[Evangelium] 2015-07-05

[Evangelium mindennap]

   2015. július 5. – Évközi 14. vasárnap

   Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték.  Amikor
   elérkezett  a  szombat  napja,  tanítani  kezdett  a  zsinagógában.  Sokan
   hallgatták,  és  csodálkozva  mondogatták:   „Honnét  vette  ezt?   Miféle
   bölcsesség  ez,  amely  neki  adatott?  És  a  csodák,  amelyeket  kezével
   véghezvisz! Nem  az ács  ez,  Mária fia,  Jakab,  József, Júdás  és  Simon
   rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk:” És megbotránkoztak  benne.
   Jézus erre  megjegyezte: „Nem  vetik  meg a  prófétát, csak  a  hazájában,
   rokonai körében,  a saját  házában.” Nem  is tehetett  ott csodát,  csupán
   néhány  beteget  gyógyított  meg,  kézrátétellel.  Maga  is   csodálkozott
   hitetlenségükön.
   Mk 6,1-6

   Elmélkedés:

   Előítéletek nélkül
   Jézus  sikertelen   názáreti  fellépését   mutatja  be   a  mai   vasárnap
   evangéliuma. A  jelenet szinte  mindannyiunkban ugyanazokat  a  kérdéseket
   ébreszti: mi áll a názáretiek  elutasítása hátterében? Miért nem  fogadják
   el Jézus személyét? Miért maradnak hitetlenek? A történet kezdete és  vége
   között nagy a különbség, az elfogadástól az elutasítás irányába  haladunk.
   Az a tény, hogy  a szombati istentiszteleten  engedik Jézust tanítani,  az
   elfogadás jele. Szintén  az elfogadásra  utal, hogy  sokan hallgatják  őt,
   engedik beszélni,  nem szakítják  félbe, szabadon  elmondhatja  tanítását,
   senki nem akarja őt megakadályozni  abban, hogy tanítsa a jelenlévőket.  A
   beszéd  a  názáretiek  csodálkozását  váltja  ki,  de  ebben  nincs  nyoma
   semmiféle ellenséges  érzületnek. Csodálkoznak  azon,  s ennek  hangot  is
   adnak, hogy az a Jézus, aki  az ő körükben nevelkedett, immár a  felnőttek
   tekintélyével tanít, mégpedig  ékesszólóan és  nagy bölcsességgel.  Néhány
   éve még nem  gondolták volna, hogy  Mária fia az  ő zsinagógájukban  fogja
   magyarázni a  szentírási szövegeket.  Meglepődnek  azon, hogy  Jézus,  aki
   éveken keresztül az ácsként dolgozó nevelőapjának, Józsefnek  segédkezett,
   mennyire jártas az  írások magyarázatában és  a prófétai  jövendölésekben.
   Nem  várták  tehát  tőle  azt,  hogy  tanítói  szerepében  is  ennyire  jó
   teljesítményt  tud  nyújtani.   Csodálkozásukban  azonban  mégsem   érzünk
   ellenségeskedést.  Márk  evangélista  leírásában  ekkor  hirtelen   váltás
   következik: „És  megbotránkoztak  benne”  (Mk 6,3).  Maga  az  evangélista
   próbál magyarázatot  adni erre  a megbotránkozásra,  amikor Jézus  szájába
   adja a  mondást: „Nem  vetik meg  a prófétát,  csak a  hazájában,  rokonai
   körében, a saját házában”  (Mk 6,1-6). A  megbotránkozás és az  elutasítás
   megerősítéseként  a  názáretiek   hitetlenségéről  is   szó  esik,   amely
   megakadályozza, hogy Jézus csodákat tegyen körükben.
   A hangulat  hirtelen megváltozása,  az elfogadásból  az elutasításra  való
   előzmények nélküli váltás azt az  érzést kelti bennünk, mintha a  próféták
   elutasításáról szóló  mondás közlése  volna az  elsődleges szándék,  amely
   mondás megerősítésére, igazolására szolgálnak a názáreti események.  Jézus
   tehát a  visszautasított próféta  szerepében jelenik  meg. Az  ószövetségi
   időkben a nép  szintén elutasította  Isten küldötteit,  a prófétákat,  nem
   hallgattak rájuk, bántalmazták vagy megölték  őket. A prófétai sors  Jézus
   esetében is megfigyelhető, már most elkezdődik az elutasítás, amely  Jézus
   elítélésében és keresztre feszítésében éri majd el tetőpontját.
   Az elutasítás végső oka a hitetlenség. Az előítéletek és a  feltételezések
   a  hitetlenség  börtönébe   zárják  nem  csupán   a  názáretieket,   hanem
   mindazokat,   akik   túlzottan   ragaszkodnak   saját   véleményükhöz   és
   elképzelésükhöz. A  hit ott  kezdődhet, hogy  valaki képes  felülvizsgálni
   saját korábbi álláspontját és  kész változtatni azon.  Nem a helyes  elvek
   megtagadásáról és nem az igazságtól való eltávolodásról van itt szó, hanem
   arról, hogy  emberi elképzeléseimről  lemondva  utat engedek  annak,  hogy
   Isten kezdjen el vezetni. Isten vezet a hit útján.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Előítéleteinket és hitetlenkedésünket félretesszük,
   és nyitott szívvel hallgatunk téged,  mert szavaidban felismerjük az  örök
   élet tanítását. Engedjük, hogy új dolgokat taníts nekünk, új  feladatokkal
   bízzál meg,  új utakon  vezess minket.  Hisszük, hogy  valóságos Isten  és
   valóságos  ember  vagy.  Szenvedésedben,  halálodban  és   feltámadásodban
   megmutatkozott, hogy valóban Isten vagy.  Segíts, hogy meg tudjuk  mutatni
   az igazságot keresőknek a hitetlenségből a hitre vezető utat! Tégy  minket
   hitvalló és hithirdető kereszténnyé a világban!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150705.mp3
    

References

   Visible links
   1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-07-05