[Evangelium] 2015-02-03

[Evangelium mindennap]

   2015. február 3. – Kedd

   Abban az  időben, amikor  Jézus a  bárkával ismét  átkelt a  Genezáreti-tó
   túlsó partjára, a parton  nagy tömeg sereglett  köréje. Ekkor odajött  egy
   Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója,  s mihelyt meglátta őt, a  lába
   elé borult,  és nagyon  kérte: „Halálán  van  a lányom.  Jöjj, tedd  rá  a
   kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele.
   Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki  már
   tizenkét  éve  vérfolyásban  szenvedett.  Sok  orvos  sokféle  kellemetlen
   kezelésnek vetette  alá:  Mindenét  rájuk költötte,  de  hasztalan,  egyre
   rosszabbul lett.  Hallott  Jézusról,  ezért  átfurakodott  a  tömegen,  és
   hátulról megérintette  a ruháját,  így gondolkodott  magában: „Ha  csak  a
   ruháját érintem  is,  meggyógyulok.”  És azonmód  megszűnt  a  vérfolyása.
   Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette,  hogy
   erő ment ki belőle. Megfordult  a tömegben, és megkérdezte: „Ki  érintette
   meg a  ruhámat?” Tanítványai  ezt válaszolták:  „Látod, hogy  szorongat  a
   tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett,  hogy
   lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz  tudta,
   hogy mi történt vele  –, odaborult eléje, és  őszintén bevallotta neki  az
   igazságot. Ő így  szólt hozzá: „Leányom,  hited meggyógyított téged.  Menj
   békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
   Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és  közölték:
   „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így
   bátorította a  zsinagóga  elöljáróját:  „Ne félj,  csak  higgy!”  Péteren,
   Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén  kívül senkinek sem engedte meg,  hogy
   vele menjen.  Amikor odaértek  az elöljáró  házához, nagy  riadalmat,  sok
   siratót és jajgatót látott. Bement  és így szólt hozzájuk: „Mit  lármáztok
   itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok  kinevették.
   Ő azonban  mindenkit  kiparancsolt,  maga mellé  vette  a  gyermek  apját,
   anyját, s kísérőivel együtt  bement (a helyiségbe),  ahol a gyermek  volt.
   Megfogta a kislány  kezét, és azt  mondta neki: „Talita  kúm”, ami  annyit
   jelent: „Kislány, mondom neked, kelj  föl!” A kislány azonnal fölkelt,  és
   járni kezdett.  Tizenkét éves  volt.  Azok pedig  magukon kívül  voltak  a
   csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy  ezt a dolgot senki meg  ne
   tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
   Mk 5,21-43

   Elmélkedés:

   Két csodát ír  le a mai  evangélium. Jairus, a  zsinagógai elöljáró  beteg
   lányához hívja Jézust, aki azonnal elindul vele. Útközben egy régóta beteg
   asszony csodás gyógyulása történik meg.  Ekkor hozzák a rossz hírt  Jairus
   házából a kislány haláláról. Jézus bátorítja az embert, majd megérkezve  a
   házba, feltámasztja a halott kislányt.
   A kislány  életkorának  -  tizenkét  éves  volt  -  említésével  és  annak
   lejegyzésével, hogy  az  asszony  tizenkét éve  szenved  betegségében,  az
   evangélista szándékosan köti össze a  két csodát. De ennél is  jelentősebb
   összekötő elem  az érintés.  Az elöljáró  azt kéri  Jézustól, hogy  „tegye
   kezét” a  betegre.  Ettől az  érintéstől  várja a  gyógyulást.  Talán  már
   hallott róla, hogy más esetekben Jézus szintén kezének érintésével  tudott
   betegeket meggyógyítani. A történetben szereplő asszony esetében fordított
   a helyzet. Ő nem a nagy  nyilvánosság előtt fejezi ki kérését.  Ismeretlen
   szeretne maradni,  mert kellemetlen  volna számára,  de még  inkább  Jézus
   számára, ha megérintené  őt. Ezért  titokban ő érinti  meg Jézus  ruháját,
   ettől remélve gyógyulását.
   A testi és  lelki gyógyuláshoz  egy érintés szükséges,  az irgalmas  Isten
   érintése.  Fordulj  Jézushoz:  „Uram,  érints  meg  kezeddel,  érints  meg
   irgalmaddal, és meggyógyulok!” Vagy nagy alázattal és bizalommal  közeledj
   az Úrhoz és érintsd meg őt!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Add  Uram,  hogy  minden  dolog  felé  rendezett  szeretettel   forduljak,
   elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e
   világ javait, mintha nem használnám.
   Add, hogy  értelmem  bizonyos  belső érzékével  meg  tudjam  különböztetni
   azokat  a  dolgokat,  amelyekre  szükségem  van,  azoktól,  amelyek   csak
   élvezetemre szolgálnak, hogy így  az átmeneti dolgokkal csak  ideiglenesen
   foglalkozzam, és csak  a szükséges mértékben,  de ugyanakkor örök  vággyal
   öleljem át az örök valóságokat.
   Clairvaux-i Szent Bernát

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-02-03
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150203.mp3