[Evangelium] 2015-04-24

[Evangelium mindennap]

   2015. április 24. – Péntek

   Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a
   zsidók között: „Hogyan  adhatja ez testét  eledelül nekünk?” –  kérdezték.
   Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek  az
   Emberfia testét, és nem isszátok az  ő vérét, nem lesz élet bennetek.  Aki
   eszi az én testemet és  issza az én véremet, annak  örök élete van, és  én
   feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem
   valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak  örök
   élete van, és  én feltámasztom őt  az utolsó napon.  Az én testem  ugyanis
   valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza
   az én véremet,  az bennem  marad és  én őbenne.  Amint engem  az élő  Atya
   küldött, és én az Atya által élek,  úgy az is, aki engem eszik,  énáltalam
   él. Ez a mennyből alászállott kenyér.  Nem az, amelyet atyáitok ettek,  és
   meghaltak. Aki  ezt a  kenyeret eszi,  örökké él.”  Így tanított  Jézus  a
   kafarnaumi zsinagógában.
   Jn 6,52-59

   Elmélkedés:

   A tegnap olvasottakat  folytatva, beszédében Jézus  megerősíti, hogy az  ő
   teste valóban étel,  amelyet mindazok magukhoz  vehetnek, akik el  akarnak
   jutni az örök életre. Mai elmélkedésünkben  nézzük meg, hogy mi az  alapja
   az Oltáriszentség és az örök élet szoros kapcsolatának!
   Az örök életre az ember úgy jut  el, hogy meghal és Isten feltámasztja  őt
   az új életre. Igaz  ez minden emberre  és igaz Jézusra  is. Az ő  halálára
   nagypénteken emlékezünk, feltámadását  pedig húsvétvasárnap ünnepeljük.  E
   két  esemény  összetartozik,  pontosabban   egy  harmadikat,  egy   ezeket
   megelőzőt  is  hozzá  kell  kötnünk,  mégpedig  az  Úr  utolsó  vacsoráján
   történteket.  Az   utolsó  vacsora   Jézus   áldozata,  amely   egyben   a
   keresztáldozat és  a feltámadás  elővételezése. A  kenyérben és  a  borban
   Krisztus önmagát adja nekünk. A kereszten szintén önmagát adja, s ez  igaz
   feltámadására is, hiszen ez által nyerünk új életet, üdvösséget.
   Az Oltáriszentségben,  az  Eucharisztiában  a  múlt, a  jelen  és  a  jövő
   találkozik,  mert  a  szentmisében  emlékezünk  egy  múltbeli   eseményre,
   Krisztus áldozatára,  megünnepeljük,  hogy  jelenvalóvá  válik  köztünk  a
   jelenben és elővételezzük  az örök  életet, amely  a jövőben  vár ránk.  A
   szentmisének akkor vagyok igazán részese,  ha magam is áldozattá válok  és
   egyesülök Krisztussal, akit a szentáldozásban veszek magamhoz.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézusunk, Te  megmutattad, mi  is az  ember, s  megtapasztaltad: ember  az
   emberrel milyen  rosszul bánik.  Végül azonban  azt is  megmutattad,  hogy
   hogyan visel el  az ember  másokat egészen saját  élete feláldozásáig.  Te
   felszabadítottál engem erre az életre; segíts követésedben! Amen.
   A. Pereira

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-24
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150424.mp3