[Evangelium] 2015-06-09

[Evangelium mindennap]

   2015. június 9. – Kedd

   Jézus így tanított a hegyi beszédben: „Ti vagytok a föld sója. De ha a  só
   ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják,  s
   eltapossák az  emberek. Ti  vagytok a  világ világossága.  A hegyen  épült
   várost nem lehet elrejteni.  Lámpát sem azért gyújtanak,  hogy a véka  alá
   rejtsék, hanem  a  lámpatartóra  teszik,  hogy  világítson  mindenkinek  a
   házban. Úgy világítson  a ti  világosságtok az emberek  előtt, hogy  látva
   jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
   Mt 5,13-16

   Elmélkedés:

   A hegyi beszéd következő részében Jézus sóhoz és világossághoz  hasonlítja
   tanítványait, követőit, s mindazokat, akik befogadják Isten országát.  Már
   ezt  megelőzően,  a  nyolc  boldogság-mondásnál  is  éreztük,  hogy  Jézus
   feladatot ad, s szavait most is így érdemes értelmeznünk. Azt a  küldetést
   kapjuk tőle, hogy legyünk a föld sója, legyünk a világ világossága!
   Rögtön eszünkbe  jut,  hogy  Jézus  magáról mondta:  „Én  vagyok  a  világ
   világossága” (Jn 8,12). Ő tehát a forrás, akinek fényében,  világosságában
   élünk, s akinek fényét tovább kell sugároznunk a világ felé. Nem  élhetünk
   e fény nélkül és a világ sem élhet nélküle. Ha megszakítjuk kapcsolatunkat
   Jézussal, mi  magunk is  a  sötétségbe, mármint  a  hitetlenség és  a  bűn
   sötétségébe kerülünk,  valamint  hivatásunkat  sem  tudjuk  a  világ  felé
   gyakorolni,  azaz  nem  leszünk  képesek  arra,  hogy  Isten  szeretetének
   világosságát sugározzuk. Az  isteni kegyelem, jóság,  irgalom és  szeretet
   közvetítői csak akkor  lehetünk, ha mi  magunk is ebben  a kegyelemben  és
   szeretetben   élünk.   Jézus    örömhírének   szóbeli   hirdetésével    és
   jócselekedeteink által világossággá válunk. Nem magunkra akarjuk  felhívni
   a  figyelmet,  hanem  Istennek   akarunk  dicsőséget  szerezni.  Így   fog
   megvalósulni  az,  hogy  jótetteinket  látva  az  emberek  Istent   fogják
   magasztalni.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Itt  vannak  Uram,  egyszerű  kezeim  –  milyen  keveset  alkotnak  a   Te
   szeretetedért! De hogyan is legyek eggyé Veled, ki oly halkan szólsz  csak
   bennem? – Félelmem ezer  akadályt teremt, míg  hitemből végül is  szeretet
   lehet. Mégis bízom  abban, hogy Te  hozzám találsz, és  egykor a  reményem
   boldog birtoklás lesz.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-06-09
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150609.mp3