[Evangelium] 2015-04-17

[Evangelium mindennap]

   2015. április 17. – Péntek

   Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának
   a  túlsó  partjára.  Nagy  tömeg  követte,  mert  látták  a  csodajeleket,
   amelyeket a betegeken végbevitt.  Jézus fölment egy  hegyre, és ott  leült
   tanítványaival együtt. Közel  volt húsvét, a  zsidók ünnepe. Amikor  Jézus
   fölemelte szemét,  és  látta,  hogy  nagy  tömeg  jön  feléje,  így  szólt
   Fülöphöz: „Honnan vegyünk  kenyeret, hogy  legyen mit  enniük?” Ezt  pedig
   azért kérdezte, hogy  próbára tegye,  mert ő  tudta, hogy  mit fog  tenni.
   „Kétszáz dénár  árú kenyér  sem elég  nekik, hogy  mindenki kapjon  valami
   keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére
   megszólalt: „Van itt egy fiú,  akinél öt kenyér és két  hal van, de mi  ez
   ennyinek?” Jézus meghagyta:  „Telepítsétek le az  embereket!” Sok fű  volt
   azon a  helyen.  Letelepedtek hát:  szám  szerint mintegy  ötezren  voltak
   csupán a  férfiak.  Jézus  pedig  vette  a  kenyereket,  hálát  adott,  és
   kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy a halból is, amennyit  csak
   akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze  a
   maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét  kosarat
   töltöttek meg az  öt árpakenyér  maradékából, amit  meghagytak azok,  akik
   ettek.  Amikor  pedig  az  emberek  látták  a  csodajelet,  amelyet  Jézus
   végbevitt, így beszéltek: „Ez  valóban az a próféta,  aki a világba  jön.”
   Amikor Jézus észrevette,  hogy érte  akarnak jönni, és  el akarják  vinni,
   hogy erőszakkal  királlyá tegyék,  ismét  visszavonult a  hegyre,  egészen
   egyedül.
   Jn 6,1-15

   Elmélkedés:

   A csodálatos kenyérszaporítás eseménye azt tükrözi, hogy miként találkozik
   az emberi természetes vágyakozás azzal, amit Isten természetfeletti  módon
   ad az embernek, bár az  emberi természetes gondolkozás nagyban  különbözik
   Isten természetfeletti megoldásától. Isten éppen a természetes  vágyainkat
   használja  fel  arra,  hogy  természetfelettiek  utáni  vágyat   ébresszen
   bennünk, bár ez nem mindig sikerül emberi földhöz ragadtságunk miatt.
   A történet  azzal indul,  hogy  az emberek  éhesek és  nyilvánvalóan  enni
   szeretnének.  Ez  egy   természetes  vágyakozás,   az  életösztön   része,
   testünknek szüksége  van  a  táplálékra. Az  ember  egy  ilyen  helyzetben
   természetes módon  gondolkozik, amikor  megoldást keres.  Ezt jelzi  Fülöp
   apostol javaslata,  aki arra  gondol, hogy  kenyeret kellene  venni a  sok
   ember számára, hogy enni tudjanak.
   Jézust viszont nem kötik az evilági keretek, képes túllépni a  természetes
   világ határain,  képes  csodát,  azaz  természetfeletti  dolgot  tenni.  A
   kenyérszaporítás ennek bizonyítéka. Olyan módon ad kenyeret az embereknek,
   ahogyan ők el  sem tudták  volna képzelni.  Ez Isten  megoldása az  emberi
   problémára.
   A kenyérszaporítás  csodája  ugyanakkor  előremutat  az  Oltáriszentségre,
   amelyben Krisztus  a saját  testét adja  nekünk. Lelki  éhségünket,  Isten
   utáni vágyunkat  azzal  csillapíthatjuk, ha  a  szentáldozásban  magunkhoz
   vesszük az Úr szent testét.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram! Te  mondtad: én  vagyok a  szőlőtő, ti  vagytok a  szőlővesszők.  Ne
   engedd, hogy  a megváltás  meddő maradjon  bennem és  embertársaimban.  Ne
   engedd, hogy valaha is elszakadjak  az igazi szőlőtőtől. Hadd éljek  szent
   életközösségedben, s hadd járja át kegyelmed ereje minden tettemet! Amen.
   F. Lelotte

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-17
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150417.mp3