[Evangelium] 2015-06-25

[Evangelium mindennap]

   2015. június 25. – Csütörtök

   Abban az  időben  Jézus  így  fejezte be  a  hegyi  beszédet:  „A  mennyek
   országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram! Csak  az,
   aki mennyei  Atyám akaratát  cselekszi. Azon  a napon  sokan mondják  majd
   nekem: Uram, Uram! Hát nem a  te nevedben prófétáltunk? Nem a te  nevedben
   űztük ki az ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát?
   Én akkor  kijelentem  majd nekik,  hogy  nem ismertelek  soha  benneteket.
   Távozzatok színem  elől, ti,  gonosztevők! Mert  mindaz, aki  meghallgatja
   szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki  a
   házát sziklára építette. Szakadt a zápor,  ömlött az ár, süvített a  szél,
   és nekizúdult a  háznak, de az  nem dőlt össze,  mert sziklára épült.  Aki
   viszont hallgatja  szavaimat,  de  nem  követi  azokat,  ahhoz  az  ostoba
   emberhez hasonlít, aki a házát  homokra építette. Szakadt a zápor,  ömlött
   az ár,  süvített  a szél,  nekizúdult  a  háznak; az  összedőlt,  és  nagy
   romhalmaz  lett  belőle.”  Ezzel  Jézus  befejezte  a  hegyi  beszédet.  A
   népsokaság elragadtatással hallgatta tanítását,  mert úgy tanította  őket,
   mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az ő írástudóik.
   Mt 7,21-29

   Elmélkedés:

   Miként Jézus esetében tökéletes összhangban voltak szavai és cselekedetei,
   ugyanezt kéri  tanítványaitól,  követőitől.  Nem  elég  ugyanis  szavakkal
   bizonygatni,  hogy  valaki  ismeri  Istent  és  az  ő  parancsait,   hanem
   cselekedeteinek is ezt kell igazolnia. A mennyek országába jutáshoz aligha
   lesz elegendő arra hivatkozni, hogy a népszámlálás alkalmával válaszoltunk
   a vallási  hovatartozásra  vonatkozó kérdésre,  s  az sem,  ha  hibátlanul
   elmondjuk a hitvallást. A végső ítéletkor ugyanis az kerül mérlegre,  hogy
   Isten parancsai vezettek-e bennünket cselekedeteinkben és embertársainkkal
   való kapcsolatainkban.  Mindennapi életünk  döntéseiben és  választásaiban
   tehát az örök üdvösség ígérete és reménye irányít bennünket.
   Emberi szavaink és cselekedeteink harmóniájára vonatkozóan mond Jézus  egy
   példabeszédet. A hasonlat szerint előrelátás, megfontoltság és  felelősség
   jellemzi azt  az embert,  aki szikla  alapot választ  háza számára,  amely
   kiállja az idők viharait. Mindezek  a tulajdonságok hiányoznak abból,  aki
   homokra építi házát, amely az első viharban könnyedén összedől.
   Jézus személye és az ő örök életre vezető igaz tanítása az a sziklaszilárd
   alap, amelyre  életünket építhetjük,  ha  valóban előrelátóak  vagyunk  és
   legfőbb életcélunk az, hogy az örök életre, az üdvösségre jussunk.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Kérünk, Urunk, hallgass meg minket, hogy megfontoltak legyünk  életünkben,
   hogy a türelmetlenség elhagyjon minket,  hogy a gonosz rohanás ne  győzzön
   felettünk. Hogy  nyugodtan  és békés  szívvel  járjuk életünk  útját,  míg
   Hozzád haza nem találunk.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-06-25
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150625.mp3