[Evangelium] 2015-06-19

[Evangelium mindennap]

   2015. június 19. – Péntek

   Jézus  a  hegyi  beszédben  ezt  mondta  tanítványainak:  „Ne   gyűjtsetek
   magatoknak kincseket  a földön,  ahol a  moly és  a rozsda  megemészti,  a
   tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a  mennyben,
   ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák
   és el nem lopják.  Mert ahol a kincsed  van, ott van a  szíved is. A  test
   világossága a szem. Ha szemed ép,  egész tested világosságban lesz. De  ha
   szemed elhomályosodik,  egész tested  elsötétedik. Ha  tehát a  világosság
   benned sötétség, maga a sötétség mekkora?”
   Mt 6,19-23

   Elmélkedés:

   Az anyagi világ, a birtoklás vágya és az evilági javak nyújtotta biztonság
   bűvöletéből mozdít  ki bennünket  Jézus szava:  „Ne gyűjtsetek  magatoknak
   kincseket a földön! Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben!” (Mt 6,19-20).
   Be kell látnunk, hogy sok esetben jobban bízunk az anyagiak által nyújtott
   biztonságban, mint az  isteni gondviselésben. Talán  a kishitűségünk  jele
   az, hogy nem merjük magunkat,  életünket egészen Istenre bízni. Az  anyagi
   javak önmagukban  nem rosszak,  csak a  hozzájuk való  túlzott,  helytelen
   ragaszkodás rejti magában azt a  veszélyt, hogy elfordít Istentől.  Milyen
   legyen az  anyagiakhoz  való  viszonyunk? Abból  érdemes  kiindulni,  hogy
   mindent Istentől kapunk, de nem birtoklásra, hanem használatra.  Helytelen
   az, ha bármit is a magam érdemének tulajdonítok. Helytelen, ha  birtokolni
   szeretném azt,  amit  használatra  kaptam. Helytelen,  ha  magamat  akarom
   gazdagabbá tenni  azzal, amivel  másoknak lehetek  segítségére,  hasznára.
   Helytelen, ha az anyagiak fontosabbak a lelkieknél.
   Jézus, aki viszonylag ritkán beszélt az anyagiakról, s aki a  szegénységet
   többre  értékelte  a  gazdagságnál,  jól  ismeri  szívünk  szándékait.   A
   fösvénység, a szűkkeblűség  arról árulkodik, hogy  szívünk az  anyagiakhoz
   tapad, gondolataink csak azon  járnak, hogyan szerezhetnénk magunknak  még
   többet. Miért nem elég nekem Isten?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram! Szívet adtál nekem,  mely szeretni tud  és szeretetet szomjaz.  Észt
   adtál, mely  gondolkodik  tisztán  és  alkot;  s  én  mégis  félelemmel  s
   gyűlölettel tekintem szívemet. Szívem megrontja eszemet, borzalmas gyilkos
   gépeket  építtet   vele,  hogy   világunkat  elpusztítsa,   engem  is   és
   embertársaimat, s rongálja  az élet  szent anyagát.  Isten! Tisztítsd  meg
   szívemet, emeld fel, s tégy testvéreimnek testvérévé.
   Szent-Györgyi Albert

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-06-19
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150619.mp3