[Evangelium] 2014-10-29

[Evangelium mindennap]

   2014. október 29. – Szerda

   Abban az  időben  Jézus  Jeruzsálem  felé  tartott.  Útközben  tanított  a
   városokban és  falvakban,  melyeken  áthaladt.  Valaki  megkérdezte  tőle:
   „Uram, kevesen vannak,  akik üdvözülnek?” Ő  így válaszolt:  „Törekedjetek
   bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de
   nem tudnak. A ház  ura felkel és  bezárja az ajtót,  ti kint rekedtek,  és
   zörgetni kezdtek az  ajtón: Uram, nyiss  nekünk ajtót. Erre  ő azt  feleli
   nektek: Nem tudom,  honnan vagytok. Akkor  ti bizonygatni kezditek:  Veled
   ettünk és ittunk, a mi utcánkban  tanítottál. De ő megismétli: Nem  tudom,
   honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás  és
   fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a
   prófétákat az  Isten országában,  magatokat meg  kitaszítva onnan.  Jönnek
   majd keletről és  nyugatról, északról  és délről, és  helyet foglalnak  az
   Isten országában. Íme,  így lesznek  az utolsókból elsők,  és az  elsőkből
   utolsók!”
   Lk 13,22-30

   Elmélkedés:

   Egy fiatal  pap mesélte  első,  önálló plébánosi  helyének  tapasztalatait
   néhány hónap  után.  A  legtöbben  azért  jönnek  a  plébániára,  hogy  az
   egyházközségi hozzájárulást  befizessék  vagy  misét  írassanak.  Néhányan
   keresztelés vagy esküvő ügyében kerestek fel, mások hivatali ügyben. Volt,
   aki ajánlást kért  gyermekének az  egyházi iskolába,  voltak koldusok  is,
   akik adományt kértek.  Ha a községben  megállítanak, mindig azt  kérdezik,
   hogy mikor lesz a legutóbb elhunyt személy temetése. Viszont azt még senki
   sem kérdezte meg, hogy hogyan üdvözülhet.
   Ennyire kevesen lennének, akik üdvözülni akarnak? – kérdezzük az eset és a
   mai evangélium  kapcsán, amely  szerint Jézustól  is megkérdezték  egykor,
   hogy kevesen  vannak-e, akik  üdvözülnek.  A mindennapi  teendőink  között
   sajnos gyakran elfeledkezünk végső célunkról. Egész emberi életünknek csak
   akkor van értelme,  ha állandóan egyre  közelebb kerülünk az  üdvösséghez.
   Hiábavaló minden fáradozásunk  és munkánk, ha  ettől eltávolít  bennünket.
   Tevékenységeink közben  néha  gondoljunk  arra, hogy  előbbre  jussunk  az
   üdvösség  útján!  Ha  nem  tudjuk  a  módját,  feltétlenül  kérdezzük  meg
   valakitől, aki Isten szolgájaként tevékenykedik.
   Bátorítok mindenkit,  tegyen  egy próbát!  Ezen  a héten  kérdezze  meg  a
   plébános vagy  káplán  atyától,  hogyan üdvözülhet?  Ha  első  pillanatban
   furcsán nézne, nyugodtan ismételjük meg a kérdést, hivatkozzunk arra, hogy
   Jézustól is ezt kérdezték egykor.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó, Nagyasszony,  tudom,  hogy  te végtelenül  jó  vagy,  s  legyőzhetetlen
   szeretettel szereted  azokat,  kiket Fiad  és  Istened benned  és  általad
   királyi  kedvességgel  szeret.  Kezeidben  vannak  az  Úr  irgalmasságának
   kincsei, s te vagy egyedül ilyen  tisztességre rendelt. De kezed nem  őrzi
   féltékenyen e  kincseket,  mivel keresed  az  alkalmat, hogy  megmentsd  a
   nyomorultakat, és kiáraszd az irgalmasságot. Dicsőséged nemhogy csökkenne,
   hanem  növekszik,  amikor   a  bűnbánók  megkapják   a  bocsánatot,  s   a
   megigazultak a dicsőséget!
   Damiani Szent Péter

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-29
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141029.mp3