[Evangelium] 2015-08-27

[Evangelium mindennap]

   2015. augusztus 27. – Csütörtök

   Amikor  Jézus  a   világ  végéről  beszélt,   így  szólt   tanítványaihoz:
   Virrasszatok, mert nem tudhatjátok,  mely napon jön el  a ti Uratok!  Mert
   nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj,
   fenn virrasztana, és nem hagyná,  hogy betörjenek a házba. Legyetek  tehát
   ti is készen,  mert az  Emberfia abban  az órában  jön el,  amikor nem  is
   gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe
   fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet  adjon nekik? Boldog az a  szolga,
   akit hazatérő ura ebben a  munkában talál. Bizony, mondom nektek:  rábízza
   egész vagyonát. Ha  azonban az  a szolga  gonosz, és  azt mondja  magában:
   „Késik a gazdám!”, aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt  eszik-iszik
   a részegeskedőkkel; s megjön  ennek a szolgának ura  azon a napon,  amikor
   nem várja, és  abban az  órában, amikor nem  is sejti,  – ura  kegyetlenül
   megbünteti,  és  a  képmutatók  sorsára  juttatja.  Ott  aztán  sírás   és
   fogcsikorgatás lesz.
   Mt 24,42-51

   Elmélkedés:

   A váratlanul érkező  tolvajról és a  gazdájukra várakozó szolgákról  szóló
   hasonlatokkal Jézus a  végső időkre vonatkozóan  akar útmutatást adni.  Az
   első példával  azt akarja  szemléltetni, hogy  a végső  idők  bekövetkezte
   ugyan biztos, de annak pontos idejét senki ember nem tudhatja előre. Éppen
   ez a bizonytalanság  ösztönzi az embert  állandó éberségre,  virrasztásra,
   készenlétre, legalábbis  akkor,  ha  saját  jövőjéről  és  végső  sorsáról
   felelősséggel gondolkozik.
   A keresztény emberek felelős gondolkozása és viselkedése abban  mutatkozik
   meg, hogy bár ebben  a világban élnek, mégis  a túlvilágra, örök  sorsukra
   gondolnak. Földi életükre  úgy tekintenek,  mint az  örök életet  bevezető
   szakaszra. Földi életük idejét úgy próbálják felhasználni Istennek  tetsző
   cselekedetek   végzésére,   hogy    azokkal   valóban   kiérdemeljék    az
   örökkévalóságot.
   Hitünk  szerint  feltámadásunk  által   Istennel  fogunk  találkozni.   Ne
   félelemmel, szorongással vagy rettegéssel gondoljunk erre a  találkozásra,
   hanem várjuk  azt boldogan,  mert ez  lesz emberségünk  kiteljesedése,  az
   Istennel való  tökéletes találkozás  a szeretetben.  Létünk és  öröklétünk
   szempontjából megismételhetetlen  az Istennel  való találkozás  pillanata.
   Legyünk mindenkor készen, mert bármikor  bekövetkezhet ez a pillanat!  Nem
   lesz újabb lehetőség.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem, Te szent és  igazságos, igaz és hűséges  tiszta és jóságos,  Eléd
   járulok. Ha hozzád jövök,  Mózesként le kell  borulnom, s Péterrel  együtt
   felkiáltanom: Menj el tőlem,  mert bűnös vagyok!  De tudom, hogy  igazában
   ezt kell mondanom:  Irgalmazz nekem!  Bár bűnös vagyok,  s így  érdemtelen
   vagyok irgalmadra, mégis  alázatos bizalom  él bennem, s  a te  határtalan
   irgalmad után vágyódom. Hisz még  nem vagyok végképpen elveszett, hanem  e
   föld  vándora,  aki  örök  javaid  után  sóvárog,  és  aki  készséggel  és
   alázatosan nyújtja ki kezét irgalmad végtelen ajándéka felé.
   K. Rahner

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150827.mp3
    

References

   Visible links
   1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-08-27