[Evangelium] 2015-01-30

[Evangelium mindennap]

   2015. január 30. – Péntek

   Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
   „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána  akár
   alszik, akár ébren  van, éjjel  vagy nappal,  a mag  kicsírázik és  szárba
   szökken, maga  sem  tudja hogyan.  A  föld magától  hoz  termést:  Először
   szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a  termés
   engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
   Majd   folytatta:   „Mihez   hasonlítsuk   az   Isten   országát?   Milyen
   példabeszéddel szemléltessük?  Olyan,  mint  a  mustármag,  amely,  amikor
   elvetik a  földbe,  kisebb  minden  más magnál  a  földön.  Mikor  azonban
   elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt,
   úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
   Sok hasonló  példabeszédben  hirdette  nekik  az  igét,  mert  így  tudták
   megérteni. Példabeszéd nélkül  nem szólt hozzájuk.  Mikor azonban  egyedül
   volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
   Mk 4,26-34

   Elmélkedés:

   A földbe vetett és fejlődésnek  induló magról, valamint a hatalmasra  növő
   kicsiny mustármagról szóló példabeszédek új szempontból világítják meg  az
   Isten országát.  Az értelmezés  első szintje  ez lehet:  miként a  kicsiny
   magból hatalmas növény fejlődhet,  ugyanúgy a kicsiny közösség  létszámban
   gyarapodni fog.  Egy  másik  értelmezési szinten  az  elültetett,  a  föld
   mélyében  rejtőzködő  mag  napvilágra  kerülése  azt  jelképezi,  hogy   a
   krisztusi közösség kilép  az egész világ  nyilvánossága elé. Egy  harmadik
   szinten pedig felfedezzük a jelen és a jövő feszültségét. Isten országának
   megvalósulása elkezdődött már, azaz megtapasztalható a jelenben, de végső,
   teljes megvalósulása  csak  a jövőben  várható.  Ez már  az  ígéretnek,  a
   reménynek a szintje. Mégpedig nem a hamis reményé, a felelőtlen ígéreteké,
   amely az  emberi  kapcsolatokban  sokszor  előfordul.  Isten  tesz  nekünk
   ígéretet, tehát joggal  tápláljuk magunkban a  reményt, hogy ígéretét  meg
   fogja valósítani.
   A magot  földbe  vető  ember  bízik  abban,  hogy  a  mag  ki  fog  kelni,
   reménykedik abban, hogy az általa elvetett mag termést fog hozni. Abban  a
   pillanatban, amikor Jézus kimondja az Isten országáról szóló örömhírt, már
   elkezd megvalósulni ez a titokzatos ország, az Isten uralma. De szavai még
   beteljesületlenek, azaz még várnak a végső, teljes megvalósulásra.  Bennem
   megvalósul-e, növekszik-e napról napra?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk,   sokszor   érezzük,   hogy   magunkra   maradtunk.   Reményeink
   szertefoszlottak, értelmetlennek  látjuk,  hogy tovább  menjünk  az  úton.
   Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak
   Péterrel  együtt  válaszolhatnánk:  Igen,  uram,  tudod,  hogy  szeretlek.
   Bátoríts  bennünket,   hogy   a   Te   segítségeddel   éltetői   lehessünk
   családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-01-30
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150130.mp3