[Evangelium] 2015-04-12

[Evangelium mindennap]

   2015. április 12. – Húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság vasárnapja

   Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent  a
   tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
   zárva tartották  az  ajtót. Belépett,  és  így szólt  hozzájuk:  „Békesség
   nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az  Úr
   láttára öröm töltötte  el a tanítványokat.  Jézus megismételte:  „Békesség
   nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak
   után rájuk  lehelt,  és így  folytatta:  „Vegyétek a  Szentlelket!  Akinek
   megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer,  s akinek nem bocsátjátok  meg,
   az nem nyer bocsánatot.”
   A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük,
   amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk
   az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha  nem
   érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel  oldalát,
   én nem hiszem!”
   Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük.
   Ekkor  újra  megjelent  Jézus,  bár  az  ajtó  zárva  volt.  Belépett   és
   köszöntötte őket: „Békesség nektek!”  Tamásnak pedig ezt mondta:  „Nyújtsd
   ide az ujjadat  és nézd a  kezemet! Nyújtsd  ki a kezedet  és érintsd  meg
   oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem  hívő!” Tamás így válaszolt: „Én  Uram,
   én Istenem!” Jézus ezt mondta neki:  „Most már hiszel, Tamás, mert  láttál
   engem. Boldogok, akik  nem láttak, és  mégis hisznek!” Jézus  még sok  más
   csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek  megírva
   ebben a  könyvben.  Ezeket  viszont  megírták,  hogy  higgyétek:  Jézus  a
   Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
   Jn 20,19-31

   Elmélkedés:

   Krisztus húsvéti ajándéka  Az a  tény, hogy  Szent II.  János Pál  pápának
   köszönhetően az Isteni Irgalmasságot ünnepeljük a húsvét utáni vasárnapon,
   arra ösztönöz minket, hogy a „hitetlen” Tamás történetében odafigyeljünk a
   megbocsátás mozzanatára.
   Valójában nem  elsősorban  Jézus  Tamással  szemben  gyakorolt  megbocsátó
   cselekedete miatt került  e napra  az Isteni Irgalmasság  ünnepe, hanem  a
   bűnbocsátó hatalom átadása  miatt, amiről az  evangélium első része  szól.
   Megjelenése alkalmával a  mi Urunk  ezt mondta  apostolainak: „Vegyétek  a
   Szentlelket! Akinek megbocsátjátok  bűneit, az bocsánatot  nyer, s  akinek
   nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot” (Jn 20,23). Mondhatjuk,  hogy
   a bűnbocsánat a  feltámadt Krisztus  egyik húsvéti ajándéka.  Miként a  mi
   Urunk feltámadt a halálból, új életre kelt, ugyanúgy a bűnbocsánat a lelki
   újjászületést eredményezi az ember  számára. Szintén közös vonásként  kell
   megemlítenünk a mennyei  Atya cselekedetét:  az Atya  támasztja fel  Fiát,
   Jézust, és  a mennyei  Atya  ajándékozza nekünk  az új  élet  lehetőségét,
   amikor irgalmasan megbocsát nekünk.
   Az anglikán vallásról a katolikus hitre tért hittudós és későbbi  bíboros,
   John Henry Newman  - akit XVI.  Benedek pápa avatott  boldoggá 2010-ben  -
   mondta egyik szentbeszédében a következőket: „Ha létezik magasztos eszme a
   Katolikus Egyházban,  még  ha csak  mint  eszmét tekintjük  is,  akkor  az
   Eucharisztia szentsége mellett a  szentgyónás az. Micsoda mindent  átható,
   szívet békével eltöltő kegy, amikor  örömkönnyeket vált ki, lényegileg  és
   érezhetően árad a lélekre az öröm olaja, amikor a bűnbánó végre  föltámad,
   amikor Isten  kiengeszteli őt  önmagával, bűneit  örökre elhengerítve!”  E
   gondolat szépen megvilágítja  a fentebb említetteket,  a bűnbocsánat és  a
   húsvét kapcsolatát.
   Milyen hatása van a bűnbocsánat  szentségének az ember számára? A  halálos
   bűnnel az ember  elveszíti a kegyelmi  állapotot, eltávolodik Istentől  és
   szeretetétől. A bűnbocsánat szentsége visszaadja a kegyelmet, újból  Isten
   szeretetében  élhetünk.   A  bűnbocsánat   szentségében  való   rendszeres
   részesedés érzékennyé tesz  bennünket a  bűnökkel szemben. Nem  az a  cél,
   hogy  az  embernek  állandó   lelkiismeret  furdalása  legyen  és   emiatt
   szüntelenül  féljen  Istentől  és  a   büntetésétől,  hanem  az,  hogy   a
   lelkiismeretünk lehetőleg  még  a  bűn  elkövetése  előtt  figyelmeztessen
   minket.  Aki   rendszeresen   elvégzi   szentgyónását   és   arra   komoly
   lelkiismeret-vizsgálattal készül, az éberebben észreveszi a bűnalkalmakat.
   A szentgyónásra mindig bizalommal készüljünk. Elsősorban ne a  büntetéstől
   való félelem vezessen minket Istenhez,  hanem az iránta való szeretet.  Az
   igazi bűnbánat ugyanis  mindig Isten iránti  szeretetből fakad.  Megérzem,
   hogy Isten  szeret, kész  nekem megbocsátani,  s erre  szeretetből  fakadó
   bűnbánattal válaszolok. Nincs olyan súlyos bűn, amit Isten ne tudna és  ne
   akarna  megbocsátani.  Ha  valaki   azonban  vakmerő  módon  bizakodik   a
   megbocsátásban  és  azt  feltételezi,  hogy  Isten  úgyis  meg  fog   neki
   bocsátani, és  emiatt  nem  tartja szükségesnek  a  gyónást,  az  teljesen
   félreértelmezi a megbocsátást.
   A szentgyónásra mindig  azzal a  tudattal készüljünk,  hogy az  irgalomban
   gazdag mennyei Atyával találkozhatunk.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te azt kéred tőlünk, hogy a szeretet  gyakorlásában
   ne álljunk meg jóakaratú felebarátainknál, hanem még az ellenfeleinket,  a
   rosszakaróinkat is  szeressük, mindazokat,  akik ellenségesen  viselkednek
   velünk  vagy  bántalmaznak  minket.  Ez  annak  a  jele,  hogy  az  emberi
   könyörtelenség helyett az Atyától  tanult irgalmasság győzhessen  bennünk.
   Egyedül a  szeretetből fakadó  megbocsátás következetes  gyakorlása  képes
   legyőzni a rosszindulatot. Taníts minket, Urunk, az őszinte, szívből  jövő
   megbocsátásra!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-12
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150412.mp3