[Evangelium] 2015-01-18

[Evangelium mindennap]

   2015. január 18. – Évközi 2. vasárnap

   Abban az időben Keresztelő  János ott állt  két tanítványával, és  mihelyt
   meglátta  Jézust,  amint  közeledett,  így  szólt:  „Nézzétek,  az   Isten
   Báránya!” Két  tanítványa  hallotta, hogy  János  ezt mondta,  és  követni
   kezdte  Jézust.   Amikor  Jézus   megfordult,  s   látta,  hogy   követik,
   megkérdezte: „Mit  kívántok?”  Azok  ezt felelték:  „Rabbi  –  ami  annyit
   jelent, hogy  Mester –  hol  laksz?” „Jöjjetek,  nézzétek meg!”  –  mondta
   nekik. Elmentek  tehát vele,  megnézték,  hogy hol  lakik, és  aznap  nála
   maradtak. Ez a tizedik óra körül  volt. A kettő közül, akik hallották  ezt
   Jánostól és követték Jézust, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő
   először testvérével, Simonnal találkozott,  és szólt neki: „Megtaláltuk  a
   Messiást, vagy  más  szóval  a  Fölkentet”,  és  elvitte  Jézushoz.  Jézus
   rátekintett, és így szólt hozzá: „Te  Simon vagy, János fia, de  Kéfásnak,
   azaz Péternek fognak hívni.”
   Jn 1,35-42

   Elmélkedés:

   Krisztusra mutatni
   Keresztelő  Szent   János  alakjával   az  adventi   időszakban   többször
   találkoztunk. A Megváltó előfutáraként,  előhírnökeként szerepelt, aki  az
   ószövetségi idők utolsó prófétájaként azt a küldetést kapta Istentől, hogy
   előkészítse a népet a Messiás  jövetelére. A mai vasárnapon szintén  róla,
   és Jézusról  szóló  tanúságtételéről olvasunk  az  evangéliumban.  Érdemes
   áttekintenünk az életét,  amely annak  kezdetétől befejezéséig  Krisztusra
   mutató élet volt.
   Szent  Lukács  evangéliuma  Keresztelő  János  születésének  hírüladásával
   kezdődik.  A  jeruzsálemi  templomban  szolgálatot  teljesítő  Zakariásnak
   megjelenik Isten angyala, aki  azt a hírt  hozza, hogy hamarosan  gyermeke
   fog születni. Mivel feleségével, Erzsébettel együtt mindketten idősek  már
   és nem  számíthatnak  arra, hogy  gyermekük  lesz, Zakariás  nem  hisz  az
   angyalnak.  Hitetlensége  miatt   megnémul,  s  csak   a  gyermek,   János
   születésekor tud újra  megszólalni, beszélni. Már  ekkor különleges  jelek
   veszik körül Jánost.
   Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatása  alkalmával nem csupán a  gyermeket
   váró két asszony  találkozik, hanem  a születendő  gyermekek is.  Erzsébet
   méhében megmozdulva, ujjongva köszönti  János az érkező Messiást,  Jézust.
   Mintegy harminc  esztendő  telik el,  amikor  János megkezdi  működését  a
   bűnbánat  hirdetésével  és  a  kereszteléssel.  Amikor  Jézus  jön   hozzá
   megkeresztelkedni a  Jordán folyóhoz,  akkor  János így  tanúskodik  róla:
   „Láttam, hogy az  égből, mint  egy galamb, leszáll  rá a  Lélek, és  rajta
   marad. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!” (Jn 1,32-34).
   Valamivel később, amikor már Jézus  is keresztelni kezdett, (vö. Jn  3,22)
   az a kérdés merült fel az emberekben, hogy ki lehet a nagyobb: János  vagy
   Jézus? János  személyével kapcsolatban  félreértés alakulhatott  ki,  mert
   szigorú életmódja  miatt egyesek  azt gondolhatták  róla, hogy  ő lehet  a
   Messiás.  Ekkor  jelenti  ki  Keresztelő  János  a  következőket   Jézusra
   vonatkozóan: „Neki növekednie  kell, nekem pedig  kisebbednem” (Jn  3,30).
   Érdemes megemlítenünk  azt is,  hogy János  az ő  vértanúságával is  előre
   hirdeti a Messiás sorsát.
   Ahogyan Keresztelő János egész élete Krisztusra mutatott, ugyanúgy  minden
   kereszténynek is ez  a hivatása. Félretéve  a gőgöt és  az önös  érdekeket
   kell  az  életünknek  Jézusra  mutatni.  Az  alázat  és   szolgálatkészség
   elengedhetetlen. Krisztusra mutatni annyit jelent, mint tanúságot tenni az
   Úrról. E ponton kell megértenünk, hogy tanúságtétel nélkül nincs igaz hit,
   nincs élő hit. A tanúságtétel nélküli vallásosságból a hit lényeges  eleme
   hiányzik, mégpedig  a megosztás,  a  továbbadás. Ha  a hit  valóban  olyan
   érték, amely meghatározza az  életemet, akkor természetesnek tartom,  hogy
   ezt az értéket,  ezt a  kincset másokkal is  meg akarom  osztani. Ahhoz  a
   Jézushoz akarok vezetni másokat, akit személyesen megismertem a hit által,
   akit meggyőződéssel követek, mert szavai  az örök életre vezető  igazságot
   jelentik  nekem  és   minden  embernek.  A   Krisztussal  való   személyes
   találkozásból születik meg  a hit  és tőle  kapjuk azt  a küldetést,  hogy
   tanúságot tegyünk róla a világban.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram,  Jézus  Krisztus!   Szívem  mélyén  visszhangzik   a  mennyei   Atya
   tanúságtétele rólad, hogy  te Isten  Fia vagy.  Hittel fogadom  el ezt  az
   isteni kinyilatkoztatást és hittel vallom, hogy te vagy az Isten Fia,  aki
   magad  is  kísértést  szenvedtél  és   vállaltad  a  kereszthalált  a   mi
   üdvösségünkért. Szenvedésedben, halálodban  és dicsőséges  feltámadásodban
   is  megmutatkozott,  hogy  Isten  Fia  vagy.  Segíts  engem,  hogy  hozzád
   hasonlóan egész  életemben  engedelmesen  teljesítsem  az  Atya  akaratát!
   Segíts, hogy hozzád vezessem azokat, akik az igazságot keresik és az  örök
   életre vágyakoznak.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-01-18
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150118.mp3