[Evangelium] 2015-06-14

[Evangelium mindennap]

   2015. június 14. – Évközi 11. vasárnap

   Abban az időben Jézus  ezt mondta a tömegnek:  „Isten országa olyan,  mint
   amikor az ember  magot vet a  földbe. Utána akár  alszik, akár ébren  van,
   éjjel vagy nappal,  a mag  kicsírázik és  szárba szökken,  maga sem  tudja
   hogyan. A föld magától  hoz termést: Először  szárat, aztán kalászt,  majd
   telt szemet a kalászban.  Mikor pedig a termés  engedi, az ember  mindjárt
   fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
   Majd   folytatta:   „Mihez   hasonlítsuk   az   Isten   országát?   Milyen
   példabeszéddel szemléltessük?  Olyan,  mint  a  mustármag,  amely,  amikor
   elvetik a  földbe,  kisebb  minden  más magnál  a  földön.  Mikor  azonban
   elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt,
   úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
   Sok hasonló  példabeszédben  hirdette  nekik  az  igét,  mert  így  tudták
   megérteni. Példabeszéd nélkül  nem szólt hozzájuk.  Mikor azonban  egyedül
   volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
   Mk 4,26-34

   Elmélkedés:

   Jó földbe
   Lázár Ervin egyik meséjében a molnár útnak indítja fiát a világba s  rábíz
   egy zsák búzát. A fiú persze jobban örülne egy zsák kenyérnek, de az  apja
   elmondja neki, hogy ez a zsák búza ezer zsáknyit fog teremni, ha jó földbe
   veti. Csak  azt  tartsa  szem  előtt, hogy  egy  olyan  dombon  vesse  el,
   amelyiknek fekete  a földje,  a tetején  három fenyő  áll és  három  madár
   énekel rajtuk. A fiú elindul és jókora út megtétele után talál egy dombot,
   aminek sárgás a földje,  a tején csak  egy fenyő áll  és egy madár  repked
   felette. Gondolja, ő tovább nem megy, nem keres más helyet s vetni kezdi a
   magot. Már felét  kiszórta, mire meghallja  a madár énekét.  „Ez nem a  te
   földed.” Abbahagyja a munkát, tovább indul, s arra gondol, hogy azért  még
   ötszáz zsák búza teremhet. Egy idő után talál egy dombot, barna a  földje,
   két fenyő áll a tetején és két madár is repked. Mindjárt vetni is kezdi  a
   búzát, egészen  addig, amíg  a madarak  dalát  nem hallja:  „Ez nem  a  te
   földed.” Felkapja a  zsákot, továbbmegy,  s valóban  megtalálja a  helyet,
   amiről  apja  beszélt  neki:  domb  fekete  földdel,  három  fenyővel   és
   ugyanannyi madárral. Kinyitja zsákját, vetné  a búzamagot, de abban  nincs
   semmi.
   Jézus két példabeszédét olvassuk a mai evangéliumban az Isten  országáról.
   Az első hasonlat a magvető emberről szól, aki becsülettel elvégzi munkáját
   és utána jogosan várja, hogy Isten megáldja tevékenységét, a föld  termést
   hozzon. A második példázatban a kicsiny mustármag hatalmasra növekszik.  A
   növekedés folyamatát az ember egyik esetben sem tudja befolyásolni.  Nincs
   lehetősége arra,  hogy siettesse  a kikelést,  s el  kell fogadnia  azt  a
   tényt, hogy munkája eredménye az időjárási körülményektől függ. Úgy tűnik,
   hogy az emberre és munkájára korábban, a megfelelő föld kiválasztásakor és
   a mag elvetésekor van szükség. Ha  rossz földet választ, hiába fog  vetni,
   nem lesz bőséges  termés. Ha  elmulasztja munkáját,  mert lusta  dolgozni,
   azaz nem veti  el a földbe  a magokat,  akkor a zsákban  maradt magok  nem
   fognak termést hozni.
   A  magvető  története   az  igehirdetést,  az   örömhír  terjesztését   is
   szemlélteti. Kifejezetten  ilyen mondanivalót  sugall Jézusnak  egy  másik
   magvetőről  szóló  példabeszéde,  amely  szerint  a  magok  egy  része  az
   útszélre, bogáncsok és kövek közé hull, míg a többi mag jó földbe kerül, s
   csak ez  utóbbiak hoznak  bőséges  termést (vö.  Mt 13,3-23).  Amikor  azt
   hangsúlyozzuk, hogy szem előtt kell tartanunk, hogy kiknek hirdetjük Isten
   üzenetét, akkor nem a hallgatóság  körét akarjuk leszűkíteni, hiszen az  ő
   örömhíre mindenkinek szól.  Inkább arról  van szó, hogy  azt tegyük,  amit
   Isten  kér  tőlünk,  amire  megbízást   kaptunk.  Ne  akarjunk  a   magunk
   elképzelései után  menni, hanem  az  Úr akaratának  megfelelően  hirdessük
   tanítását.  Ne  legyünk  önmagunk   ellenségei!  Ne  elégedjünk  meg   fél
   eredményekkel!  Ne  okoskodjunk  és  ne  legyünk  lusták!  Az  igehirdetés
   feltételeit az szabja meg, aki megbíz minket ezzel. Ha azt tesszük, amit ő
   kíván,  akkor   a   ránk   bízott   szolgálat   elvégzése   után   nyugodt
   lelkiismerettel várhatjuk,  hogy  Isten kegyelme  meghozza  gyümölcsét  az
   emberi szívekben.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Istenünk! Ahogyan  a magvető  ember bízik abban,  hogy a  természet
   titokzatos rendje  és a  te áldásod  gondoskodik majd  a mag  kikeléséről,
   ugyanezzel a bizalommal végzik szolgálatukat az igehirdetők és azok,  akik
   hitükről tanúságot tesznek a világban. Lehet, hogy veszélynek lesz  kitéve
   a tanítás jó magja, de emiatt nem veszítik el kedvüket és  lelkesedésüket.
   Te  mindannyiunkat  meghívsz,  hogy  munkatársaid  legyünk  Isten  országa
   terjesztésében.  Segítsd  munkánkat   és  szolgálatunkat,  hiszen   minden
   növekedés egyedül neked köszönhető!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-06-14
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150614.mp3