt válaszolta:  „Romboljátok le  ezt a  templomot, és  én
   három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat  esztendeig
   épült ez  a templom,  és te  három  nap alatt  fölépíted azt?”  Ő  azonban
   testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból,  tanítványainak
   eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak. És
   amíg (Jézus)  a  Húsvét ünnepén  Jeruzsálemben  volt, sokan  hittek  az  ő
   nevében, mert látták  csodáit, amelyeket  tett. Jézus  azonban nem  bízott
   bennük, mert  ismerte  mindnyájukat, és  nem  szorult rá,  hogy  bárki  is
   tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.
   Jn 2,13-25

   Elmélkedés:

   Jézus az Atya házában
   Ha  történtek  Jézus   életében  olyan   események,  amelyekről   bizonyos
   szempontból  kínos  beszélni  s  amelyeket  az  evangélisták  is  szívesen
   elhallgattak volna, akkor a  templom megtisztítása valószínűleg ezek  közé
   tartozik. De mégsem hallgattak róla, mert ez a kellemetlennek tűnő jelenet
   Jézus  életének  fontos  része.   Jézus  indulata,  haragja,   könyörtelen
   fellépése a kereskedőkkel  szemben mindenképpen  magyarázatra szorul.  Nem
   magyarázkodásra, hiszen  helyesen  értékelve az  esetet  jogosnak  tartjuk
   Jézus fellépését. A templom megtisztítása már Jézus küldetésének vége felé
   történt, nem sokkal elítélése előtt. Jézus cselekedete jelképes,  amellyel
   mintegy birtokba veszi a templomot, mint Isten házát, az ő Atyjának  házát
   s megmutatja, hogy ez az ő otthona.  E helyen neki még ahhoz is joga  van,
   hogy onnan eltávolítsa mindazokat, akik  nem megfelelő célra, azaz nem  az
   istentiszteletre használják  a  templomot.  Először  akkor  volt  Jézus  a
   templomban, amikor  a  születése  utáni negyvenedik  napon  bemutatták  őt
   Istennek. Ekkor hozta el őt Mária és József ide, s ekkor fogadta őt Simeon
   és Anna,  akik  benne  meglátták  a  világ  szabadítóját.  Az  evangéliumi
   beszámolók szerint  legközelebb  akkor  járt Jézus  a  templomban,  amikor
   tizenkét éves volt. E zarándoklat alkalmával szülei és rokonsága  hazafelé
   indultak, s  csak  később  vették  észre, hogy  Jézus  nincs  a  hazatérők
   körében. Visszatérvén Jeruzsálembe Mária  és József a templomban  találják
   meg őt, amint az írástudókkal beszélget, otthon érzi magát Isten  házában.
   Istent már ekkor Atyjának nevezi,  amikor ezt a kijelentést teszi:  „Miért
   kerestetek engem?  Nem tudtátok,  hogy nekem  az én  Atyám dolgaiban  kell
   lennem?” (Lk 2,49). A későbbiekben a zsidó szokásoknak megfelelően  évente
   elzarándokolhatott ide.
   Jézus  cselekedete,  azaz  a  kereskedők  kiűzése  a  templomból  prófétai
   cselekedet. Zakariás  próféta  könyvében  a  messiási  időkre  vonatkozóan
   olvashatjuk a következőket:  „Azon a  napon élő  víz fakad  Jeruzsálemből.
   Attól a naptól fogva  nem lesz többé kereskedő  a Seregek Urának  házában”
   (Zak 14,21).  Jézus  tehát  beteljesíti ezt  a  jövendölést,  s  szavaival
   megerősíti azt, hogy ennek értelmében cselekszik: „Ne tegyétek Atyám házát
   vásárcsarnokká!” (Jn 2,16).
   Jézus cselekedete a feltámadására utaló jel. A tettét számon kérő és annak
   oka felől  érdeklődő zsidókkal  folytatott  rövid beszélgetésben  Jézus  a
   következőket mondja:  „Romboljátok le  ezt a  templomot, és  én három  nap
   alatt fölépítem!” (Jn  2,19). Az  eseménynél minden  bizonnyal jelen  lévő
   tanítványok ekkor  még  nem, hanem  csak  később, a  feltámadást  követően
   idézik fel  Mesterük  szavait  s  gondolják  azt,  hogy  a  feltámadásáról
   beszélt.
   A nagyböjti időszakban Jézus a mi lelkünkben is rendet szeretne tenni.  El
   akar  onnan  távolítani  mindent,   ami  méltatlanná  tesz  bennünket   az
   istengyermekségre. Meg  szeretne  tisztítani  minket  bűneinktől,  amelyek
   elszakítanak Isten  szeretetétől.  Most  van  itt  az  ideje  annak,  hogy
   lelkünket  megtisztítsa  Isten  a  bűnbocsánat  által,  hogy  megtisztulva
   várhassuk a feltámadás húsvéti ünnepét.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus!  Rombold  le bennünk  azt  az  ingatag  építményt,
   amelyet bűneink  köveiből  emelünk! Rombolj  le  bennünk mindent,  amit  a
   magunk dicsőségére  építettünk! Te  építsd fel  ezután lelkünk  templomát,
   amely a te szereteted hajléka. Evangéliumod igazsága lakjon szívünkben  és
   újítsa meg  életünket,  hogy  az örömhír  továbbadásával  és  feltámadásod
   hirdetésével újjáépítsük az Egyházat.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-08
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150308.mp3