[Evangelium] 2014-09-01

[Evangelium mindennap]

   2014. szeptember 1. – Hétfő

   Testvéreim! Amikor nálatok jártam,  nem választékos beszéddel vagy  emberi
   bölcsességgel akartam hirdetni nektek Isten titkát. Elhatároztam  ugyanis,
   hogy  nem  akarok  másról  tudni  köztetek,  csak  Jézus  Krisztusról,   a
   megfeszítettről.
   Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódva mentem hozzátok. Tanításom
   és igehirdetésem ezért nem a  bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem  a
   lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem
   Isten ereje legyen az alapja.
   1Kor 2,1-5

   Zsoltár: Válasz: Törvényedet szívből szeretem, * én Uram, Istenem.
   Előénekes:  Mennyire  szeretem  törvényedet,   Uram,  *  egész  nap   azon
   elmélkedem. Mily bölccsé tett parancsolatod ellenségem ellen is, * mert az
   az enyém már örökre.
   Hívek: Törvényedet szívből szeretem, * én Uram, Istenem.
   E:  Minden  tanítómnál   okosabb  lettem,  *   mert  mindig   intelmeidről
   elmélkedem. Meghaladja értelmem a vénekét, * mert parancsaidat megtartom.
   H: Törvényedet szívből szeretem, * én Uram, Istenem.
   E:  Minden  gonosz  úttól  távol  tartom  lábamat,  *  hogy  megtarthassam
   szavadat. Meghozott ítéleteidtől  sosem hajlok el,  * te magad  tanítottál
   rájuk.
   H: Törvényedet szívből szeretem, * én Uram, Istenem.
   Zsolt 118,97-102

   Evangélium:
   Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása
   szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.  Izajás
   próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra  a
   helyre talált, ahol ez volt írva:  „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent  engem
   és  elküldött,  hogy  örömhírt  vigyek  a  szegényeknek,  s  hirdessem   a
   foglyoknak a szabadulást,  a vakoknak  a látást, hogy  szabaddá tegyem  az
   elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az
   írást,  átadta  a  szolgának,  és   leült.  A  zsinagógában  minden   szem
   rászegeződött. Ő  pedig  elkezdte  beszédét: „Ma  beteljesedett  az  írás,
   amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott  a
   fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” –
   kérdezgették.
   Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan  ezt a mondást szegezitek majd  nekem:
   „Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk –
   Kafarnaumban végbevittél, tedd  meg a  hazádban is!”  Majd így  folytatta:
   „Bizony, mondom  nektek, hogy  egy próféta  sem kedves  a maga  hazájában.
   Igazán mondom nektek, sok özvegy  élt Izraelben Illés idejében, amikor  az
   ég három évre  és hat  hónapra bezárult,  úgyhogy nagy  éhínség támadt  az
   egész földön.  De közülük  egyikhez  sem kapott  Illés küldetést,  csak  a
   szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta  korában
   is sok leprás élt  Izraelben, s egyikük sem  tisztult meg, csak a  szíriai
   Námán.” Ezt hallva,  a zsinagógában mind  haragra gerjedtek.  Felugrottak,
   kiűzték őt  a  városon kívülre,  és  fölvezették arra  a  hegyre,  amelyen
   városuk épült,  a  szakadék  szélére,  hogy  letaszítsák.  De  ő  áthaladt
   közöttük, és eltávozott.
   Lk 4,16-30

   Elmélkedés:

   Amikor útja során Jézus betér a názáreti zsinagógába és ott beszédet intéz
   azokhoz az emberekhez, akik jól ismerték őt, a kezdeti helyeslést követően
   szavai nagy felháborodást váltanak ki, és mindenki szembefordul vele. Az
   ellenségeskedés odáig fajul, hogy az életére akarnak törni. Talán nem
   járunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk, hogy Jézus egy kicsit
   provokálta is hallgatóságát, amely aztán kiváltotta az ellenséges
   viselkedést. Úgy is mondhatnánk, hogy Jézus szavai arra indították őket,
   hogy színt valljanak. Úgy vélték, hogy jól ismerik Jézust, aki az ő
   körükben nevelkedett fel, e városban töltötte fiatalkorát. Most viszont
   olyan dolgokat állít magáról, hogy ő az Isten küldötte, s ez
   elfogadhatatlan számukra.
   Pontosan ilyen helyzetbe állít minket is sokszor Jézus. Nem bólogathatunk
   nagyokat a szép szavak hallatán, hiszen ennél többet kér a mi Urunk.
   Éljünk tanítása szerint! Ekkor derül ki, hogy készek vagyunk-e elkötelezni
   magunkat mellette. Jézus szavait egy ideig helyeseljük, igaznak tartjuk,
   aztán amikor komolyra fordul a helyzet, akkor mi is választás elé
   kerülünk. Színt kell vallanunk, nem halogathatjuk a döntést, ki kell
   fejeznünk, hogy hová húz a szívünk. A Jézus melletti elköteleződés
   választása nem könnyű. Hogyan viselkedek, amikor kemény kérdések és nehéz
   helyzetek elé állít engem?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, látod számtalan kérdésemet: Mit kell tennem? Mi lesz a jövőm? Mi
   lesz velem? Sokszor kétségbe esek, olyan kicsinek érzem magam, egyedül a
   problémáimmal. De te mutatsz egy szál virágot, és a bizalomra tanítasz.
   Bizalomra benned, bizalomra másobban. Hiszem, Uram, hogy mindennél drágább
   nagyok neked, hogy úgy fogadsz el, amilyen nagyok. Neked adom a
   félelmeimet, te jobban tudod, mire van szükségem! Uram, gyógyíts engem,
   hogy gyógyíthassak másokat. Add, hogy a kétségbeesés helyett reményt, a
   sötétségbe fényedet vigyem. Add, hogy vigasztaljak, legyek megértő,
   szeressek, amint te szeretsz engem!

    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140901.mp3