[Evangelium] 2015-06-01

[Evangelium mindennap]

   2015. június 1. – Hétfő

   Jézus a szenvedését  megelőző napokban példabeszédekben  kezdett szólni  a
   főpapokhoz és a nép elöljáróihoz:  Egy ember szőlőt ültetett.  Bekerítette
   sövénnyel; pincét is ásott,  meg őrtornyot is  épített benne. Aztán  bérbe
   adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
   Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját,  hogy
   beszedje a  szőlő  terméséből neki  járó  részt. Ezek  azonban  nekiestek,
   megverték, és üres  kézzel elkergették.  Ekkor másik  szolgát küldött  oda
   hozzájuk: annak betörték a fejét,  és gyalázatosan elbántak vele.  Küldött
   egy harmadikat  is:  azt  megölték.  Küldött  aztán  még  többet:  közülük
   egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek.  Ezután már csak az  egyetlen
   fia maradt,  akit nagyon  szeretett. Végül  őt küldte  hozzájuk, mert  így
   gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások azonban így
   biztatták egymást: „Itt az  örökös. Gyerünk, öljük meg,  és mienk lesz  az
   öröksége!” Nekiestek tehát,  megölték, és kidobták  a szőlőből. Vajon  mit
   tesz majd  erre a  szőlő ura:  Elmegy, elpusztítja  a szőlőmunkásokat,  és
   másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
   A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
   Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
   Erre el akarták  fogni Jézust,  de féltek a  néptől. Megértették  ugyanis,
   hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
   Mk 12,1-12

   Elmélkedés:

   Jézus  példabeszédet   mond   a  gonosz   szőlőmunkásokról,   akik   sorra
   bántalmazzák a gazda hozzájuk küldött szolgáit, majd végül megölik a fiát.
   A beszéd címzettjei, a főpapok  és az elöljárók azonnal megértették,  hogy
   az Isten által küldött próféták voltak a bántalmazott szolgák, a fiú pedig
   Jézus, aki e hasonlattal saját sorsáról beszélt előre.
   A szőlőmunkások viselkedése a bűn három sajátosságát tárja elénk.  Először
   is minden bűn  lázadás. A teremtmény  lázadása a Teremtő  ellen. Az  ember
   lázadása Isten ellen. Az  ember nem akarja elfogadni  ezt a viszonyt,  nem
   hajlandó engedelmeskedni és szembeszegül Istennel. Ezt jelzi a történetben
   a szolgák engedetlensége. A bűn  másik jellegzetessége, hogy egyre  jobban
   eluralkodik az emberen, aki egyre nagyobb bűnöket követ el. Mivel nem  kap
   minden bűnéért  azonnali büntetést,  megjön  a bátorsága  a  nagyobbakhoz,
   egyre súlyosabb  bűnöket követ  el. Közben  teljesen megfeledkezik  arról,
   hogy  felelős  tetteiért,   és  egyszer  biztosan   számon  fogják   kérni
   cselekedeteit.  Erre  utal   a  hasonlatban  a   szolgák  egyre   fokozódó
   erőszakossága. A  bűn harmadik  tulajdonsága, hogy  teljesen  ésszerűtlen.
   Miért kerülne a gyilkosok tulajdonába a fiú öröksége, ha megölik őt?
   A bűnre nincs ésszerű magyarázat. Az Isten elleni lázadásnak nincs ésszerű
   oka.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Üdvözítőm, Feléd emelem tekintetemet. Mit akarsz, hogy cselekedjem? Ha így
   volt a múltban,  hogyan kell alakulnia  jövőmnek? Milyen akadályokat  kell
   eltávolítanom? Mit kell kerülnöm és mit cselekednem? Szólj, Uram, hallja a
   te szolgád.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-06-01
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150601.mp3