[Evangelium] 2015-06-28

[Evangelium mindennap]

   2015. június 28. – Évközi 13. vasárnap

   Abban az időben:
   Amikor Jézus a  bárkával ismét átkelt  a túlsó partra,  a tó partján  nagy
   tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött  egy Jairus nevű férfi, a  zsinagóga
   elöljárója, s mihelyt  meglátta őt, a  lába elé borult,  és nagyon  kérte:
   „Halálán van a  lányom. Jöjj,  tedd rá  a kezedet,  hogy meggyógyuljon  és
   éljen!” Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte.
   Volt ott egy asszony,  aki már tizenkét  éve vérfolyásban szenvedett.  Sok
   orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte,
   de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért  átfurakodott
   a tömegen, és hátulról megérintette  a ruháját. Így gondolkodott  magában:
   „Ha csak  a  ruháját érintem  is,  meggyógyulok.” És  azonmód  megszűnt  a
   vérfolyása. Érezte  testében,  hogy  meggyógyult  bajából.  Jézus  nyomban
   észrevette,  hogy  erő   ment  ki  belőle.   Megfordult  a  tömegben,   és
   megkérdezte: „Ki érintette  meg a ruhámat?”  Tanítványai ezt  válaszolták:
   „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő
   mégis körülnézett,  hogy lássa,  ki  volt az.  Az asszony  félve,  remegve
   előlépett – mert hisz tudta, hogy  mi történt vele –, odaborult eléje,  és
   őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom,  hited
   meggyógyított  téged.  Menj  békével,   és  bajodtól  megszabadulva   légy
   egészséges!”
   Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és  közölték:
   „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így
   bátorította a  zsinagóga  elöljáróját:  „Ne félj,  csak  higgy!”  Péteren,
   Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén  kívül senkinek sem engedte meg,  hogy
   vele menjen.  Amikor odaértek  az elöljáró  házához, nagy  riadalmat,  sok
   siratót és jajgatót látott. Bement  és így szólt hozzájuk: „Mit  lármáztok
   itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok  kinevették.
   Ő azonban  mindenkit  kiparancsolt,  maga mellé  vette  a  gyermek  apját,
   anyját, s  kísérőivel  együtt bement,  ahol  a gyermek  volt.  Megfogta  a
   kislány kezét,  és  azt mondta  neki:  „Talita kúm”,  ami  annyit  jelent:
   „Kislány, mondom neked,  kelj föl!”  A kislány azonnal  fölkelt, és  járni
   kezdett.  Tizenkét  éves   volt.  Azok  pedig   magukon  kívül  voltak   a
   csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy  ezt a dolgot senki meg  ne
   tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
   Mk 5,21-43

   Elmélkedés:

   Hit és alázat
   Két  csodáról  olvasunk  a  mai  evangéliumban:  Jairusnak,  a  zsinagógai
   elöljáró leányának  feltámasztásáról és  a vérfolyásban  szenvedő  asszony
   gyógyításáról. A két történetnek több közös eleme van. A kislány  tizenkét
   esztendős volt, az asszony pedig tizenkét éve szenvedett betegségében.  Az
   apa Jézus érintésétől várja a gyógyulást, ezért hívja őt lányához:  „Jöjj,
   tedd rá a  kezedet, hogy meggyógyuljon  és éljen!” (Mk  5,23). Az  asszony
   szintén az  érintésben hisz,  attól várja  gyógyulását, hogy  megérintheti
   Jézust. Mindketten kifejezik  alázatukat. Jairus  az Úr  lába elé  borulva
   esedezett lánya életéért, az asszony pedig megelégszik egy érintéssel.
   Nézzünk a látható, külső cselekmények  mögé! A mozdulatok és az  érintések
   mögé. A  határokat  ledöntő  érintések  mögé.  Az  asszony  betegsége  azt
   eredményezte,  hogy  nem  érintkezhetett  az  emberekkel.  Minden,  amihez
   hozzáért, az a  mózesi törvények  szerint tisztátalanná  vált. Az  emberek
   kerülték a vele való érintkezést. Testében ott vannak a tizenkét éve tartó
   „kellemetlen  kezelések”  nyomai,  lelkében  tizenkét  éve  tornyosodik  a
   csalódás,  amely  szinte  már  a  gyógyulás  reményét  is  elveszi   tőle.
   Tulajdonképpen tizenkét éve lelki halott, kiközösített, megvetett.  Amikor
   Jézus érkezéséről  hall,  felismeri  élete  nagy  lehetőségét.  Félreteszi
   félelmeit és csalódásait, nem  törődik azzal, hogy esetleg  szégyellnivaló
   helyzetbe kerül, nem érdeklik többé a  törvényi tiltások, mert ő meg  akar
   gyógyulni, és itt jön az, akitől gyógyulását reméli. Abban bízik, hogy  ha
   most legyőzi a határokat, akkor meg fog szűnni sok éve tartó baja. A tömeg
   sem  akadályozhatja  meg  őt  abban,  hogy  Jézus  közelébe  kerüljön   és
   megérintse az  Úr  ruháját.  És  a  csoda,  amiben  hitt  és  amit  remélt
   megtörténik, azonnal megszűnik betegsége.
   Jairus lányának  esete  hasonló. A  kislány  már halott,  amikor  Jézus  a
   házukhoz ér. A  halottakkal való  érintkezést a  törvény tiltotta,  nehogy
   valaki tisztátalanná váljon. De Jézus nem törődik ezekkel a  szabályokkal.
   Bemegy a halott szobájába és  megérinti. Nem csupán egy óvatos  érintésről
   van szó, hanem határozottan megfogja a kislány kezét és felsegíti őt.
   A hit  kapcsolja  össze  a  gyógyítást  kérő  megbecsült  elöljárót  és  a
   gyógyulásában  bízó  megvetett  asszonyt.   Az  elöljáró  saját   szemével
   láthatta, hogy  mit eredményez  Jézus megérintése,  tudniillik az  asszony
   azonnali  gyógyulását.  Jézus  magyarázatából  a  gyógyulás  hátterét   is
   megismeri:  „Leányom,  hited  meggyógyított  téged”  (Mk  5,34).  Éppen  a
   legjobbkor  jött  számára   ez  a  megerősítő   tanítás,  mert   hamarosan
   megérkeznek házából  a  szolgák a  lánya  halálhírével. Túlzás  volna  azt
   gondolnunk, hogy Jairus  hitt Jézus  halottakat életre  keltő erejében.  Ő
   csak abban hitt, hogy egy beteget, az ő lányát meg tudja gyógyítani. Ezért
   ekkor már kifejezetten neki szól az Úr bátorítása: „Ne félj, csak  higgy!”
   (Mk 5,36).  Éppen az  imént látta,  hogy mit  eredményez a  hit, de  mégis
   szükséges az  ő hitének  megerősítése, hiszen  már nem  egy beteg  kislány
   meggyógyítása a kérdés.  A lány  meghalt. Mit tud  Jézus ilyen  helyzetben
   tenni? A csoda pedig megtörténik, Jézus visszahívja az életre a kislányt.
   Hittel és alázattal kérem-e életem határhelyzeteiben Isten segítségét?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te  vagy az élet forrása  és az élet  ajándékozója!
   Életünk során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy  a
   bajban és  a betegségben  soha  ne essünk  kétségbe, hanem  mindig  hozzád
   forduljunk! Add,  hogy ne  féljünk, ha  veszélyben van  az életünk,  hanem
   higgyünk az  örök életben!  Mert  örök életünk  és üdvösségünk  nem  lehet
   veszélyben, ha  veled  élünk  és veled  halunk,  mert  feltámadásodnak  is
   részesei leszünk. Vezess minket az üdvösségre!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-06-28
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150628.mp3